LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A művészeti nevelés hatékonyan szolgálja a gyermekek, a fiatalok és a hosszabb ideje fiatalok erkölcsi érzékét, lelki egészségét. Ennek egyik formája, lehetősége a film. Ezen belül most a kisfilmekről, a filmszociográfiákról, a dokumentumfilmekről és az alkotókról, a valóság jegyeseiről szólok.
A gödöllői Szent István Egyetem, a Dunaversitas Egyesület és a Népfőiskola szervezésében november elején immár 14. alkalommal az idén Csoóri Sándor költő tiszteletére rendeztük meg a kisközösségi televíziók filmszemléjét Lakiteleken. A szemlére 61 filmet küldtek, közülük 22 jutott a döntőbe. A fődíjat Vargyasi Levente sepsiszentgyörgyi rendező Meszesek című alkotása kapta.
Ez a lakiteleki filmszemle sajátos próbatétel a színvonalas hazai és nemzetközi szemlék sorában. A zsűri mindenkori elnöke Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendezőnk, a 30 tagú szakmai zsűri összetétele pedig évek óta alig változik. Az idén is volt diákzsűri több mint háromszáz diákkal, akik Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Nagykőrös, Csongrád és Tiszakécske középiskoláiból érkeztek, és belső viták után különdíjakról döntöttek. Hozzáállásuk, érdeklődésük most is példaszerű volt.
A Kölcsey-házban esténként a Kárpát-medence minden részéből érkezett filmes alkotók és a zsűri beszélgetése, vitája több olyan javaslatot fogalmazott meg, amit közvetítenem kell a szaktárca részére is. Csuja László és Farkas György részéről az is elhangzott, hogy a magyar filmtörténet egyik nagymestere, Szőts István 1945-ben Röpirat a magyar filmművészet ügyében címmel átfogó javaslatot tett arra, hogy milyen módon alakítsa ki az állam a magyar filmkultúrát. Szőts István ma is időszerű javaslata többek között a filmes műhelyek létrehozása volt.
A lakiteleki filmszemle zárónapján Sára Sándor nem ok nélkül jellemezte sanyarúnak a filmek utóéletét, forgalmazását, amin az segítene, ha lenne egy olyan intézmény, amely a forgalmazást összefogja, mert - szavai szerint - a film akkor születik meg, ha megnézi az ember. Az előzsűri elnökét, Bíró Zoltánt idézem: „Ahhoz, hogy az alkotások létrejöhessenek, szükség van mindenekelőtt olyan műhelyekre, amelyek az egyéni alkotómunkához is ösztönzést, bírálatot és támogatást képesek adni. Ilyenek a film területén a kisebb-nagyobb filmstúdiók, a filmklubok, amelyek egykor értékteremtő módon működtek. Elég a Balázs Béla Stúdió nemzetközileg is jegyzett aranykorszakára utalni. Megfontolásra javaslunk tehát egy olyan, állami költségvetésben garantált pénzalap létrehozását, amely a filmes műhelyek számára biztonságot teremthet.
Értékes erőfeszítések - akár a szaktárca részéről is - az elmúlt években is történtek. Most csak néhányat említek: a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészeti tagozatának céltudatos munkája, Buglya Sándorék tevékenysége, a magyarkanizsai Cinema Filmműhely, a zentai Bolyai Filmműhely és nyári tábor, a Multikulti Diákfilmszemle, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, a Faludi Ferenc Akadémia, Szőts István filmműhelye, a szeptemberi budapesti nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál, és még hosszan sorolhatnám.
Államtitkár Úr! A szaktárca figyelmébe érdemi konzultációra ajánlom a kiérlelt elképzeléseket megfogalmazó lakiteleki filmszemle zsűritagjait. Mert ez a filmszemle is bizonyítja, hogy gazdagok vagyunk tehetséges emberekben, de szükség van tartós intézményekre és filmes műhelyekre, akár egy filmművészeti tékára is. Mert örök igazság, ember nélkül semmi nem lehetséges, intézmény nélkül pedig semmi nem tartós. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(8.50)
