DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ennek a választási ciklusnak az utolsó adótörvénycsomagját tárgyaljuk, akkor természetes módon adódik számunkra az a lehetőség, hogy két parlamenti ciklus adópolitikájára visszatekintsünk. Ezt megtette a két előttem megszólaló vezérszónok is, Bánki Erik és Burány Sándor képviselő úr is, érdekes módon egész más következtetésekre jutottak, illetve ez nem érdekes, ez természetes, az üléspontjuk határozza meg a gondolkodásukat.
Nekem az a szerencsés helyzetem van, hogy Burány képviselő úr után beszélhetek mindig. Őt hallgatva lehet, hogy át kéne gondolnom mindazt, amit eltervezni gondoltam, mert az ő meghallgatása után egyszerűen adódik számomra a kérdés, hogy szabad volt-e hozzányúlni ahhoz az adópolitikához, amit az a sikeres szocialista kormány két ciklussal ezelőtt folytatott, mert ha őt hallgatom, akkor ez eleve egy tévút volt számunkra. Egy olyan képviselő védi azt az adópolitikát, amit ők akkor folytattak, amely kormány tökéletesen csődbe juttatta ezt az országot, nagyon sikeresen, soha nem látott sikereket elérve, nyilvánvalóan azzal az adópolitikával, azzal a gazdaságpolitikával is, ami azt a kormányzatot szolgálta. 2008-ban letérdelt ez az ország, mert ez a kormány letérdeltette.
A gazdasági világválság minket olyan helyzetben ért, hogy a csőd közelébe került a kormány, és rendkívüli hitelek felvételével tudtuk csak elkerülni a csődhelyzetet. Ez a csődhelyzet azt jelentette volna, hogy mondjuk, az állami rendszerben élők, vagy mondjuk, a nyugdíjasok nem kaptak volna havonta nyugdíjat, vagy az állami alkalmazottak fizetést, ha hirtelen a kormány az utolsó pillanatban fel nem veszi azt az irdatlan hitelt, amiről, szögezzük le, hogy az Orbán-kormány már visszafizette ezeket a hiteleket. Nyilvánvalóan azért tudta ezt az Orbán-kormány megtenni, mert olyan gazdaságpolitikát folytatott, aminek eredményeként erre lehetőség volt. Tehát azt gondolom, hogy akkor teszem helyesen, ha bírálom azt az adópolitikát, amivel a szocialista kormány akkor rendelkezett, és amit Burány képviselő úr valamilyen módon most szeretne visszahozni.
Mi az, amit mi tettünk ez alatt a két parlamenti ciklus alatt? Az kétségtelen, hogy azt az adópolitikát, amivel önök rendelkeztek, alapjaiban változtattuk meg. Lehet kritizálni azt, amit mi tettünk, de ezt abból a nézőpontból kell tenni, Burány képviselő úr, hogy azt viszont el kell ismerni, hogy ma nincs csődhelyzetben a gazdaság, nincs csődhelyzetben a költségvetés. Ez azt jelzi (Burány Sándor: 2010-ben sem volt.), ez azt jelzi, hogy az a gazdaságpolitika és azt a gazdaságpolitikát szolgáló adópolitika, amit mi folytattunk két parlamenti cikluson keresztül, az mégiscsak eredményt hozott. Ha ezt elismerjük, vagy ha ezt önök elismerik - ezt megkérdőjelezni nyilvánvalóan nem tudják, mert a tények azért makacs dolgok -, akkor ez mégiscsak azt sejteti, hogy van igazság abban, amit mi tettünk.
Mik azok az alapvető változások, amiket mi végrehajtottunk az önök adórendszeréhez képest? Kezdjük mindjárt azzal, hogy minden módon megpróbáltuk bővíteni azoknak a körét, akik egyszerűen adóznak. Mi egy olyan országot örököltünk önöktől, hogy munkahelyek sincsenek ebben az országban, a fél ország nem dolgozik, és akik dolgoznak, se fizetnek adót. Erre a rendszerre ön annyira büszke! Akik minimálbéren éltek, meg akiket minimálbérre jelentettek be csak azért, hogy ne kelljen adót fizetniük utánuk - mert ez volt az önök nagy politikája, hogy a minimálbéren lévők ne fizessenek adót -, és ezt a rendszert most is védi, a csalásokra, az adókikerülésre épülő politikát védi most is, ami csődbe juttatta az országot.
Én azt gondolom, és nyíltan kimondom, hogy helyes az, hogy minden bér után adózni kell. Nem az a megoldás, hogy a minimálbéreseket megint kivesszük az adórendszerből (Bánki Erik: Emeljük a minimálbért!), hanem emeljük drasztikusan a minimálbéreket, a bérnövekedés politikáján keresztül juttatjuk ezeket az embereket olyan jövedelemhez, amin keresztül munkát végeznek, és ezért a közterhek viselésében is részt vesznek. Ez ad gerincet ezeknek az embereknek, és nem az a gondolkodás, amit önök tettek, hogy szerény minimálbér, ne is halljak rólad, akár be se járj, a többiek be se járjanak munkahelyekre, majd a többiek megoldják ezeket a kérdéseket. Ez volt az önök politikája, ezt nem lehet visszahozni (Gőgös Zoltán: Ezt most nem mondod komolyan? És mi van a közvetett adókkal?), ezt nem lehet visszahozni.
