GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaság számára az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti utolsó év rendkívüli fontosságú. Ennek az évnek az lett volna a feladata, hogy a magyar gazdákat sikeresen felkészítse az Unióhoz való csatlakozásra, hogy a csatlakozás minden magyar gazda számára nyereséget, ne pedig veszteséget hozzon. Ehhez viszont arra lett volna szükség, hogy a magyar mezőgazdaság tovább erősödjék, hogy egy erős mezőgazdasággal léphessünk az Európai Unióba.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy ma a magyar mezőgazdaság helyzete rosszabb, mint egy évvel ezelőtt, sőt mi több, még annál is rosszabb, mint egy fél évvel ezelőtt volt. Így tehát azt kell hogy mondjuk: a magyar mezőgazdaság, ha valami gyökeres fordulat nem történik a következő hónapokban, akkor lényegesen kedvezőtlenebb feltételek mellett fog az Európai Unióhoz csatlakozni, mint amilyen csatlakozásra egy évvel ezelőtt esély nyílott volna.
Ennek persze sok oka van; vannak külső és vannak belső okai. Vannak olyan okai, amelyek függetlenek bármifajta kormánytól, politikai széljárástól, és vannak olyanok, amelyekben a kormányt mulasztás terheli. Itt van például a világpiaci válság, például a sertéspiac válsága vagy az aszály. Nyilvánvalóan erről a kormány nem tehet. De hadd jegyezzem meg, hogy a Magyar Országgyűlés azért biztosít a kormány számára több mint 200 milliárd forintot agrár célokra, hogy a kormány ezt a pénzt pont arra használja föl, hogy az ilyen külső, nem várt, kedvezőtlen hatásokat ki tudja védeni. A kormány agrárpolitikájának sikerességét az méri, hogy vajon sikerült-e a kedvezőtlen hatásokkal szemben a mezőgazdaság egyensúlyát, fejlődését biztosítani, vagy sem. Ha ebből a szempontból ítéljük az elmúlt évet, akkor azt kell hogy mondjuk, ezek a törekvések kudarcra vezettek. Vannak olyan jelenségek, ahol egyértelműen, minden kétséget kizáróan a kormány tehető felelőssé: azok az ágazati válságok, amelyek eddig nem látott mélységeket értek el, és hihetetlenül hosszú időtartam óta, már több mint egy éve tartanak.
Az a helyzet, hogy mostanra a magyar mezőgazdaságban általánossá vált a pénzhiány, annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor még dúskáltunk a pénzben, az Államkincstár tele volt, és még az év utolsó hónapjaiban is 60 milliárd forintot ki lehetett osztani a magyar mezőgazdaságnak. Mára a magyar gazdaság oda jutott, hogy nemhogy az év második felében, de már az év közepén azzal utasított el a kormány minden mezőgazdasági kezdeményezést, jöjjenek akár azok politikai erőktől vagy érdekképviseletektől, hogy erre sincsen pénz. Sőt úgy hírlik, hogy napokon vagy heteken belül be fogják jelenteni, hogy minden mezőgazdasági keret leállt. Tehát nemcsak a további feladatok finanszírozásához nincsen pénz, hanem az eddig futó programokat sem lehet már majd finanszírozni.
Csak emlékeztetek arra például, hogy a gépbeszerzések támogatására szolgáló források példátlan módon már április közepén kimerültek. Több oka van ennek is. Mindenképpen ide kell sorolni, hogy a kormány év közben olyan döntéseket hozott, amelyek pénzt vontak el a földművelésügyi tárcától. A Medgyessy Péter által kezdeményezett megszorító csomag a mezőgazdasági tárcától 3,7 milliárd forintot vont el, meghatározó részben éppen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt különös fontosságú vidékfejlesztési területtől. Amikor év közben forrásokra lett volna szükség, mint például az aszálykár esetében, akkor ezek a források nem álltak még olyan mértékben sem rendelkezésre, ahogy azt a Földművelésügyi Minisztérium szükségesnek tartotta volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy a rendelkezésre álló összegek nagysága meg sem közelítette azt a nagyságrendet, amit a szakmai szervezetek javasoltak.
A sertésválság egy éve tart; ilyen még nem volt. Volt korábban is sertésválság, időnként visszatér - négyévente, azt mondják a szakértők -, de általában rövid lefutású, 2-3 hónapos. Most viszont, úgy tűnik, nem egy négyévente visszatérő sertésválsággal állunk szemben, hanem, ha ez így megy tovább, akkor egy négy évig tartó sertésválsággal állunk szemben. Semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a válság oldódna, a feszültség csökkenne. Sőt éppen ellenkezőleg: ez a válság újabb és újabb mélységeket, negatív rekordokat dönt meg. Előre jósolható, hogy a takarmányárak emelkedése a sertéstenyésztés költségeit tovább fogja emelni, és az árak emelkedése egész biztos, hogy nem fogja fedezni a költségek további növekedését. Lehet-e csodálkozni azon, hogy mintegy 117 ezer darabbal csökkent a sertésállomány az elmúlt egy évben?
