DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmét mindenkinek. A jövedéki adó az adónemek közül az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó után a harmadik legnagyobb adóbevételt hozza, 2004-ben várhatóan több mint 650 milliárd forinttal járul hozzá a központi költségvetés kiadásainak a finanszírozásához. A korábbi fogyasztási adóztatást Magyarországon 1998. január 1-jén váltotta fel a jövedékiadó-rendszer.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. CIII. törvény az adózás anyagi jogi szabályait már a bevezetéskor a közösségi jövedékiadó-jog alapelvei szerint határozta meg. A jövedéki adó bevezetésével Magyarország létrehozta az adóraktár jogintézményét, bevezette az adófelfüggesztéses eljárást, és az új közösségi előírások figyelembevételével alakította ki az adózatlan termékek szállításának bizonylatolási rendjét is.
Magyarországon már közel hat téve működik a nemzeti adóraktári rendszer és az Európai Unió jövedékiadó-jogával harmonizáló adózási szisztéma. A jövedéki termékeket gyártók, forgalmazók az eltelt fél évtized alatt kellőképpen megismerhették, begyakorolhatták az új jogszabályokat, értik, tudják, hogy mit jelent a jövedékiség, tisztában vannak az adóraktári rendszer alapjaival, az adófelfüggesztés működésével. Ezáltal sokkal jobb helyzetben vannak a többi csatlakozó ország érintett gazdasági szereplőjéhez képest. Szomszédainknál ugyanis csak nemrégiben fogadták el, vagy még csak ezután fogják elfogadni az új törvényeket.
A csatlakozás igen közeli, 2004. május 1-jei időpontja számunkra azt jelenti, hogy a nemzeti jövedéki rendszerünk indítását követően nagyon rövid időn belül kell nyitni a rendszerünket az Európai Unió felé, miközben még a hazai pályán sem alakulhat ki addig kellő gyakorlatunk. A magyar jövedéki alanyok számára a felkészülés lényegileg az Európai Unión belüli szállításokra vonatkozó szabályok megismerésére és a szükséges feltételek megteremtésére korlátozódik.
(18.10)
Természetesen ez sem lesz kis feladat, azonban nálunk már megvannak az alapok: az Unió szintjére átkonvertálható ismeretek, kialakult készségek. A belépésig azonban még hátra van egy utolsó jogharmonizációs csomag, összefüggésben azzal, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal új helyzet áll elő. Megszűnnek a vámhatárok, az Unió egységes belső piacán a tagállamok között az áruk, köztük a jövedéki termékek is szabadon mozoghatnak anélkül, hogy a belföldi adók az országhatárt átlépve úgy, mint eddig, vámeljárásban kivetésre kerülnének. Ezért a csatlakozástól a magyar jövedéki szabályozásnak is tartalmaznia kell azokat a rendelkezéseket, új szabályokat, amelyek alkalmazásával, gyakorlatban való érvényesülésével az új helyzetben az Európai Unió egységes belső piacába való integrálódásunkat, uniós tagállammá válásunkat követően is beszedhetők maradnak a jövedéki adók a magyar költségvetés számára.
Az ehhez szükséges, az Unión belüli termékforgalomra befizetendő adózási, eljárási, bizonylatolási szabályok jelentik a legnagyobb léptékű új rendelkezéseket. A könnyebb kezelhetőség, eligazodás érdekében ezeket egy külön fejezetben rögzítettük a javaslatban.
