DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy én is szóljak röviden a tegnapi ünnepről, és kicsit továbbgondoljam abban az értelemben, hogy milyen feladatokat ró ránk 1956 manapság.
A tegnapi napon sok száz helyen tartottak megemlékezést, és ez a sok száz ünnepség világosan kirajzolta azt, hogy a magyar a szabadság népe. Éppen azért adódik a kérdés, hogy mi a dolga ma egy szabadságszerető népnek. (Burány Sándor: Ez zavar benneteket.) A szabadságért ugyanis napról napra meg kellett küzdeni 1956-ban, és napról napra meg kell küzdenünk most is.
A Kossuth téren is elhangzott tegnap, hogy a legfontosabb, az egyik legfontosabb feladat talán az, hogy megmentsük Brüsszelt az elszovjetesedéstől (Dr. Bárándy Gergely: Biztos neked a feladatod! - Kunhalmi Ágnes: Nagyobb kommunistává váltatok, mint a bolsevikok!) attól, hogy valahol máshol helyettünk próbálják eldönteni, hogy például kivel éljünk együtt, hogyan éljünk a saját országunkban. (Dr. Varga László: Propagandaminisztérium!)
Mindezt csak azért hozom fel, mert a múlt héten a 60. évforduló mellett uniós csúcstalálkozó is volt Brüsszelben, és ezen világosan kiderült az, hogy az Európai Unió változatlanul napirenden kívánja hagyni a kötelező kvóták kérdését. A tanácsi záródokumentum is arra hívja fel a figyelmet vagy arra hívja fel a tagországokat, hogy gyorsítsák fel a bevándorlók szétosztását. (Dr. Tóth Bertalan: Ez aláírtuk!)
Ezt természetesen a magyar kormány ellenzi, mint ahogy ennek a helyszínen jelzését is adta, ezt jelezte is. Az, hogy a kvóták még mindig napirenden vannak, a rossz hír. A jó hír az, hogy Magyarországot ezeken a tárgyalásokon már 3,3 millió szavazat, az új nemzeti egység erősíti. Azok egysége ez, akik szerint az európai egyesült államok helyett a nemzetállamok közösségére van szükség, és akik szerint Magyarországnak meg kell védenie közösségeit és kultúráját.
Mi elhúzódó vitára számítunk. A népszavazás nem valaminek a vége, hanem egy történet, egy folyamat kezdete. Jól látszik ebből is, hogy a magyarok a legfontosabb nemzeti ügyekben egységesek, akár az árral szemben is kiállnak az igazukért, és megvédik függetlenségüket. Ezért is kezdeményezett a kormány alkotmánymódosítást, és ezért folytat párbeszédet ebben az ügyben minden parlamenti párttal. Sajnáljuk, de meg sem lepődünk azon, hogy nem mindegyik párt vesz részt ebben az egyeztetésben.
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ami a tegnapi baloldali megmozdulásokat illeti: a baloldal komoly lehetőséget hagyott ki arra, hogy tisztázza végre a viszonyát 1956-hoz. Jóvátehették volna a 2006-os rendőrattakot és a becstelen erőszakot. Bizonyíthatták volna, hogy számukra is jelent valamit, hogy voltak ezrek, akik az életüket adták a szabadságért és Magyarországért - egyébként Nagy Imrén túl is. Ehelyett a baloldaltól csak pár tucat sípra futotta, meg egy kisstílű vágyakozásra arra, hogy ezzel majd hátha bekerülnek a nemzetközi lapokba. A radikális baloldal ezzel a tempóval nem a kormányt sértette meg, hanem újra azokat a százezreket, akik békésen szerettek volna köszönetet mondani az ’56-os hősöknek.
Bár a baloldal megpróbálta, mégsem tudta tönkretenni a tegnapi évfordulót. A pesti srácok öröksége ugyanis jóval időtállóbb, mint a magyar baloldal mostani teljesítménye.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
