DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Fennmarad és fenntartható a kormány által követett liberális drogpolitika az Alkotmánybíróság döntését követően is. Ezt egyébként Holló András úr, az Alkotmánybíróság elnöke a közszolgálati rádiónak adott szombati interjújában határozottan ki is jelentette, sőt azt is kijelentette, hogy sem nem szigorít, sem nem szigorított, sem nem enyhített az Alkotmánybíróság a döntésével.
Az Alkotmánybíróság határozata látszólag új helyzetet teremtett az elterelésre vonatkozó rendelkezések területén. Tartalmilag azonban nem annyira új ez a szabályozás, hiszen nagyon hasonlít ahhoz, amellyel 1993-ban bevezették az elterelés intézményét. Akkor is volt és most is lesz lehetősége az alkalmi fogyasztónak arra, hogy a börtön helyett a pszichológust válassza és ahhoz járjon. Ezzel részben meg is válaszoltam a képviselő urak első számú kérdését, nem kell visszatérnünk a 2002-es szigorításhoz, sőt ezt kifejezetten elvetette és megtiltotta az alkotmánybírósági határozat. Alkotmányellenesek így azok a 2002-es szabályok, amelyek csak a kábítószerfüggők részére biztosítják az elterelés lehetőségét.
Mindez átvezet bennünket a képviselő urak második kérdéséhez, mely szerint egyetértünk-e azzal, hogy csak a függők részére létezzen az elterelés. Én személy szerint teljesen értelmetlennek, sőt károsnak tartanám ezt a fajta szabályozást, emellett viszont az alkotmánybírósági határozat értelmében ezzel hivatalból sem érthetek egyet, hiszen innentől kezdve ez most már egyértelműen megállapíthatóan alkotmánysértő volna. Az Alkotmánybíróság határozatából egyértelműen kiderül, hogy a liberális drogpolitika helyes irányban halad. Helyes az elterelés kiterjesztése az alkalmi fogyasztókra és helytelen annak a függőkre szűkítése. Az indokolásból az is kiderül, hogy a szabályozás hibái formaiak voltak, nem pedig tartalmiak. Az együttes fogyasztás fogalma nem volt pontosan meghatározva, annak precíz definíciójával kell tehát megőriznünk a valós gyakorlati fogyasztási szokásokhoz alkalmazkodó szabályozást.
Az Alkotmánybíróság másik megsemmisítési szempontja az volt, hogy a büntető törvénykönyv elterelésre vonatkozó szabályai és a gyermekvédelem követelményei között nem volt meg a kellő összhang. A testület ugyanakkor megadta a probléma megoldásához szükséges útmutatást is: “Ennek kiküszöbölése elsődlegesen csak a megsemmisített rendelkezések újrakodifikálásával és ennek során a nemzetközi szerződéssel összefüggésben megállapított mulasztás megszüntetésével együttesen lehetséges.” Újrakodifikálásról van szó tehát, nem a jogintézmény megszüntetéséről, hanem alkalmazási feltételeinek pontosításáról. A hibák technikai és nem érdemi jellegűek, éppen ezért a kijavításuk is technikai kérdés.
Ami viszont az Alkotmánybíróság határozatából elvi jelentőséggel kiemelendő: helyes a kormány büntetőpolitikája, helyes, hogy büntetés helyett leszoktatni szeretnénk a kábítószerfüggőket, helyes, hogy nem küldjük börtönbe bűnözést tanulni az egyszer botló fiatalokat.
Kérem, fogadja el a válaszom. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
