DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Azt nem tudom megmondani, hogy hány Havas Szófia lapul még az MSZP soraiban, de egy biztos, 1956 hatvanadik évfordulója valóban kiváló alkalom lehetett volna arra, hogy a baloldal végre tisztázza viszonyát október 23-ához és 1956-hoz. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Sajnos nem így történt. A szocialisták idén valóban szégyenteljesen viselkedtek, egyénileg és közösségileg is.
Kezdjük ott, hogy Szanyi Tibor, aki elvileg minket képvisel az Európai Parlamentben, az Európai Unióban, nem tudjuk, hogy milyen befolyásoltság alatt, de kijelentette, hogy nem tudja október 23-át nemzeti ünnepnek nevezni. Azután jött Havas Szófia, aki szimplán lenácizta a szabadságharc hőseit; halkan tegyük hozzá, hogy nem először teszi ezt. Korábban is volt már erre példa. Pár évvel ezelőtt még egy SZDSZ nevű párt egyik képviselőjének kellett ezt kikérnie magának. (Gőgös Zoltán: De megölték az apját, öreg!) Nem gondolná az ember, hogy valaha is az SZDSZ-szel vagy annak elődjével ért egyet, de itt ez a helyzet.
Az MSZP mint párt sem tett semmit azért, hogy ezeket a szégyenteli kijelentéseket jóvátegye. (Gőgös Zoltán: Ezt honnan tudod? Már lehallgattok minket?) Nem írták alá a közös ünneplésre felhívó közös nyilatkozatot, és egyedüli pártként nem vettek részt az Országgyűlés közös ünnepi ülésén, amikor a német házelnök, amikor a lengyel házelnök itt méltatta 1956 hőseit, ezekben a padsorokban, ahol most önök ülnek, senki nem ült, senki. (Gőgös Zoltán: Mi meg koszorúztunk a Nagy Imre téren.) Ez a magatartás, azt gondolom, hogy nemcsak egy magát demokratikus pártnak tekintő valamihez méltatlan, hanem a szabadságharc hőseihez is. Nem csoda, hogy október 23-án az ünnepségek alatt nem futotta többre, mint pár tucat sípra, és hogy arra hívják fel a radikális baloldali híveket, hogy tegyék tönkre az állami ünnepségeket. Erre nem találunk más szót, csak azt, hogy szégyen. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
