KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó módosításával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot kifejteni. Minden kormánynak lényegi törekvése az, hogy amennyire lehetséges, az adórendszer stabilitását, s ezen belül nyilván a személyi jövedelemadó-rendszer stabilitását biztosítsa, hogy az adózók előre kiszámítható módon tudják tervezni saját adófizetési, adómegtakarítási lehetőségeiket, és ennek megfelelően akár évekkel előre, de azért ha lehet, egy évre előre mindenképpen lássák ezeket a lehetőségeket.
Az adórendszer stabilitását szolgálják, most egy kis vargabetűvel említve, az adórendszer, az eljárás ide vonatkozó szabályai. Azt hiszem, rendkívül fontos és lényeges újítás a mai személyi jövedelemadó törvényjavaslatban, hogy a jövőben az adómegállapításra oly módon is esély nyílik, hogy az adózó nyilatkozata alapján azt majd az adóhatóság állapítja meg. Természetesen az önadózás alá tartozó legtöbb szereplő kivételként fog ebben a rendszerben szerepelni, azonban mindazok, akik helyett eddig a kifizetők, a munkáltatók készítették el az adóbevallásukat, a jövőben ugyanezt megkaphatják az adóhivataltól, egy nyilatkozat alapján.
Annyi figyelemfelhívással élnék ez esetben is, hogy aki az adójából egy százalékot vagy akár a többszöri egy százalékot a jövőben is felajánlani kíván, annak gondosan oda kell arra figyelni, hogy ezt a külön felajánlását az adómegállapítás esetén is megteheti, csak akkor ennek egy önálló eljárási rendje van.
A másik lényegi elem az adórendszer változásában, ami tulajdonképpen nem változik, csak hatályba lép, az az adótábla. Úgy gondolom, elég sok vitáról, a köz előtti elég sok polémiáról hallva megnyugvással lehet megállapítani azt, hogy még a gazdaság jelenlegi állapotában is, amikor, lássuk be, hogy az az előre várt, előre jelzett gazdasági növekedés, ami fedezetül, tartalékul szolgálhatott volna ennek a látványos adócsökkentésnek, pillanatnyilag nem vagy nem teljeskörűen áll a kormányzat, az állam rendelkezésére. Ezért igen körülményes és igen megterhelő a mintegy 187 milliárd forint összeget az adózók zsebében hagyó adótábla, az adószázalékok csökkentése.
Ennek ellenére ez fontos, mint ahogy a felvezetőben mondtam is, az adórendszer stabilitásába, az adórendszerbe vetett hit miatt nagyon fontos lépés, hogy ez az adótábla hatályba léphet. Ugyanakkor a jövőre vonatkozóan természetesen az én víziómban az továbbra is szerepel, hogy valamikor majd egy folyamatos, mindig egy következő évre megjelölhető és ilyen módon aztán tervezhető adótáblával fogunk találkozni. Természetesen a megvalósítás esetében több lehetősége van ennek, ilyenformán beszélhetünk nemzetközi példaként akár az egykulcsos rendszerről is, de természetesen csökkenhetnek tovább az adókulcsok, adósávok, vagy az adósávok szélesítésével valójában ugyanezt a folyamatot érhetjük el.
Az adórendszerben bizonyos kedvezmények átcsoportosulnak. Vannak megszűnő kedvezmények, keletkeznek új kedvezmények. A megszűnő, illetve a keletkező kedvezményeknél a fő szempont az, hogy melyek azok a területek, ahol az állam ösztönző szerepet kíván betölteni, ahol támogatni kívánja az adott megtakarítási, foglalkoztatási vagy vállalkozási formákat. Először az új adókedvezmények köréből csak néhányat megemlítve: áthelyeződik a hangsúly a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos adókedvezményekről az egészségügyi adókedvezmények rendszerére. Az egyik megszűnik, a másik ösztönzése elindul, tehát a korábbi minimálbér 100 százalékos arányáról 130 százalékos arányra emelkedik ez az adókedvezmény, miközben a minimálbér maga is emelkedik.
A hallgatói munkadíjak a kutatás-fejlesztésben szintén a minimálbér erejéig adómentesek lesznek, és hasonló ösztönzés van a szakképzőket foglalkoztató, akár intézményi, iskolarendszerű, akár kihelyezett rendszerű szakképzés, oktatás területén is, itt is megjelennek ezek az adókedvezmények. Ugyancsak ide tartoznak a különféle, arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomák, és az ezekhez csatlakozó Deák-ösztöndíj tekintetében is újabb kedvezmények jelennek meg. A kötelező és az önkéntes nyugdíjpénztár esetében a kifizetések egységesítésre kerülnek. Itt még bizonyos problémákat a két nyugdíjrendszer között azért észlelek, mert a kedvezményezetti körben ez nem kerül teljes mértékben egységesítésre; talán egy módosító indítvánnyal ezt lehet pontosítani.
A költségvetési szervek és az önkormányzatok által kötött alimentációs juttatások, tehát a tartási, életjáradéki, öröklési szerződésekből származó bevételek szintén a kedvezmények körét bővítik.
A megszűnő, a bővülő kedvezmények és az adótábla százalékos mértékének csökkenése eredményeképpen az átlagkeresetek 2,4 százalékkal - mint nettó keresetváltozás - nőnek.
(18.20)
Mivel nem lineáris az adóváltozás, ezért egy-két sávban tapasztalható nem túl jelentős, de adóterhelés-növekedés, ezt sajnos ismerjük el, viszont a személyi jövedelemadóból származó átlag adóterhelés 33,2 százalékra csökken, ami 1,6 százalékos mérséklődést jelent.
A másik kérdés, amit röviden szeretnék megemlíteni, hogy megszűnik az adórendszerben az adóhitel. Az adóhitel korábbi relatív és abszolút kulcsa egyébként már viszonylag régóta megszüntette ennek az ösztönző hatását, úgyhogy egyet kell értenem az adóhitel megszüntetésével, ámde úgy érzem, a kötelező, 2007-ig történő visszafizettetésnél a jelenlegi törvényjavaslatban szereplő módosítás kicsit feszeget bizonyos jogi határokat, ezért majd itt is módosító indítvánnyal szeretném, ha ez egy önkéntes, de ösztönzött befizetés lehetne, akár a mai törvényjavaslatban rögzítettek szerinti.
A lakáshitelek esetében említem még meg a rendszer változását. Röviden: 15 millióra, illetve 10 millióra csökken a felvehető maximális hitelmérték az új és az egyéb lakások esetében. Megmarad az egyik, az új lakások esetén a 40 százalékos, az egyéb lakások esetén 30 százalékra csökken az igénybe vehető hitel mértéke.
A különféle bankoknál felvehető hitelmértékből a statisztika azt mutatja, hogy 8 millió feletti hitelt pusztán az érintettek 13 százaléka vett fel, és a jövedelem függvényében a 3,4, illetve a 4 millió forintig csökkenő jövedelemhatár esetében pedig mintegy az érintettek kétharmada továbbra is, a 120 ezer forintos abszolút korlát ellenére is igénybe tudja venni a támogatás mértékét. Ez jól példázza azt a támogatási elvet, hogy az igazságosabb közteherviselés ezen a területen is mutatkozzék meg. Aki megteheti, hogy ennél jelentősebb összegeket fordítson törlesztésre, azok számára a jövedelem kellő fedezetet biztosít, az állam pedig azokat támogassa, ösztönözze, akik segítség nélkül ilyennel nem rendelkeznek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)
Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
