BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Második hete tart a vita egy olyan adócsomagról, ami összesen 17 törvényt módosít 226 paragrafusban. Remény nincs rá, hogy az itt szereplő kérdések mindegyike vita tárgya legyen. Én magam szeretnék olyan kérdést is szóba hozni, amit eddig még senki nem érintett, de súlyozok, és én is először a számomra is fontosabb dolgokról szeretnék szólni.
A történet valóban a személyi jövedelemadóval kezdődik, azzal, hogy marad a tavaly eltervezett adótábla, marad a kormánynak az az ígérete, hogy adócsökkentést hajt végre, amivel az SZDSZ nagyon elégedett, mert úgy gondoljuk, hogy a következetes fellépésünkön múlott, hogy ezt most elmondhatom. Téved Hadházy képviselő úr, amikor azt feltételezi - hallhattuk egy kétperces hozzászólásában -, hogy itt egy ilyen előre megkomponált színjáték zajlott. Nem olyan jóindulatú hozzánk, a kisebbik koalíciós partnerhez a nagyobbik koalíciós partner, hogy magára húzza a következetlenség, átgondolatlanság látszatát azzal, hogy mégis mást akar csinálni, meg akarja változtatni, hogy aztán ennek pozitív hatása jelentkezzék a kisebbik koalíciós partnernél. Ezt nem gondolhatja komolyan.
A Pénzügyminisztériumnak valóban volt olyan gondolata is, hogy talán el kellene térni a tavalyi ígérettől, mint ahogy ha olvassa a szakmai sajtót a képviselő úr, akkor láthatja, hallhatja, hogy vezető közgazdászok is azt gondolják, sokan, többen, hogy nem időszerű az adócsökkentés, mert bajban van a gazdaság, következésképp ez tényleg egy élére állított komoly vita volt, és mi örülünk, hogy erre az útra lépett a kormány, illetve kitartott emellett, hogy adót pedig csökkenteni kell. De az adó, a személyi jövedelemadó valóban csak egy eleme a sokféle adónemnek, és az, hogy végül is hogyan alakul az emberek jövedelmi helyzete, az többféle más adóval is összefüggésben van. Ez a magyarázata annak, hogy igen nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy végül is hogyan alakulnak a terhek. Márpedig a fő kérdés tényleg az, az embereket egészen biztosan az érdekli, hogy összességében, a különböző adónemek változásának együttes hatására, valamint a járulékok változásának együttes hatására mire számíthatnak.
Én itt az elmúlt hetekben háromféle választ is hallottam, a válaszok egyik típusa azt feltételezi, hogy lesz tehercsökkenés, kisebb-nagyobb mértékű tehercsökkenés (Font Sándor: Ez nem igaz, ez lehetetlen!), a válaszok másik típusa azt feltételezi, hogy tulajdonképpen ezek az intézkedések hatásukban kioltják egymást (Hadházy Sándor: A harmadik lesz az igazi!), tehát lényegében nem változik az egyes ember helyzete, jövedelmi helyzete. A harmadik típus az a típusú válasz, hogy tehernövekedés lesz. Most itt órákon keresztül ezt halljuk az ellenzéktől, ez az ellenzék álláspontja, hogy jelentős tehernövekedéssel kell számolni és helyzetrosszabbodással.
Nos, az én válaszom erre, vitatkozva Tállai Andrással, aki mindjárt a kétpercesek elején összeadott számokat, hogy almát meg körtét adott össze. Ha ő is elismeri, hogy az adócsökkentésből, az szja-csökkentésből keletkezik 140-150 milliárd forintos nagyságrend, ami ott marad az adófizetőknél, akkor ezzel univerzálisan csak azt lehet szembeállítani, ami egy adókedvezmény megszüntetésének a formájában, tehát a nyugdíjjárulék adókedvezményének a megszüntetése formájában jelentkező összeg, ez durván 90 milliárd forint, és azt lehet szembeállítani, ami az egészségbiztosítási járulék 1 százalékos megemelkedése következtében jelentkező teher, ami, ha jól emlékszem, 30-40 milliárd forint. (Közbeszólások az ellenzék soraiból, köztük Font Sándor: Jó a példa, ez kioltja egymást.) 50 milliárd? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
(20.10)
Ha 50, akkor még mindig nem a nullánál tartunk, hanem kicsit pozitív a haszon. Az összes többi tétel, amit emlegetett Tállai András, mint például a lakás-adókedvezmény s a többi, rétegspecifikus kérdés (Font Sándor: Az áfa nem, azt mindenki fizeti.), tehát nem lehet egy az egyben összeadni és kimutatni, hogy itt mekkora az átlagos adóteher-növekedés.
