DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy megértsük jelenünket, és jövőnkre vonatkozóan is megfelelő válaszokat tudjunk adni, emlékeznünk kell történelmünkre, emlékeznünk kell hőseinkre, hogy példaként lássuk küzdelmeiket és áldozataikat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden nemzedéknek megvan a maga keresztje és felelőssége. Azt, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, az dönti el, hogy ki veszi vállára a keresztjét és ki nem. Őseink felvették a keresztet, és hősök lettek; olyanok, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt. Ezért dicsőség és tisztelet a magyar hősöknek.
Drága Hőseink! Tőletek azt tanultuk, hogy a haza mindenekelőtt. Azt tanultuk, hogy az ember számára nincs reménytelen helyzet, csak bátor és hős emberek vannak, akik leküzdik a nehézségeket. Azt tanultuk, hogy nem másokon múlik hazánk jövője, hanem kizárólag rajtunk. Azt tanultuk, hogy a hazaszeretetből becsület, a becsületből önfeláldozás, az önfeláldozásból hit, a hitből pedig Magyarország feltámadása és újjászületése fakad.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hőseink példái is azt mutatják, amit az írás mond: „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, akkor egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” - János 12:24. Hőseink meghaltak, de kiontott vérük ezerszeres termést hozott, amelynek eredménye, hogy hazánk oly sok megpróbáltatás ellenére egy ezredév után is létezik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De nem kerülgethetjük a forró kását, ki kell mondanunk, hogy bár elődeink hősies áldozatukkal megvédték a hazát, de a nagyhatalmak mesterkedése és a kommunisták ármánykodása miatt csaknem száz éve ránk kényszerített békediktátum okán Szent István országának kétharmadát és honfitársaink egyharmadát mégis elveszítettük.
(9.40)
De tudjuk, hogy keresztre feszítés nélkül nincs feltámadás. Az, hogy mi itt vagyunk, azt jelenti, hogy Magyarország újra erős, és újra figyel múltjára, hogy értse jelenét, és birtokba vehesse jövőjét. Azt a jövőt, melyre hőseink predesztinálnak bennünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudniuk kell, hogy Európában az első ország hazánk volt, ahol az 1917. évi VIII. törvénycikkel törvénybe iktattuk a háborús hősökről való megemlékezést. A kommunista hatalom ezt eltörölte, mert azt hitte, hogy bolsevik rémuralma által mindent, ami szent, és mindent, ami nemzeti, azt végképp el lehet törölni. De mégsem tudtak győzni, mert legnagyobb fegyverünket, a hitünket minden igyekezetük ellenére sem tudták kiirtani a lelkünkből, még akkor sem, ha vérpaddal fizettünk érte.
A mártírok vére az elhalt búzaszem, amely földbe hullt és kikelt, hogy ezerszeres termést hozzon. Olyan termést hozott, hogy évtizedek után újra visszafoglaltuk Magyarországot, visszaállítva nemzeti-keresztény kultúránkat és a hősök tiszteletét. És mivel visszaállítottuk a hősök tiszteletét, bár ők meghaltak, de lelkünkben mégis élnek. Ezért hőseink vitézsége és glóriája ma Magyarország égboltozatján újra fénylik, mert ők adnak példát számunkra, ők fejezik ki nemzeti-keresztény törekvéseinket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rendkívüli történelmi pillanathoz érkeztünk, amikor az Országgyűlés határozati felhatalmazásával megépítettük és 2017. június 10-én felavatjuk a magyar haditengerészek emlékművét a mai Horvátország Póla városának Osztrák-Magyar Monarchia által alapított haditengerészeti temetőjében.
A szív és a lélek azt követeli, hogy bár csaknem egy évszázados késedelemmel, de végre egy emlékműben is manifesztálódva kifejezzük tiszteletünket a tengeri csatákban a magyar nemzetért hősi halált halt honfitársaink, továbbá mindazon tengerészek előtt, akik a magyar szabadságért küzdöttek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), megtették mindazt, amit akkor és ott kellett és lehetett. Ne feledjék, a magyar haditengerészek hősök voltak (Az elnök többször csenget.), s olyan erővel bírtak, hogy velük a világ legnagyobb tengeri hatalmainak is számítani kellett.