A másik, amit mi tettünk, igen, a közvetlen adókat mi csökkentettük, önök azt mondják, hogy nem elégséges mértékben. Mi jó iránynak gondoljuk azt, hogy a közvetlen adókat, azaz a béreket terhelő adókat csökkentettük - ezt önök se vitatják -, egykulcsossá tettük, ez itt a vitában elhangzott, és ezzel párhuzamosan, beszéljünk erről is nyíltan, igen, a közvetett adókat növeltük. 27 százalékra felemeltük akkor az adót, amikor csökkentettük a személyi jövedelemadót, Európában példátlan módon családi adókedvezményeket vezettünk be. Azért az emberek jó része családban él, ebben mindenki érintett, hogy a családi adóterheit csökkentjük. A demográfiai helyzeten is változtatni kellene, meg kellene tudni változtatni azt a tragikus európai helyzetet, hogy nem születnek gyermekek, Magyarországon se, ezért minden módon meg kell becsülni azokat, akik gyermekeket nevelnek, és őket támogatni kell, ez mindannyiunk érdeke. Tehát ez a váltás, hogy személyi jövedelemadót csökkenteni és ezzel együtt családokat soha nem látott módon támogatni, én azt gondolom, hogy ez egy helyeselhető törekvés.
Nyilvánvalóan valahol bevételeket is kell találni egy állami költségvetésnek, ezt átmenetileg ott találtuk meg, hogy igen, növeltük az áfát. De tegyük hozzá, hogy azóta az áfát sok helyen nem 27 százalékon hagytuk, hanem az alapvető termékek esetében ezt 5 százalékra csökkentettük (Z. Kárpát Dániel: Nem igaz!), ez az előttünk lévő áfatörvény is tartalmaz ilyen intézkedéseket. A másik, ami jellemző az Orbán-kormány adópolitikájára, tudjuk jól, hogy egy költségvetés és az adópolitika is a jövedelemtulajdonosok között átcsoportosításokra ad lehetőséget. A szocialisták esetében, ha baj volt, ha pénzt kellett előteremteni, mindig a családoknál és a kisembereknél találta meg azt a tulajdonosi kört, akiket adóztatni lehetett. (Gőgös Zoltán: Ezt nem mondod komolyan!? Tele voltak helikopterekkel meg hajókkal.)
Mekkora felzúdulást jelentett Európa-szerte, tisztelt Gőgös képviselő úr, amikor mi szakítottunk ezzel a gyakorlatokkal, és nem a családokat és a magánszemélyeket kezdtük el vegzálni, amikor adóbevételeket kellett produkálni, hanem a multikhoz nyúltunk (Z. Kárpát Dániel: Miért hazudsz?), a kereskedelmi láncokhoz nyúltunk, és különadókat vezettünk be. A különadók rendszerét Brüsszel magasságából is bírálták, önök bíráltak minket, hogy bevezettük, de ez az a filozófiai váltás, amit mi megteremtettünk, ami lehetőséget adott arra, hogy a jövedelemtulajdonosoknak végre egyszer a másik körét terheljük meg nagyobb adóbevételekkel akkor, amikor egy válsághelyzetet kellett kezelnünk. Ezt ma már a világ elismeri. Önök itt a parlamentben üvöltöttek, amikor ezeket a lépéseket megtettük, és a nemzetközi pénzügyi világ is sikított, amikor ez bekövetkezett. Ezeket az intézkedéseinket meg tudtuk védeni, átmenetinek szántuk ezeket az adóterheket, a különadók rendszerét.
Azóta a különadók szintén csökkentek, ahogy nő a magyar gazdaság teljesítménye, az adókat itt is csökkentettük. Kétségtelen, hogy ma még mindig bent vannak valamilyen mértékben a rendszerben, de én azt gondolom, hogy ez a váltás, amit mi ilyen szempontból megtettünk, hogy más jövedelemtulajdonosokat terheltünk meg többletadókkal akkor, amikor adókra szükség volt, mert még egyszer mondom, a világgazdasági válságot és a szocialisták által okozott csődhelyzetet kellett kezelnünk, akkor ezt a váltást, én azt gondolom, hogy helyeselni lehetett. Ez az a gondolkodási módosulás, amit az Orbán-kormány képviselt az adórendszerében, és amit a szocialista kormány képviselt, és csak újra megjegyzem, hogy az eredmények talán minket igazolnak, mert hála istennek, azt a csődhelyzetet (Gőgös Zoltán: 4 millió szegény van! - Az elnök csenget.) magunk mögött hagytuk, amit önök előidéztek.
