DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem azért, ha a Jobbik így folytatja, az még távolabb van, talán nem is lehet megjósolni, amikor a Jobbiknak ilyesfajta felelősséggel kell szembenéznie, de engedje meg, hogy amikor önök kormányzásra készültek és leírtak pár gondolatot a köznevelésről, az oktatásról, ezekből egy-két részt idézzek önnek akkor, amikor most elmondja ezt a szónoklatát, amibe persze minden mást is beleszőtt, nemcsak az oktatás kérdéseit, hanem beszélt egészségügyi szervezetekről is. Azt mondta, az egészségügyiek csatlakoztak, csak a Magyar Orvosi Kamara nem, a szakdolgozói kamara nem és a gyógyszerészkamara nem. De egyébként valóban volt, azt hiszem, egy Facebook-csoport és egy, a fekete ruhás ápoló által vezetett mozgalom, amelyik csatlakozott, csak ne keverjük össze, hogy mit jelent, hogy az egészségügy csatlakozott, és mit jelent az, hogy pár egészségügyi szervezet vagy annak a csoportnak a vezetője csatlakozott.
Az önök 2010-es programjának szintén fontos része volt arra a fajta állami fenntartásra utalás, amelyet a gyakorlatban most a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ valósít meg. Nyilvánvalóan nem azt akarom mondani ezzel, hogy a KLIK működése, úgy ahogy van, belülről jó lenne, hiszen mi is úgy gondoljuk, azon sok mindent kell javítani, de az, hogy az állami fenntartás megjelenjen a köznevelés rendszerében, az a Jobbik programjában is nagyon fontos részt vitt és szerepelt, hiszen ennek egy felzárkózási szempontból fontos feladata van. Kétfajta önkormányzat volt a 2010-et megelőző időszakban, az egyik hitelképes volt, a másik nem volt hitelképes. Az az önkormányzat, amelyik nem volt hitelképes, az kénytelen volt bezárni az iskoláit - 381 feladatellátási helyen történt ez meg, mert nem volt elegendő pénz az oktatás, a köznevelés rendszerében -, és volt olyan önkormányzat, amelyik hitelképes volt, amely kötvényt bocsátott ki, amely kölcsönt vett fel, és ezekből a kölcsönökből tartotta fenn az iskoláját, amit 2010 után több mint ezermilliárdos mértékben kellett az államnak kifizetni, akár oktatási intézményről, akár szociális intézményről, akár egészségügyi intézményről beszélünk.
Volt tehát egy nem fenntartható rendszer, és sokan mondták azt, hogy itt nagyon nagy mértékű változásra van szükség, és az állami fenntartás egyébként az önök programjában is éppen ezért jelent meg, mint a köznevelés rendszerét kisegítő, megsegítő megoldás. (Dúró Dóra: Kisegítő! Így van!)
Ha már tankönyvekről beszélt, képviselő asszony, hadd idézzem a Jobbik programjának 5.1.1 fejezetét: a tankönyv közkincs, amellyel kapcsolatban nincs helye profitérdeknek, ezért állami tulajdonba vesszük a Nemzeti Tankönyvkiadót. A Jobbik tehát ugyanazt fogalmazta meg (Kunhalmi Ágnes: Önök a Jobbik programját csinálják meg!), amit most kritizál, hogy szükség van a tankönyvrendszerben is visszaállítani azt, amit a gyurcsányi privatizáció előtt Magyarországon gyakorlatként tapasztaltunk, amikor az állam részt vett a tankönyvkiadásban, és más országokban is ez nagyon jól működik, nagyon jó gyakorlat. Egész egyszerűen az a privatizációs hullám, ami a Gyurcsány-kormány idejében valósult meg Magyarországon, az ilyesfajta, a közösség jövője szempontjából fontos, akár tankönyvkiadó vállalatokat is dobra vert, ahelyett, hogy a nemzet érdekében állami tulajdonban a lehető legjobb minőségű tankönyveket tudott volna előállítani. (Dúró Dóra: Túltoltátok a biciklit!)
És amikor most támadják önök is vagy támadják liberális vagy baloldali, MSZP-s oldalról ezt a mostani tankönyvrendszert, akkor ne feledjük el, hogy ennek mi a kockázata. Például, ha csak a tavalyi évet nézem, a magyar családok zsebéből önök 15 milliárd forintot húznának ki, hiszen 15 milliárd forinttal fizetett kevesebbet az állam és a családok akkor, amikor már nem a piaci profitot szolgálta a tankönyvpiac, amikor nem piaci profitra állították elő a könyveket. (Kunhalmi Ágnes: Nem tudnak olvasni!)
(14.40)
A megfélemlítéssel kapcsolatos vádjait hadd utasítsam vissza teljes mértékben, képviselő asszony. Amikor az első ilyesfajta vádak elhangzottak, egyébként azok is név nélkül és az utána levők is név nélkül (Dúró Dóra: Tudok nevet is!), különböző helyi szervezetek alelnökeire vagy titkáraira hivatkozva, akkor abban a pillanatban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ is kiadott egy közleményt, hogy semmi ilyet nem tűr el és nem tart elfogadhatónak. (Dúró Dóra: És történt valami?) Nyilvánvalóan minden tárgyaláson ezt mi magunk is megerősítettük. Amúgy is ez egy nyilvános lista, és azt mondták, hogy aki kikerül, akit így megfenyegetnek, fél ezt elmondani, de itt nyilvános internetre felkerült névsorról van szó, ő maga hozza nyilvánosságra a nevét, éppen ezért nem értem, hogy miért nem tudják ezeket a vádakat nyilvánosság előtt megfogalmazni azok, akik maguk teszik fel a saját nevüket az internetre egy petíció mellé. Ezt ma Magyarországon mindenki szabadon megteheti.
Szombaton is mindenki biztonságban demonstrálhatott, nem kellett semmitől sem tartania. Visszaemlékezhetünk szűk tíz évvel ezelőttre, 2006. október 23-ára, amikor nem volt ez az alkotmányos alapjog ennyire garantált Magyarországon, amikor nem gondolhatta valaki úgy, hogy ha kimegy és békésen megemlékezik vagy békésen demonstrál, akkor utána annak nem könnygáz vagy kardlapozás lesz a vége. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