A tagállamokkal bonyolított, a csatlakozást követően belpiacivá alakuló áruforgalom új adózási szabályainak alkalmazásához szorosan kapcsolódik az adóraktári rendszer kibővítése, illetve az adófelfüggesztéses rendszerben új szereplők megjelenése. A magyar adóraktári rendszer jelenleg még jellemzően csak a gyártókat fedezi le. Ahhoz, hogy a tagállamok adófelfüggesztéssel szállított termékeinek az uniós szabályok szerinti fogadására a magyar adóraktár, illetve az adófelfüggesztéses rendszer alkalmas legyen és az egységes belső piacon megfelelően működjön, a termelői adóraktárak mellett az adózatlan jövedéki termékek kereskedelmi célú tárolására szolgáló adóraktárak, az úgynevezett kereskedelmi célú adóraktárak létesítését is lehetővé kell tenni. Be kell továbbá iktatni a magyar rendszerbe a bejegyzett kereskedő, a nem bejegyzett kereskedő és az adóképviselő státust is, amelyek létrehozása szintén szükséges ahhoz, hogy az uniós tagállamokkal folytatott jövedékitermék-kereskedelem a csatlakozást követően is zavartalanul bonyolódhasson.
Tisztelt Országgyűlés! A jogharmonizációval összefüggő másik nagy változást az ásványolajtermékekre vonatkozó szabályozás módosítása jelenti. A jogharmonizációs kényszer abból fakad, hogy Magyarországon még nem érvényesül az uniós szabályokkal teljesen konform módon a felhasználási céltól függően kötelezően biztosítandó adómentesség, illetve adóztatás. Az uniós szabályozás szerint adókötelezettség minden ásványolajra keletkezik, de az adófizetési kötelezettséget a jelenlegi magyar szabályozással szemben csak azokra az ásványolajtermékekre kell teljesíteni, amelyeket ténylegesen üzemanyagként vagy tüzelőanyagként értékesítenek, vagy használnak fel. Annak érdekében, hogy ne legyenek visszaélések az olyan ásványolajtermékekkel, amelyeknek bár az eredeti rendeltetése nem az, de a tulajdonságaiknál fogva üzemanyagként vagy tüzelőanyagként is felhasználhatók, vagy azokba bekeverhetők, ezeket az uniós szabályozás ellenőrzött körben tartja, s szállításukra is ugyanazokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, mint az adós ásványolajokra.
Ezt az előírást a törvényjavaslat az úgynevezett felhasználói engedélyes rendszer bevezetésével valósítja meg. Továbbá az uniós szabályozás szerint ellenőrzött körbe tartozó ásványolajokon kívül olyan ásványolajokat is a hatálya alatt javasol tartani, amelyek jelenleg adókötelesek, de az uniós szabályok szerint nem tartoznak az ellenőrzött körbe, ilyenek az adalékanyagok és a kenőolajak, továbbá amelyek egyik körbe sem tartoznak, de a visszaélés lehetősége - a speciális magyar tapasztalatok szerint - az esetükben fokozottan fennáll; magas ásványolaj-, illetve alkoholtartalmú higítók, oldószerek ezek.
Ezeknek az ellenőrzött ásványolajoknak, és az utóbbi, a törvény fogalomhasználata szerinti úgynevezett megfigyelt termékeknek az 5 liternél, vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben történő beszerzése a javasolt szabályozás szerint csak felhasználói engedéllyel lehetséges. Az ilyen felhasználók többsége - a gyógyszergyárak, illetve a vegyipari cégek - eddig adómentes felhasználók voltak, a módosítást követően átkerülnek felhasználói engedélyes körbe. Ugyanakkor az eddigieknél egyszerűbb, könnyített feltételek vonatkoznak rájuk, például a jövedéki biztosíték, illetve az elszámolás tekintetében. Az új szabályozás révén valós kockázatot jelentő, 5 kilogrammnál vagy 5 liternél nagyobb kiszerelésű termékek felhasználására a végfelhasználókig követhető zárt rendszer érvényesül újfent.
Az előbbiekben ismertetett két legjelentősebb, legnagyobb terjedelmű módosításon kívül meg kell még említeni a bérfőzést érintő változásokat, amelyek a csatlakozási szerződésben foglaltakkal állnak összhangban. Ennek az előtörténetéhez feltétlenül szólni kell arról, hogy a csatlakozási tárgyalások során hosszabb ideig veszélyben forgott a hagyományokban gyökerező bérfőzési rendszer csatlakozásunk utáni fenntartásának lehetősége. A Magyarországon bérfőzésben előállított pálinka mennyisége ugyanis igen jelentős, több mint negyedét teszi ki az összes szeszesital-gyártásnak.
