CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ahogy ön is említette, a kormány márciusban döntött a Dunaferr Rt. privatizációjáról. Az ok volt az első kérdés. Rögtön mondanom kell: a vállalat eladására azért kerül sor, mivel a vállalat hosszú távú, eredményes működéséhez megközelítőleg 50-100 milliárd forintnak megfelelő fejlesztési forrásbevonásra lenne szükség, melyhez a vállalat nyeresége - amely az első félévben kedvező piaci viszonyok között is csak mintegy másfél milliárd forint -, az elmúlt években felhalmozódott 60 milliárdot meghaladó bankhitelek törlesztése mellett nem nyújt fedezetet. Ezt a költségvetés sem vállalhatja magára, az európai uniós társulási szerződésben vállalt kötelezettségek és a források hiánya miatt sem.
Még jelentős állami támogatás mellett is labilis maradna a Dunaferr működése, hiszen méreténél fogva sem tud felhasználói piacra jelentős befolyást gyakorolni, valamint a felhasznált alapanyagok tekintetében is erősen importfüggő. Egy tőkeerős, az üzletágban jelentős befolyással bíró, esetleg alapanyagbázissal is rendelkező vállalat részeként hatékonyabb működésre van esély.
Ami a foglalkoztatottak védelmét illeti: a kormány a határozatában többek között rögzítette a leendő befektetővel kapcsolatos legfontosabb követelményeket, így elsősorban a leendő befektetőnek kötelezettséget és garancia kell vállalnia a munkavállalók foglalkoztatására, munkakörülményeik javítására, és rendelkeznie kell a hosszú távú működést biztosító technológiai fejlesztéshez szükséges forrásokkal is, hiszen csak a korszerűsítés jelentheti azt, hogy hosszú távon megmaradjanak a munkahelyek.
Ami a város és térsége munkaerő-piaci szerepét illeti, illetve, hogy az új tulajdonosnak kell-e szerepet vállalni: a rendelkezésre álló további egy percben válaszolnék erre a kérdésre is. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
