IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vélhetően kevesek lettek figyelmesek arra a múlt heti hírre, amely szerint végre fény derült a budapesti Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán tavaly történt tragédia valódi okaira. Kiderült, hogy nem halva született az a csecsemő, aki életét vesztette, hanem a kórházi körülmények okozták a halálát. Ez már önmagában is döbbenetes, és újabb kíméletlen bizonyítéka annak, hogy milyen állapotban is van a magyar egészségügy a kormányzati sikerkommunikáción kívüli valóságban, az ember ugyanis joggal számítana arra, hogy egy újszülött a kórházban van a legnagyobb biztonságban, de a tények sajnos mást mutattak.
A vizsgálat eredményeként egy sor hiányosság került megállapításra, amelyek közül itt idő hiányában csak néhányat emelnék ki. A vizsgálat kimondja, hogy a pszichiátriai osztály azért vesz fel betegeket, mert más osztály nem tudja vagy nem kívánja ezt megtenni. A tragikus napon is volt olyan beteg, akit a folyosón helyeztek el, de sajnos egyre inkább mindennaposnak tekinthető, hogy a pszichiátriai osztályok előtereiben ágyhoz kötözött betegek fekszenek. Az osztályok annyira zsúfoltak, hogy gyakran még egy éjjeliszekrénynek sem jut hely, így a személyes tárgyaikat sem tudják hol tárolni a betegek. Sok helyen a helyszűkét úgy próbálják orvosolni, hogy még az étkezőből is betegszobát csinálnak.
Az esemény körülményeinek megismerését jelentősen nehezítette, hogy zavaros, egymásnak ellentmondó dokumentumok kerültek ki az ellátásról. Ennek alapján az sem volt egyértelmű, hogyan került a beteg az osztályra, ahogyan a betegek gyógyszerelésé-ről szóló dokumentumok alapján sem követhető pontosan, hogy ki milyen gyógyszert, mikor és hogyan kapott, sőt, olykor még tájékoztatást sem kapnak a betegek arról, hogy milyen gyógyszert adtak be nekik. Nem túlzás kijelenteni, hogy a betegek ma szinte egyáltalán nem tudják érvényesíteni a jogaikat. A betegjogi képviselő erről az esetről is csupán a sajtóból értesült, ma ugyanis általános, hogy a betegek nem vehetik fel a kapcsolatot betegjogi képviselőjükkel, és törvényes képviselőjük sem kap értesítést.
Az okok után érdemes azonban megnézni a következményeket is. A kórház főorvosát végül felfüggesztették, de nagyjából ennyi történt. Az osztály nem került átalakításra, nem indul meg a pszichiátriai gyakorlat felülvizsgálata, nincs lépés a betegjogok érvényesítési lehetőségének megerősítésére. Lényegében nem történik semmi, még akkor sem, amikor már egy vizsgálat eredménye is kimondja, hogy a jelenlegi állapotok emberéletekbe kerülnek. Mindez azért történhet meg, mert ma nincs erős betegjogi képviselet, nincs minőségbiztosítás, így az emberek könnyen válhatnak áldozattá akkor, amikor betegségük miatt a legkiszolgáltatottabbak.
Pedig az általam elmondott eset sajnálatos módon messze nem az egyetlen vészjelzés. Ezeket a jeleket mára szinte mindenki láthatja vagy személyesen tapasztalhatja, kivéve a miniszterelnököt és a kormány tagjait. Lehet, hogy a modern stadionokban ülve úgy lehet érezni, hogy fejlődött az ország, de a valóságban a kórházakban nincs pénz gumikesztyűre, nincs fertőtlenítőszer, nincs miben megtörölni a kezét az embernek, nincs légkondicionálás, ezért hevül elviselhetetlen hőmérsékletűre az újszülöttek inkubátora.
Az is probléma, hogy ma minden egyes dokumentumért, amely tükröt adna az egészségügyi állapotokról, perre kell menni. Ilyen dokumentum az, amelyet legutóbb a sajtó munkájának köszönhetően ismerhetett meg az ország. Sajnos, erre van szükség még akkor is, amikor kilenc újszülött veszti életét egy kórházi járvány miatt. Ilyen dokumentum lenne a kórházi fertőzések országos adatbázisa is, amit nem engednek nyilvánosságra hozni; talán azért, mert félreérthetetlen bizonyítéka lenne annak, hogy mennyire komoly bajok vannak a hazai ellátórendszerben.
Mi azt gondoljuk, hogy igenis lenne pénz Magyarországon az egészségügy rendbetételére, csak nem üres stadionokra és olimpiai kampányra kellene milliárdokat elkölteni. Elég lenne valódi lépéseket tenni az offshore pénzcsapok elzárása érdekében, és máris lenne elég forrás. (Németh Szilárd István: Hipp-hopp!) Ez az ország jelenlegi helyzetében is egy sokkal jobb minőségű egészségügyi rendszert engedhetne meg magának, csak az ehhez szükséges pénzt elszórják, szétlopják. Mindenesetre nem szeretném, ha ilyen esetek mellett szó nélkül mennénk el, nem szabad hagyni, hogy legyen még egy, aztán egyre több Merényi, ahonnan rendszeresen érkeznek tragédiákról szóló hírek.
Azt várjuk a kormánytól, hogy végre ne elhazudni próbálja az egészségügy válságát, hanem nézzen vele szembe, hisz amíg nem történik meg a szembenézés, addig változtatni sem tudnak ezen. Köszönöm a figyelmet.
