BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára ön is, a Házban ülő képviselők is emlékeznek azokra az időkre, újabb képviselőknek feleleveníteném a 2002 és 2010 közötti időszakot, amikor szocialista kormányok irányították a magyar gazdaságpolitikát, amikor a gazdaságpolitikának egyetlen csodafegyvere volt, a megszorítások eszközrendszere. Sokáig az volt a természetes, hogy ha a gáz- vagy áramár emelkedéséről beszéltek, vagy éppen tisztességtelenül számoltak fel kamatokat a bankok, akkor a kormánypárti képviselők csak feltették a kezüket és azt mondták, hogy nem tudnak beavatkozni a piaci mechanizmusokba. Miközben a végtelenségig adóztatták a magyar cégeket és állampolgárokat, eközben sorra szűntek meg a vállalkozások és csökkentek a munkahelyek.
Ezzel a gazdaságpolitikával szakított 2010-ben az Orbán-kormány, amikor elkezdett kiépíteni egy új magyar gazdaságpolitikai modellt. A nemzeti együttműködés kormánya volt az első Európában, amely a közteherviselés jegyében meg merte adóztatni a bankokat. Ez nemcsak jelképes összeget jelentett, hanem érdemi hozzájárulást a magyar költségvetéshez. Emlékezzünk csak vissza, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bankadó bevezetése után micsoda óriási nyomás érte a magyar kormányt Európából és belföldön egyaránt. Mára érdekes módon Európa több országában átvették ezt a modellt, és ott is bevezették a bankadót a közteherviselés jegyében.
Az új modell részei voltak azok az ágazati különadók is, amelyeket az energetikai cégeknek, a telekommunikációval foglalkozó, valamint a kiskereskedelmi tevékenységet végző társaságoknak kellett fizetniük azért, hogy ők is kivegyék a részüket a közteherviselésből. Eközben a kis- és közepes vállalkozók adóztatása jelentősen csökkent, és Európa legalacsonyabb szintű társaságiadó-mértékét dolgoztuk ki. Az új modell fontos eleme a foglalkoztatás bővítése és az eddig segélyből élők számára a közmunka lehetőségének biztosítása annak érdekében, hogy idővel a versenyszférában is munkába tudjanak állni.
A magyar modell nem szokványos lépései meghozták az általunk várt eredményeket. Sikerült megállítani, majd csökkenteni az államadósság növekedését, az utolsó fillérig visszafizettük a Gyurcsány-kormány által felvett IMF-hitelt, és az ország 2013-ban, 9 év után kikerült a költségvetési túlzottdeficit-eljárás alól. Eközben bővült a foglalkoztatás, és elindult a nagy elosztórendszerek átalakítása. Hangsúlyozom: minderre a pénzt nem a bérből és fizetésből élők további terhelésével teremtette elő a kormány. Sereghajtóból így Európa éltanulói lettünk. Most már az IMF is kénytelen elismerni, amely még néhány éve megszorításokat követelt a magyar kormánytól, hogy igen, a magyar gazdasági modell működőképes, hiszen az idei évre 2 százalékra prognosztizált GDP-növekedést 3 százalékra módosították még ők is.
A fentiekre való tekintettel kérdezem az államtitkár urat, mire számíthatunk a jövőben, a magyar gazdasági modell hogyan működik majd a következő évek során. Köszönöm szépen. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