Ezért tudunk ennek a törvénynek a preambulumában, vagy amikor miniszterhelyettes úr megszólal, és bevezető mondatokat mond erről az adó-törvény-csomagról, ilyeneket mondani, hogy itt most a versenyképesség további növelése a cél, adóadminisztráció-csökkentő, -egyszerűsítő lépéseket teszünk, jogtechnikai pontosításokat teszünk, jogharmonizációs kötelezettségeinknek teszünk eleget. Ezekkel az árnyalt mondatokkal gyakorlatilag az előterjesztő azt mondja, hogy azt a kialakult adóstruktúrát, amit mi folytattunk két cikluson keresztül, nem változtatjuk meg, egyszerűen pontosításokat teszünk a rendszeren belül.
(11.30)
Néhányat, amit talán fontos megemlíteni - nyilvánvalóan az már értékítélet kérdése, hogy mit tekintünk fontosnak -, megemlítek én is.
A személyi jövedelemadó rendszerén belül változások vannak akkor, hogyha ingatlant értékesítek, abból jövedelmem származik, de egy idős ember idősotthoni férőhelyet szerez meg, kedvezőbben adózik ilyen esetben.
Fontos a praxisjog, az orvosokat érintően a praxisjog átruházásából következő változások. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a praxisjogot eredetileg megszerző orvos értékesíti a praxisjogát, nem adózik, és öt év után az is, aki nem eredeti praxisjog-szer-ző, már adómentesen adhatja tovább a praxisjogát.
Fontos változás az, aminek Burány képviselő úr itt más megközelítésből szintén kritikáját adta, az ingatlan-bérbeadásról van szó. Az ingatlan-bérbe-adás, tudjuk jól, a feketepiac tipikus területe, megfoghatatlan jövedelmek keringenek. Az Orbán-kormány egyébként is mindent megtett - hadd nyúljak vissza még itt a korábbi okfejtésemhez -, azért is volt sikeresebb a mi adópolitikánk, mert megtaláltuk azokat az adóeljárási technikai részleteket, aminek az eredményeként elértük, hogy amit be akartunk szedni, arra mi képesek voltunk, és be is szedtük ezeket az adókat az áfa tekintetében és minden más adó tekintetében, és ezért is tudtuk csökkenteni máshol az adókat. Ez megint egy olyan terület, ahol célszerű beszedni azokat az adókat, amiket be lehet szedni, igen, azoktól, akik ingatlant tudnak bérbe adni, de ezeknek a bérbeadóknak a többsége eddig elkerülte az adót. Most azzal, hogy majd nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetniük, csak 14 százalék személyi jövedelemadót a bérbeadás után, ha 1 millió fölött van a bevételük, nyilvánvalóan azt lehet remélni, hogy ez a piac is fehéredni fog ilyen szempontból.
A társasági adónál fontos változásokat ösztönöz majd, hogy a munkaadók, ha bérlakásokat építenek, akkor az adóalapjukat csökkenthetik. Ugyanilyen tétel, hogy amikor elektromos töltőállomásokat létesít egy cég, akkor adóalapot csökkenthet.
Az általános forgalmi adóról viszonylag hosszan beszéltem a koncepciónk változása kapcsán, mármint a szocialista kormányhoz való viszonyunk kapcsán. Itt, ebben az adócsomagban az internet áfakulcsa a tavalyi évhez képest tovább csökken, most már 5 százalékot fogunk fizetni az internethasználat után a valamikori 27 százalék helyett, és az alapvető élelmiszerek körébe ilyen szempontból bejön már a hal, és 27 helyett 5 százalékos áfakulccsal forgalmazható a hal mint termék.
A jövedéki adóknál - szintén mindenki kiemelte - korábban 20 ezer helyett most már 200 ezer hektoliter mennyiséget produkáló kis sörfőzdék esetén járnak azok a kedvezmények, amelyek nekik járnak. Sok borász van hála istennek az országban, az ő kérésükre a 2017. augusztus 15-ével teljesítendő jövedéki adatszolgáltatás még a régi szabályok szerint történik.
Az adóigazgatás rendjében bekövetkező változások közül egy dolgot emelek ki: ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi, és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítást vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztenek elő, akkor a hatóságnak lehetősége lesz az eljárás felfüggesztésére.
És még jó néhány tételt ki lehet emelni, az idő rövidsége miatt, az időm le is telt, ezért nem teszem, hanem utolsó gondolatként azt fogalmazom meg, hogy az az adópolitika, amit két cikluson keresztül következetesen folytattunk, az mindig jól szolgálta a költségvetés bevételi oldalát, mert a megtervezett adókat hozni tudtuk. Az a filozófiai váltás, amit mi hoztunk, és hogy elsősorban a családoknak akartunk az adórendszerben kedvezni, és másokat terheltünk adóval - multinacionális cégeket vagy kereskedelmi láncokat -, én azt gondolom, az is igazolható volt. Az adópolitikánk eredményességét objektív számok igazolják. Csődhelyzetben vettük át az ország kormányzását, és egy növekvő gazdaság költségvetését fogjuk holnap tárgyalni, ezt pedig adópolitikai eszközökkel tudtuk elérni alapvetően. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