Ezt az igen magas részarányt az Unió - piaczavaró tényezőként értékelve a magyar kérést - az első menetben elutasította, s csak olyan derogációt tett volna lehetővé, amelyik gyakorlatilag a bérfőzési rendszer néhány éven belüli megszűnését eredményezte volna. A fordulatot az ügyben az jelentette, amikor az Unió szembesült azzal, hogy nemcsak Magyarországon, hanem más csatlakozó országokban is vannak ilyen rendszerek, tehát nem egyedi kérésről van szó. Így végül a csatlakozási tárgyalásoknak csak az utolsó fázisában dőlt el számunkra kedvezően a kérés.
A csatlakozási szerződés szerint tehát továbbra is fennmaradhat a bérfőzés és annak adókedvezménye, azonban ezt az Unió feltételekhez kötötte, amelyek végső soron a bérfőzésben gyártott pálinka mennyiségének csökkenését, az össztermelésen belüli részarányának fokozatos visszaszorítását, és ennek révén a legfőbb kifogás, a piaczavaró hatás kiküszöbölését célozza.
A törvényjavaslat szerint a megállapodásnak megfelelően a kedvezményes bérfőzési szeszadóval csak a gyümölcstermelők állíthatnak elő, és évente legfeljebb csak 50 liter mennyiségben, gyümölcspálinkát, és az 50 literes korlát nem személyenként, hanem gyümölcstermelő háztartásonként értendő. A bérfőzött pálinka adója továbbá a csatlakozást követően nem lehet kevesebb, mint a normál adó 50 százaléka. Ez azt jelenti, hogy 2004. május 1-jétől a bérfőzési szeszadót meg kell emelni, mivel a jelenleg, illetve a január 1-jétől hatályos mérték ennél még alacsonyabb. Az uniós követelményeknek a hektoliterfokonkénti 960 forintos adómérték felel meg.
Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartom kiemelni, hogy a törvényjavaslat a jövedékiadó-mértékeket - a bérfőzési szeszadó kivételével - a 2004. január 1-jén hatályos állapotnak megfelelően, további adóemelés nélkül tartalmazza. A jogharmonizációval összefüggésben egyedül a még nulla adós fűtőolajokra, illetve a nem motorikus célú cseppfolyós gázokra kell jövedéki adót bevezetni. A törvényjavaslat mindkét termékre csak az uniós minimumnak megfelelő adómértéket javasolja a csatlakozástól érvényesíteni.
Végezetül szólni szeretnék arról, hogy a törvényjavaslat miért egy új törvényről, s nem egy törvénymódosításról szól. Az ismertetett jogharmonizációs változtatások tulajdonképpen a jelenleg hatályos törvény struktúrájának, felépítésének változatlanul hagyása mellett, a belpiaci szabályok külön fejezetbe foglalásával és a jogharmonizáció miatt változó rendelkezések átvezetésével törvénymódosítás révén is beilleszthetők lettek volna a hatályos törvénybe. Azonban az új rendelkezések nagy terjedelme, valamint az átalakuló fogalomrendszernek a törvény teljes szövegén való átvezetését jelentő technikai módosítások nagy száma miatt, s arra is tekintettel, hogy a jövedéki szabályozást eddig 16 törvénymódosítás érintette, a kormány egy új törvény benyújtását látta célszerűnek. A törvényjavaslat valójában a hatályos rendelkezéseknek a jogharmonizációs változtatásokkal egységes szerkezetbe foglalását jelenti. Az egységes szerkezetbe foglalt új törvénnyel a korábbi módosítások tekintetében is könnyebbé válik a jogalkalmazók számára az eligazodás, mind a végrehajtó hatóság, mind az adóalanyok számára, és az Unióba egy új jövedéki törvénnyel léphetünk be.
Kérem a tisztelt Házat, a törvényjavaslat elfogadását támogassa. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
