SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha Józsa képviselőtársam nem mondta volna el háromszor azt, hogy jóhiszemű, akkor nem biztos, hogy szót kértem volna, mert én viszont szeretném vállalni, hogy nem vagyok az (Derültség.), mert jelen pillanatban azt láttuk az elmúlt európai uniós ciklusok felhasználása során, hogy bármilyen kormányzat volt, maga felé hajlott a keze. (Dr. Staudt Gábor: Itt az igazi ellenzék! - Dr. Bárándy Gergely: Legalábbis az őszinte!) És éppen ezért, ebből adóadóan, hogy ez a tapasztalat, nyilvánvalóan az értékelési eljárás objektivitásának a kérdése sokkal több annál, mint hogy abban bízzunk, hogy a most kidolgozott rendszer önállóan alkalmas lehet.
Én tisztelettel kérek elnézést államtitkár úrtól, de én nem hiszek az objektív szakmaiságban abban a tekintetben, ahogy az előterjesztés tartalmazza. Azért nem hiszek az objektív szakmaiságban, mert olyan emberek, akik az életüket lehúzzák, mondjuk, köztisztviselőként, kormánytisztviselőként vagy közalkalmazottként, és életükben nem voltak vállalkozók, nem dolgoztak pályázatíró cégnél, nem kellett projektmenedzsmenttel végrehajtani programokat határidőre, meghatározott keretek között, azoknak alapvetően a szemléletük széles látóköre egy olyan korlátot szab esetleg a bírálásra, ami nem biztos, hogy a legjobb, legszerencsésebb döntéseket tudja eszközölni.
Messzemenőkig hiszek abban, hogy egy név nélküli semleges döntéshozás, úgy, hogy gyakorlatilag, ha több ember vesz részt benne, tehát több ember szubjektivitása teremthet objektivitást. Az a meggyőződésem, hogy emberek személyes meggyőződései, ha van a vállalkozószektorból, bizniszszektorból benne szakember, aki véleményt mondhat, van a tudományos szektorból szakember, aki a kivitelezhetőségét meg tudja ítélni, és esetleg van a kormányzati szektorból bármilyen szinten ember, az tud teremteni valamilyen szintű objektivitást. Sok-sok egyéni, objektivitásra törekvő szubjektivitás tudja megteremteni azt a fajta objektivitást, ami előremozdíthatná a rendszert.
Itt vagyunk, eltelt két év, gyakorlatilag nem nagyon voltak idáig nyertes pályázatok, tehát ebből a költségvetési ciklusból az EU-nak. Most nyilvánvalóan van egy törekvés, hogy fel kell gyorsítani a döntéshozást. Viszont az a gond vagy az a rossz hír ebben, hogy utána nem lehet tudni, hogy mi lesz az Európai Unió költségvetésével és milyen fejlesztési források lesznek.
Én azt mondom, hogy tudomásul kell vennünk, eltelt nagyjából EU-s finanszírozás mellett 6-7-8 év, úgy, hogy a pénzek túlnyomó többsége nem az ország fejlődését szolgálta. Ezért nem vagyok jóhiszemű, mert azt tapasztaltam, hogy mindenféle idiótaságok, amiket ki lehetett találni, csak azért, hogy a fejlesztés menjen, építési vállalkozónak lehessen munkát adni, rengeteg beruházást láttunk. Azért nem kell ezt a kormánypárti képviselőtársaimnak magukra venni, mert ennek egy része nem az Orbán-kabinetek alatt zajlott, hanem az előző kormányzás idején. Ezen tapasztalatok miatt azt gondolom, hogy egy lényegesen erősebb lépésre lenne szükség ahhoz, hogy valóban olyan fejlesztési programok valósuljanak meg Magyarországon ezekben a költségvetési ciklusokban, amelyek hosszú távon munkahelyeket fognak tudni fenntartani, és úgy tudnak fejlesztéspolitikát megvalósítani, hogy a létrehozott fejlesztési infrastruktúra el tudjon tartani munkahelyeket.
Bocsánatot kérek, nem akarok ilyen demagóg lenni, de jelen pillanatban újabb térkövezésekkel meg ilyenekkel nem fogunk előremozdulni. Azt hiszem, hogy ebben egyetértettünk szavakban. Az a kérdés, hogy egy olyan döntéshozási rendszer, ami most a javaslat alapján megszülethet, túl tud-e lépni ezen a szemléleten.
Én a magam részéről alapvetően aggodalommal nézem ezt az irányt, hiszen úgy tűnik, hogy a kormányzat még inkább a saját hatásköre alá akarja vonni a döntéshozást, még inkább a saját embereinek akarja adni a lehetőséget, hogy véleményt alkossanak, és nyilvánvalóan ez egy veszélyes rendszer. A frakciónk álláspontja kétkedően bizakodó volt, ugyanis látjuk az irányt, hogy lehetne jobb a rendszer. Látjuk azt, hogy szükség van rá, és egyetértünk az előterjesztéssel, hogy érdemes erről tárgyalni. Ugyanakkor nem vagyunk róla meggyőződve, hogy ez az irány a leginkább tudja szolgálni az európai uniós források hatékony, hosszú távú, bölcs felhasználásának a politikáját, és ebből adódóan inkább egy tartózkodás felé fogunk hajolni, hogyha megértik ezt kormánypárti képviselőtársaim. Bízom benne, hogy a rendszerük, amit kiépítenek, jó lesz, de abban is biztos vagyok, hogy ebben a megoldásban még nagyon-nagyon sok buktató lesz, és lesznek még olyan térkövezések meg mindenféle esztétikai beruházások, amelyek hosszú távon nem fognak hozzájárulni az ország munkahelymegőrző képességének fejlesztéséhez. Azt kívánom, hogy sikerüljön a tervük megvalósítása ezzel a jogszabállyal, de ennél lényegesen többre, sokkal többre lenne szükség meggyőződésem szerint. Köszönöm a szót, elnök úr.
(19.10)
