SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon a kormánykoalíció a közelmúltról, a Magyar Demokrata Fórum inkább a közelebbi és távolabbi jövőről kíván szólni.
A 2002-ben elfogadott jóléti csomag 320 milliárd forintja valóban jó néhány magyar állampolgárnál eredményezett jövedelemnövekedést. A költségvetés azonban ehhez nem rendelkezett fedezettel, és ha pénzforgalmi szemlélettel vizsgáljuk ezeket a dolgokat, példátlanul magas, 9,9 százalékos hiányt eredményeztek ezek az intézkedések. A kormány azonban azóta sem tett semmit, hogy a magyar gazdaság élénküljön, hogy a hiányzó fedezet a nemzetgazdaságban megteremtődjön.
Mint tudjuk, az idei GDP alacsony szintje szintén rekordot jelent, a többi makrogazdasági mutató alakulásáról nem is beszélve. Mindebből az következik, hogy a nemzetgazdasági egyensúly felborult, és ennek következtében a kormány ezt a kifizetett többletet most háromszorosan készül visszavenni a magyar állampolgároktól. A restrikció már a 2003-as költségvetésben és 2003 nyarán is megfigyelhető volt, 2004-ben viszont már radikális, 550 milliárd forintos elvonásra kerül sor a magyar emberek zsebéből.
Mint az MSZP tanácskozásairól kiszivárogtatták, az ügynek megvan a felelőse: a Pénzügyminisztérium szóvivője. Az, hogy a miniszterek a tervezett lépésekről a kormányülések után mit nyilatkoztak, nem számít, csak pletykálkodás volt, és ezen az alapon cáfolnak meg minden felszólalást, nyilatkozatot, ami az ellenzék részéről azóta elhangzik - ügyesnek vélt, de rossz, komolytalan politika.
Egyetlen tény van: 550 milliárd forintot, az idei bruttó átlagbér öt és félszeresének megfelelő összeget kívánnak elvonni az emberektől, de azt, hogy milyen szerkezetben, még maguk sem tudják. Elképesztő ötletek gomolyognak ki a számtalan államtitkárral megtűzdelt kormányzati műhelyekből, az elviselhetetlen ingatlanadó emelésétől a nyugdíjak megadóztatásán át a családi és lakás-adójóváírások törlésén keresztül a különböző áfamanőverekig. Igaz, pontosan nem tudjuk, hogy mi az igazság, de a mai MSZP-s kormány és jogelődje esetében ezt már megszoktuk: régen is ez a kiszivárogtatásos szoktatás, a társadalomnak a még rosszabbal való ijesztgetése volt a divat, hogy azután a kisebbik rosszat könnyebben elfogadják.
A politikai vitanap címe azt sejteti, mennyi pénzt vesz ki a kormány az állampolgárok zsebéből, tehát a jövő tervezett intézkedéseiről beszélhetünk. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként azonban kénytelen vagyok visszatérni az elmúlt heti ülésnapra, akkor, amikor a parlament a gyermekgondozási segély melletti jövedelempótlék adó- és köztehermentességéről szóló törvényjavaslatot vitatta meg és fogadta el. A kormány úgy aposztrofálta ezt a javaslatot, hogy “szándékunk szerint a lehető legkorrektebb, legkörültekintőbb megoldással remélhetőleg eleget teszünk annak a nagy társadalmi várakozásnak, amely e témával kapcsolatban az országban kialakult”.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Lássuk ezzel szemben, hogy mi is történt! A gyes melletti jövedelempótlékot csak azok a családok kapták meg, amelyekben az édesanya 2000. január 1-je és 2002. március 7-e között részesült gyermekgondozási segélyben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ti miért nem adtátok meg?) Természetesen az ellenzéki módosító indítványok arra irányultak, hogy 1996. április 15-étől kapja meg minden gyermekes család ezt a 6700 forintos összeget.
(10.50)
Miért lett volna tisztességes a kormánytöbbség részéről, ha megszavazza a mi módosító indítványunkat? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ezzel legalább valamelyest enyhítettük volna a Bokros-csomag kártételeit, hiszen tudjuk, hogy 1996. április 15-én nem volt alanyi jogon járó gyes, nem létezett a gyermekgondozási díj mint intézmény, és nem létezett a családi adójóváírás, a családi adókedvezmény. Az MDF képviselőcsoportjának tehát az a véleménye, hogy ezzel a döntéssel a parlament részben adott, részben kivett a magyar állampolgárok zsebéből. Részben jótétemény az, hogy 34 milliárd forintot megkapnak a családok, viszont több tízezer családot ér hátrány azzal, hogy 60 milliárd forintot kivesznek a zsebéből.
De mi történik ma a felelőtlenül keletkezett lyukak befoltozására? Kísértenek az 1980-as évek: a kormány korlátlanul növeli az adósságállományt. Regnálásának jó egy éve alatt ez a GDP-arányos államadósság 8 százalékkal, 52 százalékról 60 százalékra emelkedett. A kormány sürgetően, ésszerűtlenül, pusztán pénzügyi gondjai enyhítésére kiárulja a nemzeti vagyont, tovább csökkentve a már amúgy is alacsony magyar tulajdonú részesedést a bankszektorban, a MOL eladásáról pedig orosz vevőkkel tárgyal. A látszatjólét költségeit tehát nehéz teherként a magyar társadalom lesz kénytelen sokáig fizetni. Újra felrémlett az adósságspirál, pedig azt hittük, ettől már megszabadultunk.
