KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Képviselő Úr! Önnek abban igaza van, hogy sosem mozogtunk úgy, mint önök és ön személy szerint a határon túli magyarság körében. Elég sokaknak van keserű emlékük erről a mozgásról, ezeknek az anyagi vonzatairól. Ha hosszú időm lenne, szívesen sorolnám ezeket, amivel önnek szembesülnie kellene, hogy mi mindent csinált a határon túli magyarok körében. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Halljuk! Halljuk!)
A gyermetegséget arra mondtam, ha valaki azt hiszi, hogy egy döntéssel százezres vagy milliós nagyságrendben lehet megadni a magyar állampolgárságot, az nem ismeri a magyar alkotmányt, és nem ismeri a magyar jogrendet, az állampolgárságról szóló törvényt. Erre mondtam a gyermetegséget, erre a megoldásra.
Végül ön azt mondja, hogy egy magyar táviratot fontosabbnak tartok, mint Zsivkovics miniszterelnöknek egy sajtókérdésre adott válaszát. Nos, ez a lebecsült magyar távirat az önök által kinevezett nagykövet távirata. Lehet, hogy önnek vannak fenntartásai a saját maguk által kinevezett nagykövet szavahihetőségét tekintve, nekem nincsenek fenntartásaim. Számomra a hivatalos, a Külügyminisztériumra alapozott nagykövetségi közlés nagyobb súllyal esik latba, mint egy sajtókonferencián adott válasz, amely egyébként nem kizáróan fogalmazott. Azt mondta, nem kifogásolja a vajdasági magyarok magyar állampolgárságát. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
De ez nem azt jelenti, hogy nem ragaszkodik ahhoz, amihez Bosznia-Hercegovina esetében ragaszkodtak a megállapodásban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
