SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Ukrán Országos Önkormányzat azzal a kéréssel fordult az emberi jogi bizottsághoz, illetve bizottságunkon keresztül a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez, mely szerint az Országgyűlés az 1932-33. évi nagy ukrajnai éhínség november 29-én esedékes, 70. évfordulója alkalmából fogadjon el ünnepélyes határozatot, melyben az Országgyűlés megemlékezik az ukrajnai népirtás áldozatairól, illetve elítéli a mesterségesen és szándékosan előidézett népirtást.
Kérésük indoklásaként kifejtették, hogy az ukránok egyike a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXVII. törvény hatálya alá tartozó kisebbségeknek, melynek közösségében az éhínséget szenvedettek túlélői, illetve azok leszármazottai is élnek. A történelem ezen időszaka sokáig fehér folt, agyonhallgatott téma volt. A kutatások alapján ma már körvonalazódik, hogy az 1932 áprilisától 1933 novemberéig terjedő körülbelül 17 hónap alatt mintegy 7 millió ember, közöttük 3 millió gyermek halt éhen Ukrajnában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Történészek szerint a legtöbben az áldozatok közül - 53 százalékuk - Harkov, Poltava, Szumszka, Kijev és Zsitomir megyék körzetében haltak meg. Főleg az ukrán falvak lakossága, a parasztság szenvedett a legtöbbet egy olyan időszakban, amikor nagyon bő termés volt ugyan, de a szovjethatalom a legtöbb búzát külföldre exportálta. Az éhező ukrán falvak lakosságának tilos volt átköltözni a volt Szovjetunió más régióiba, ahol élelmiszerekhez juthattak volna. Az ukrán városokat gyakran rendőri kordonnal vették körbe, nehogy az éhezők a városba költözhessenek. Az erőszakos élelmiszer-begyűjtés még akkor is folyt, amikor egyes falvak lakosságának már 70 százaléka meghalt. A legmegrázóbbak az éhínség idején 7-14 éves gyermekek visszaemlékezései.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága úgy ítélte meg, hogy fontos, hogy az ukrán kisebbséget érintő múltbéli, súlyos sérelemről megemlékezzék a Magyar Országgyűlés is, és kötelességünk kifejezni együttérzésünket és szolidaritásunkat. Ezért bizottságunk egyhangúlag döntött úgy, hogy az előttünk fekvő H/6288. számú országgyűlési határozati javaslatot az Országgyűlés elé terjeszti.
Szeretném még megemlíteni, hogy e kezdeményezés nem egyedülálló, már több ország parlamentje, illetve szenátusa határozatban ítélte el az 1932-33. évi ukrajnai éhínséget és az annak következtében előidézett népirtást. Az erőszakos halált elszenvedőknek emléket állító Ukrajnában a Legfelsőbb Tanács határozata és az ukrán elnök rendelete értelmében zajlanak a 70. évfordulóval kapcsolatos megemlékezések előkészületei, jegyzéket készítenek az éhínség áldozatainak állított emlékművekről és jelekről, megemlékező gyászmiséket, rendhagyó történelemórákat és tudományos konferenciákat tartanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos, hogy Magyarország is, a Magyar Országgyűlés is megemlékezzék a történelem egyik legsötétebb tragédiájáról. Közös kötelességünk és felelősségünk az emlékezetben őrzés is annak érdekében, hogy a világon sehol se történhessen ehhez hasonló, súlyos, emberiség elleni bűncselekmény.
Tisztelt Ház! Mindezen indokok alapján kérem képviselőtársaimat, az Országgyűlést, hogy támogassák az emberi jogi bizottság országgyűlési határozati javaslatát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
