TUKACS ISTVÁN,
TUKACS ISTVÁN,
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az ember, mondjuk, ellátogat hazánk egyik kisvárosába, és azt látja, hogy a belvárosban ragyogó kis üzletek vannak; hogy a helyi közösség úgy gondolja, hogy szabályozni tudja az életet, akkor az valószínű, hogy példaértékű. Nemrégiben egy ilyen kisvárosban jártunk a családommal, és csodáltuk azt az előrelátást, azt a tervezett városfejlesztést, amit ott láttunk. (L. Simon László: Biztos fideszes polgármester volt.) Gyuláról van szó egyébként. Azért nem akarnék ebből titkot csinálni, mert ennek a városnak a főépítésze nagyon rangos díjakkal büszkélkedhet.
Azért mondom ezt el, mert úgy gondolom, hogy mindenfajta szabályozás a helyi közösség ügye, rájuk kell bízni azt a lehetőséget, hogy hogyan alakítják a saját életüket, hogyan próbálják építeni a saját városukat, hogyan szabályozzák az ottani együttélést, a kereskedelmet, a közlekedést és bármi mást. Azért lennék nagyon híve ennek a helyi döntésnek, mert látszik, hogy ennek vannak jó példái, és azért nem vagyok híve a központi beavatkozásnak, mert az nem differenciál.
Én ezt a javaslatot, ami előttünk fekszik, érteni vélem, mert valamit szabályozni akar. Képviselőtársam az imént viszonylag hosszasan próbálta meg bemutatni, hogy mi az a dolog, amit szabályozni kíván a javaslat, és meghivatkozott példákat is. Most egy magyar, tehát itthoni példa után hadd utaljak én is arra, amire ön is utalni kívánt, nevezetesen Olaszországban is léteznek ilyen szabályozási lehetőségek. Csakhogy - bár szálljon velem vitába, képviselőtársam - ott is a helyi közösség szabályoz. Tehát ott sem a tartomány vagy a kormány dönti el, hogy akkor hogyan történjen a kereskedelem telepítése, hogyan nyíljanak boltok, vagy hogyan ne nyíljanak boltok, hanem a helyi közösség hoz döntést arról, hogy hogyan kívánja berendezni a saját városát, és hogyan szabályozza azt, hogy milyen kereskedelmi létesítmények nyissanak vagy ne nyissanak.
Azért szerettem volna kétfajta példát hozni, egy hazait meg egy külföldit, mert ez aláhúzza azt a nagyon fontos körülményt, amire utalni szeretnék, hogy helyben a helyi közösség szabályokat alkotva tud bánni a saját környezetével, ezért fölösleges ebben központi szabályokat hozni. Egyszer.
Másodszor pedig. Élek a gyanúperrel, tisztelt képviselőtársaim, hogy történik - idézőjelben - személyre szabott törvényalkotás. Tehát akkor, amikor államtitkár úr is érvelt a reklámadó mellett, világosan látszik, hogy egy cégre szabott rendeletalkotásról van szó. És nagyon nem lenne jó, hogyha a plázastop ügyében is cégre, cégcsoportra és másokra szabott törvényalkotásról lenne szó, mert én nagyon tisztelem azt az elképzelést, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja, hogy a családnak együtt kell lennie vasárnap, de nagyon vitatom azt a megoldást, ami arról szól, hogy egyes boltokat zárva kell tartani, másfajtákat meg nem. Vajon miért? Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő javaslattal a második ilyen problémám az, hogy vajon nem személyre szabott törvényalkotás zajlik-e újra, tehát nem húzódik-e meg valamiféle mögöttes szándék az előttünk fekvő javaslat mögött.
A harmadik ilyen gondolat, amit szeretnék megosztani önökkel, az az, hogy egy település berendezését, életét természetesen lehet szabályokkal körülírni, mert tisztelni kell az ott élőket, meg kell könnyíteni az életüket, lehetővé kell tenni a jó közlekedést, lehetőség szerint elérhető szolgáltatásokat teremteni, és így tovább. Azonban ennek a módja nem feltétlenül csak és kizárólag az, hogy hozzunk egy kereskedelemmel kapcsolatos, tehát az árusítással kapcsolatos törvényt. Úgy gondolom, hogy a települések életéhez kapcsolódó jogszabályok sokkal jobban körülírják azt, hogy miket kell alkalmazni, és sokkal alkalmasabbak arra, hogy megteremtsék mindazokat a feltételeket, amelyre Szatmáry képviselőtársam is utalt, tehát hogy a központ ne duguljon be, lehetőség szerint normálisan lehessen közlekedni, élni, iskolába járni, munkahelyre eljutni, és így tovább. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy ha a szándék komoly - márpedig nem gondolom, hogy ebben kételkednem kell -, akkor másfajta jogszabályokat kellene ehhez elővenni vagy másfajta jogszabályokat is.
Utolsó gondolatként arra szeretnék utalni, hogy államtitkár úr és képviselőtársam is, Szatmáry képviselőtársam is, ha jól emlékszem, arra utalt, hogy a törvényjavaslatot egy parlamenti párt adta be, amely úgy gondolta, hogy érvelni lehet és kell amellett, hogy vajon a multinacionális láncoknak van-e helye egy városban. Globalizációkritikusnak lenni jó dolog, én ezt nem vitatom, az eszközeit megtalálni ennek a kritikának azonban egy másik dolog. Én úgy gondolom, hogy a hivatkozás arra, hogy ezt egy másik párt adta be és nem kormányzó párt, az lehet jó, ámde mégis azt gondolom, hogy a globalizációkritikára ez a törvény nem alkalmas, tehát nem erről szól a világunk. A világunk arról szól, hogy hagyni kell a közösségeknek eldönteni, hogy hogyan akarnak ők ott élni; szabályozni központilag csak azt kell, amit nagyon muszáj; harmadrészt pedig ideológiai modelleket ráhúzni egy helyi közösségre nem feltétlenül érdemes, még a globalizációkritika jegyében sem.
Ennyit szerettem volna elmondani, és azt gondolom, hogy nem fogjuk támogatni ezt az indítványt, nem fogjuk támogatni az elmondott érvek alapján (L. Simon László: Meg is lettünk volna lepődve.), és nem fogjuk támogatni azért sem, mert élünk a gyanúperrel, hogy újfent valamiféle személyre szabott törvényalkotásról van szó.
Elnök úr, köszönöm a szót.
