SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, akik itt vagyunk a Házban, és akik így hozzá is szóltak, egyetértünk abban, hogy a hazai felsőoktatás Magyarország egyik legnagyobb értéke. Többen vagyunk itt, akik ebben éltünk, élünk, ebben dolgoztunk, itt nőttünk fel, itt szocializálódtunk, és tapasztaltuk azt, hogy az a részben kutatási, részben oktatási tevékenység, ami ott folyik, egyrészt nemzetközileg is elismert és kimagasló. Számtalan olyan kutató dolgozik bent a magyar egyetemeken, a felsőoktatási intézményekben, akik tényleg nemzetközi szinten elismertek, jó néhány nagy egyetemünk van, amely a nemzetközi rangsorokban a körülményekhez képest, de azért elég elöl szerepel, általában a 400-500 legismertebb, legfontosabb egyetemek között szerepel. Meg kell említeni azt is természetesen, hogy az a több tízezer kolléga, aki bent dolgozik a felsőoktatásban és az a sok százezer hallgató, aki - fogalmazzunk így - töltekezik a tudással és kezdi el a kutatói pályáját, ha éppen kutató szakon hallgat, ezek az emberek mind nagyon fontos munkát végeznek, és nagyon szorgalmasan próbálják megvalósítani azokat a célokat, amelyek részben az egyetemek, a főiskolák számára fontos célkitűzések, részben nyilván a saját életük, a saját karrierjük számára fontos. Ebben tehát semmiféle vita nincs.
Mi is bent, az ELTE-n - én az ELTE-n vagyok adjunktus - folyamatosan azt hiányoltuk igazából az elmúlt 10-15 évben, amióta én ott bent vagyok, hogy igazából soha nem köszönik meg a munkát. Nem mindig a pénzt hiányolja az ember, és nem mindig a fizetést emlegeti, de az nagyon jólesett volna, ha néha megköszönik az embernek, hogy a hivatástudatának megfelelően az ember tényleg erején felül teljesít, kutat és oktat. Ilyen szempontból én teljes mértékben azzal tudok azonosulni, hogy a magyar felsőoktatásnak legyen napja, és akkor mondjuk, ezen a napon a kollégákat akár külön levélben vagy bármilyen más módon értesítsék arról, hogy elismeri a magyar állam az ő tevékenységüket, és köszöni azt, hogy kutat és oktatási tevékenységgel foglalkozik.
Én most nem akarok abba belemenni, hogy milyen problémák vannak a hazai felsőoktatásban, csak zárójelben jegyezném meg, hogy ez azért lenne fontos, mert nyilván aki a hazai felsőoktatásban benne van, ismeri a belső viszonyokat, az tudja, hogy az utóbbi 5-10 évben eléggé nehéz körülmények vannak mind infrastrukturálisan, mind a bérezést tekintve. Ezt lehetne egy kicsit ezzel például oldani, de nem akarom ebbe az irányba elvinni a vitát. Ezt a vitát lefolytattuk a jó múltkorában, amikor a felsőoktatási dolgozók béremeléséről volt szó. Mondjuk, csak megjegyezném, hogy sajnálatos módon azok a problémák, amelyekre mi utaltunk, hogy elő fognak jönni, azok előjöttek, de mondom, ezt a vitát nem akarom kinyitni.
Visszatérve a lényeghez, önmagában az, hogy a hazai felsőoktatásnak legyen egy napja, amikor a magyar állam valamilyen formában kifejezi az elismerését a hazai felsőoktatásban dolgozók irányába, ez egy nagyon fontos dolog. De ha már itt tartunk, akkor azt fontosnak tartanám, hogy egy ilyen előterjesztés legyen tűpontos. A hazai felsőoktatásban dolgozó kollégákkal szemben is elvárás az, hogy az összes tudományos, módszertani kritériumot tartsák be, minden legyen pontos az ő tevékenységükben.
Ennek az előterjesztésnek az első mondata már nem felel meg ennek a kritériumnak. Félreértés ne essék, én nem akarom semmiféleképpen a Pécsi Tudományegyetemet pellengérre állítani ebben a tekintetben, de ugye, azt tudjuk jól, hogy a Pécsi Tudományegyetem az 1912-ben alapított Erzsébet Egyetem jogutódja. Az az egyetem, ami 1367-ben Nagy Lajos királysága idején létrejött, nem tekinthető ilyen formában semmilyen jogfolytonos intézménynek. Nem tudunk róla sokat, itt történészek vannak többen a teremben, ők nyilván jobban el tudják ezt mondani, én geográfus vagyok, de azt én is tudom, hogy nem nagyon tudunk erről az intézményről érdemben semmit azon kívül, hogy megalapították. Egy-két levéltári forrás van, hogy ott tényleg voltak oktatók, hallgatók nem túl nagy számban, de azt sem tudjuk, hogy meddig működött pontosan. Még a helyét sem lehet pontosan tudni. Ha jól tudom, vitatkoznak a mai napig azon Pécsen, hogy az, amit feltártak nem olyan régen, az-e az épületmaradvány vagy sem. Tehát még ezt sem lehet pontosan tudni. A Pécsi Tudományegyetem, amely jelen pillanatban Pécsen működik, és valószínűleg most már ott is marad az idők végezetéig, reméljük, a pozsonyi egyetem átköltöztetésével került az első világháború után Pécsre.