Feltétlenül szót kell ejteni a kormány gázáremeléssel kapcsolatos döntéseinek jótékony hatásáról is. Először is meg kell hogy említsük, hogy a széles társadalmi rétegeket érintő kérdésről a gazdasági tárca elmulasztotta az egyeztetést a civil szervezetekkel, holott a gázellátásról szóló törvény ezt maga is tartalmazza.
A Gazdasági Minisztérium képviselője egy korábbi levélre válaszolva azt közölte, hogy nem tekinti céljának az energiaárakkal összefüggő szociális problémák teljes körű rendezését, és ezek megoldását a szociálpolitika hatáskörébe utalta. Azt is kifejtette a levél írója, hogy a kormány a hazai termelésű gáz árelőnyének a lakossághoz való eljuttatásával kívánja enyhíteni a fogyasztókat érő terhelést az árrendezés időszakában. Megállapíthatjuk azonban, hogy sajnálatos módon a terhelés enyhítéséből éppen az a társadalmi csoport maradt ki, amely erre talán leginkább rászorul. Ők a nagycsaládosok. Sőt, mivel információnk szerint 2004-től a kedvezményes tarifa felső határát jelentő háromezer köbméteres fogyasztás felett ráadásul az importárak alakulása fogja megszabni a gáz árát, a kedvezményből való kiesésen túl még további, kifejezetten büntető jellegű tarifával is sújtják az érintett családokat.
Mindenki számára szeretnénk érthetővé tenni, hogy a több gyermeket nevelő családok nem luxus célra használnak több gázt, hanem élethelyzetükből adódóan. Ezért nem fogadható el, hogy a jelenlegi rendelkezések méltánytalan többletterhet rónak a nagycsaládokra, és a kormány nem tervezi részükre a gázáremelés kompenzálását. Kérem tisztelettel: még mindig nincs végrehajtási rendelet, csak beszélünk arról, hogy október 1-jétől lesz gázár-kompenzáció. A 2004. évi állami költségvetés tervezetéből eddig ismert adatokban nem leltük nyomát annak, hogy számításba vették volna újabb szociális elemként a gázáremelés kompenzációját.
A minap egyik szocialista képviselőtársunk a kormány elmúlt intézkedéseiről beszélt. Én egy dolgot ragadnék ki mindössze ebből. Beszéljünk kicsit az ingyenes tankönyvjuttatásról! Hétfőn - erről szólt Botka László képviselő úr - azt említette, hogy 700 ezer gyermek, az iskolások 40 százaléka kapta meg ezt a juttatást. Ezzel szemben mi az igazság? Az iskolák a “kedvezményezett” körbe tartozó gyermekek után 5600 forint támogatást kaptak, illetve ezt egészítették ki az iskolai könyvtár állományának felújítására kapott 2400 forintos összeggel. Ez a 8 ezer forint a tankönyv árának legfeljebb a 70 százalékát fedezi. Két lehetőség adódik: vagy az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatok finanszírozzák meg a maradék 30 százalékot, vagy a szülőktől szedik be a maradék összeget. Mindkettőre van példa. Ennyit az ingyenes tankönyvjuttatásról.
Ha már a családi kasszából való pénzkivételről beszélünk, a Medgyessy-csomag kapcsán bizony nem szabad megfeledkeznünk egy kis kék könyvről, ami bizony árasztja magából a fokhagymaszagot, ugyanis az öndicséret büdös, hát még, ha hamis is. (Derültség, taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Van egy főcím, amely így fogalmaz: legyen elérhető az önálló otthon! Még azt is mondja, hogy megmaradt a lakáshitelekhez nyújtott állami kedvezmény. Ez aztán a legtökéletesebb csúsztatás, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a Napi Világgazdaság tegnapi számában olvashatjuk az adókedvezmények szűkülését. Na, nem arról beszélek, hogy megszűnik ez az adókedvezmény azok számára, akiknek a jövedelme meghaladja a 4 millió forintot. Azokról beszélek, tisztelt képviselőtársaim, akiknek az átlagos jövedelme ennek az évnek az elején 87 500 forint, akiknek a házastársa legfeljebb az 50 ezer forintos minimálbért keresi, 130 ezer forintos nettó jövedelem esetén számolhatunk 40 ezer forintos havi közüzemi kiadással, és az elmúlt évben nem vett föl többet, csak 6,5 millió forintos hitelt. Ennek 50 ezer forintos a törlesztő részlete. Kérem tisztelettel, adjuk össze a két számot, marad is körülbelül 40-45 ezer forint arra, hogy ez a család két gyermeket eltartson - egy átlagos család általában két gyermeket tart el -, megéljen.
Mit tesznek önök? Az adókedvezményt, amely a lakáshitelek után jár, 50 százalékára csökkentik, illetve 20 év helyett 5 évre csökken ennek az időtartama. Meg kell kérdezni ezeket a családokat: számukra a jólét 2004-ben fog bekövetkezni? Azt hiszem, ez semmiképpen nem fog így alakulni.
A gyermeket nevelő, gyermekvállalás előtt álló családok az elmúlt időszakban elbizonytalanodtak, hiszen számos alkalommal hallhatunk arról, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megszűnik, csökken, szűkül. Én úgy látom, úgy veszem észre, a '94-98-as időszak Bokros-csomagja után készül a Medgyessy-csomag. És az, úgy hiszem, a családok megítélésén múlik, hogy önök vagy az ellenzék mondott igazat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