A kormány maga is felelős a tejágazat válságáért, hiszen korábban egy jól működő szerződés, megállapodás létezett a kormányzat és a szakmai szervezetek között. Ezt a szerződést, ezt a megállapodást a kormány egyszerűen felrúgta, szintén azért, hogy pénzt spóroljon, mert nem akarta az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat a terméktanács rendelkezésére bocsátani. A következmények mindenki számára ismertek. A statisztika nyelvén ez azt jelenti, hogy 17 ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány az elmúlt egy évben, pont akkor, amikor mindenki arról beszélt, hogy növelni kellene a képességeinket, hogy ki tudjuk használni az Európai Unió által számunkra nyújtott tej- és marhahúskvótákat. Ebben a helyzetben Magyarországon a szarvasmarha-ágazat nem erősödik, hanem gyengül.
És itt van az aszály is. Soha nem látott méretű, nagyon régóta nem látott méretű aszállyal kellett szembenéznünk. Ha a 2001. évet tekintjük, ahhoz képest mintegy 150 milliárdos értékű aszálykár keletkezett az idei évben. A kormány erre alapvetően retorikai fogásokkal tudott csak válaszolni. Azt mondták például, hogy 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adnak az aszálykár enyhítésére - még a múlt héten is Medgyessy Péter ezt mondta -, ezzel szemben mindenki számára kiderült, hogy ez a 10 milliárd forint valójában csak 5 milliárd forint, mert a másik felét ennek az összegnek a piacrajutási támogatásokból szedték elő. Az 5 milliárd forint az érdekképviseletek által kért 50 milliárdnak csupán az egytizede. De még akkor is, ha ez a forrás rendelkezésre állt volna, azzal kellett volna szembenézni, hogy a növénytermesztő ágazatok óriási mértékű veszteséget szenvednek el.
Úgy tűnik, újabban agrárpolitikánk legfontosabb jelszava, hogy nincs pénz semmire. A Földművelésügyi Minisztérium kért majd' 9 milliárd forintnyi többlettámogatást, nem kapta meg; Medgyessy Péter személyes döntése volt. Sőt, az a szomorú helyzet, hogy a mezőgazdaság válsága immár az élelmiszeripar válságát is kiváltotta.
(12.30)
Ki ne ismerné a Ringa szomorú esetét? Ezt a nagy hírű céget kicsontozták, feldarabolták, és most úgy tűnik, hogy egy nagyon egzotikus helyen, a Holland-Antillákon bejegyzett off-shore cég szerez majd tulajdont ebben a nagy hírű cégben, ahelyett, hogy a magyar mezőgazdasági termelők, a sertéstenyésztők kaptak volna tulajdonosi részesedést.
Úgy tűnik, hogy romlottak az EU-s csatlakozási pozícióink más szempontból is, hiszen fél évvel ezelőtt még arról volt szó, hogy a kiegészítő támogatások, amelyek a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódnak, majd egy nagyobb összeget fognak jelenteni. Ma úgy tűnik, hogy az eredetileg elvárható összeghez képest 22 milliárd forinttal kevesebb lesz ez a támogatás, és úgy tűnik, hogy számos adókedvezmény is megszűnik, illetve nem kerül bevezetésre, pedig mi nagyon fontosnak tartanánk, hogy akár az egyszerűsített, akár a normál kifizetési rendszerben a mezőgazdáknak juttatott közvetlen kifizetések teljes adómentességet élvezzenek. Valamilyen okból, úgy tűnik, ez a kérdés lekerült a napirendről. Valószínűleg azért, mert Medgyessy Péter megmondta, hogy jövőre a mezőgazdaságban a takarékosság éve lesz. A takarékosság éve lesz abban a mezőgazdaságban, amely idén is drámai pénzhiánytól szenved.
Számunkra elfogadhatatlan, hogy a bor jövedéki adóját két és félszeresére akarják emelni. Ez a hamisítást fogja erősíteni, és tönkreteszi a magyar szőlő- és borágazatot, vagy ennek a terméknek a jelentős mértékű áremelkedéséhez vezet. Azt javasoljuk: jövőre legyen 350 milliárd forint a támogatás összege; vezessünk be nemzeti programokat; május 1-jéig teljes évre vonatkozóan igénybe vehetőek legyenek a géptámogatások; a nemzeti kifizetési részt előlegként kapják meg a magyar gazdák, ez legyen a normál kifizetéssel együtt teljes egészében adómentes; a gázolaj adó-visszatérítése ne 85 százalékos legyen, hanem százszázalékos, és ezt visszamenőlegesen, az idei évre vonatkozóan is kapják meg a gazdák.
Azt hisszük, hogy a mezőgazdaságban megszorítások helyett megerősítésre van szükség, mert csak így csatlakozhatunk sikeresen az Európai Unióhoz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