Ennek megfelelően szerintem nem jó ez az utalás ebben az előterjesztésben, mert amennyiben azt mondjuk, hogy ez egy kvázi ilyen szellemi folytonossága a hazai felsőoktatásnak, akkor voltaképpen az összes hazai felsőoktatási intézmény szellemi jogelődje, bár ilyen kifejezés nem létezik a jogban, a pécsi egyetem. Utána az előterjesztés többi részében nagyjából az szerintem jól van megfogalmazva, hogy itt a hazai felsőoktatás tradícióit, hagyományait szeretné az állam valamilyen szinten szóba hozni, valamilyen szinten megemlékezni arról, hogy a hazai felsőoktatásnak milyen nagy tradíciói vannak. Hiszen itt el is hangzott az expozéban és a hozzászólásokban, hogy itt a régióban az első öt között jött létre talán ez az intézmény, tehát nem sokkal később a prágai egyetemnél. Tehát ez mindenféleképpen fontos.
(11.30)
De tényleg tekintsük ezt úgy inkább szerintem, hogy a hazai felsőoktatás kezdetei nyúlnak ide vissza és nem a Pécsi Tudományegyetem kezdetei. Mondom még egyszer, én ezzel nem a Pécsi Tudományegyetemet akarom semmiféleképpen bántani. Saját szakmámon belül tudom azt mondani, hogy egy kifejezetten magas színvonalú geográfusképzés folyik ott, olyan nagy geográfusok dolgoztak ott korábban, mint Prinz Gyula vagy Szabó Pál Zoltán, vagy a nemrég meghalt Tóth József. A szakmán belül ezek mind ismert és elismert nevek. Tudjuk azt, hogy a más karokon, más szakterületeken is kifejezetten komoly szakmai és tudományos munka folyik. Tehát önállóan, saját jogán ez egy elismert, fontos egyetem, az egyik legnagyobb, ha a hallgatói létszámát is tekintjük, csak az a probléma szerintem, hogy rossz az első mondat ebben az első előterjesztésben.
Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha valahogy megpróbálná ezt így kisajátítani a pécsi egyetem, és ehhez kapna most egy kis mankót. Ezért én sokkal jobban örülnék annak, ha ezt tényleg olyan módon lehetne kiterjeszteni, hogy akkor minden hazai felsőoktatási intézményben úgy valósuljon meg ez a magyar felsőoktatás napja, akár már az első, a 2017-es is, hogy mindenhol legyenek rendezvények, és azokhoz valamilyen szintű forrást is biztosítsanak. Nem kell ehhez szerintem túl nagy összeg.
Amikor például az Eötvös Loránd Tudományegyetem 375 éves volt, a 2011-12-es tanévben emlékeim szerint, akkor is ott emlékérmet osztottak, a logó átmenetileg a fejlécben egy picit ki lett egészítve ezzel az évszámmal s a többi. Ha néhány konferenciát rendeznek meg egy-egy köszönő levelet írnak például az oktatóknak, akkor ez már nagyon jól megoldható. Ezért ezt erősen javasolnám, hogy a források esetében is egy kicsit diverzifikálni kellene talán a többi felsőoktatási intézmény felé. Nyilván ez azért is fontos lenne, mert amikor ilyen emléknapokról meg évfordulókról beszélünk, mindig a nagy tradícióval rendelkező egyetemek kerülnek szóba. Nyilván ilyenkor a pécsi egyetem persze szokott hivatkozni az 1367-es évre, az ELTE mindig az 1635-ös nagyszombati egyetemalapításra, és ezt folytathatnánk sokáig.
De azt se felejtsük el, hogy nagyon sok olyan intézmény van, amelyik sokkal frissebb, sokkal fiatalabb, és azoknak is természetesen megvan a helyük és szerepük a hazai felsőoktatásban. Akkor nyilván, ha ilyen szinten valahogy ki lehetne bővíteni ezt, hogy tényleg forrásokat kapnak és ilyen szinten be vannak vonva ebbe az emléknapba, akkor lehet, hogy ők még inkább úgy éreznék, hogy befogadta őket a tradicionális vagy nagy egyetemi kör. A hétköznapi szóhasználatban mi is szoktuk gyakran használni, az ELTE-sek mindig azt szokták mondani, hogy az ország első egyeteme, a pécsiek és a debreceniek is ugyanezt mondják s a többi, de talán ha ezt így kibővítenénk, akkor lehetne ezt a kicsit elitista megközelítést egy kicsit finomítani. Akkor mindenki úgy érezhetné, dolgozzon akár az ELTE-n, akár Pécsen, akár egy kisebb városban működő főiskolán vagy kihelyezett karon, hogy ő tevékeny, aktív, elismert része a hazai felsőoktatásnak.
Úgyhogy javasolnám, hogy egy kicsit fésüljék meg ezt a szöveget, és innentől kezdve abszolút semmi probléma, sőt támogatható az, hogy a hazai felsőoktatásnak legyen egy ilyen emléknapja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