Nagyon sokféle intézkedés van ebben a csomagban, és én megpróbáltam úgy csoportosítani a mondanivalómat, hogy abból kiderüljön, hogy mely intézkedések azok, amelyekkel egyetértek, mely intézkedések azok, amelyek nekem is gondot okoznak. Ilyen módon van az intézkedéseknek egy köre, amik ugyan tehernövekedést jelentenek, de mégis azt gondolom, hogy vállalható intézkedések. Erre a tipikus példa az egészségbiztosítási járulék 1 százalékos emelése. Azt gondolom, hogy aki egy kicsit ismerni az egészségügy helyzetét Magyarországon, megértéssel viszonyul ehhez az 1 százalékhoz, hogy 3 százalékról 4 százalékra emelkedik ez a teher. Igen, ez egy kis pluszbevételt jelent az egészségügy számára. Azt gondolom, hogy ennek az indokoltságáról nem kellene hosszan vitatkozni.
Részben egyet lehet érteni az áfaemelésekkel, így például a nulla kulcs feláldozásával, ami tényleg egy EU-s követelmény, hogy bevezetésre kerül az 5 százalékos kulcs. A további részleten már lehet vitatkozni, és azt gondolom, hogy fognak is születni olyan módosító indítványok, amelyek egy kicsit megváltoztatják az eredeti elképzelést. Én a magam részéről maximálisan egyetértek a jövedékiadó-tartalmak emelésével, gondolok az alkoholtartalmú termékek, dohánytermékek jövedéki adójának a jelentős megemelésére. Azt gondolom, hogy ez is indokolható, és remélem, hogy erről sok vitát ellenzéki képviselőtársainkkal sem fogunk folytatni.
Van viszont az intézkedéseknek egy olyan köre, amelyek az igazságosabb adórendszer irányába tett lépések lehetnének, vagy azok kellene hogy legyenek. Az előbb már utaltam rá, hogy az SZDSZ adóreformban gondolkodott, gondolkodik, és ez együtt járna a kedvezmények kiiktatásával. A kedvezményekhez ugyanis általában szelektíven jutnak hozzá az emberek.
Háromféle kedvezményről akarok röviden szólni, az egyik a nyugdíjjárulék utáni kedvezmény megszüntetése, ami szerintem is fájó pont ebben az adócsomagban, és kétféle értelemben is probléma számomra. Az egyik az, hogy ellentétes irányú lépés azzal, amit a '97-es adóreform megcélzott, a másik pedig, hogy túl drasztikus. Ha már rászánta magát a kormány arra, hogy finanszírozási okokból hozzányúljon ehhez a tételhez, azt gondolom, hogy talán lépcsősen elfogadhatóbb, tűrhetőbb lett volna, tehát nem egyből, ilyen drasztikusan megszüntetni ezt a 25 százalékos kedvezményt.
A másik tétel a lakáshitel adókedvezménye, amiről a kétpercesekben sokat vitatkoztunk. Én arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy az az ember, aki az átlagos jövedelemből él - ami ma Magyarországon 130 ezer forint -, és fölmérte a saját anyagi erejét, és, mondjuk, 25 ezer forintos részletet vállalt, a most eltervezett módosítások következményében nulla fillérrel fog kevesebbet kapni adókedvezmény formájában, nulla fillérrel tud kevesebbet jóváírni magának, mint a régi megoldás formájában. (Dr. Kovács Zoltán: Infláció!) Ugyanis az adókedvezmény a hiteltörlesztő részlet 40 százaléka, maximum 240 ezer forint volt, de akinek 25 ezer forint volt a törlesztése, nem tudta a maximumot igénybe venni. 25 ezer forintnál jön ki az a 120 ezer forint mint kedvezmény fillérre, amit most ez a javaslat ígér. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Érzékelem, hogy letelt az időm, de ha az elnök úr türelmes, és még egy percet ad nekem ahhoz, hogy szóba hozzam a gyermekek után járó adókedvezményt, amiről aztán lehet vitatkozni… (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Veres János a Fidesz képviselői felé: Legyetek nagyvonalúak!)
