ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezen a késői órán egy mesét mondjak önöknek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy malom. Ezt a malmot az 1600-as évek táján dolgos emberek építették, hosszú-hosszú éveken keresztül a magyar Alföldön, a Körösök vidékén. Ekkortájt éppen a törökdúlás nyomait, a felégetett házakat próbálták újjáépíteni a még életben maradtak, de elsősorban a malom felépítése volt a cél, hiszen az éltető kenyér sütéséhez szükséges liszthez csak így juthattak.
Telt, múlt az idő. Az elpusztított terület lassan újra életre kelt, benépesült a vidék. Évszázadok építkezése után 1969-ben nagyközségi címet, majd 1973. április 15-én városi címet kapott a település. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a település Békés városa. Békésen volt egyszer egy malom. Ez a malom, mint említettem, a helytörténeti írások alapján már a XVII. század végén felépült. Ipartörténeti jelentőségét emelte az is, hogy az 1922-24 közötti átalakítás után Magyarország elektromos árammal működtetett első malmaként üzemelt.
Ám jött a szocialista városvezetés, és értékesítette ezt a várostörténeti szempontból jelentős épületet, majd az új tulajdonos bontási engedélyt kért és kapott az önkormányzattól. 2003 tavaszán a békési képviselő-testület fideszes tagjai tudomására jutott, hogy Békés város önkormányzata mint elsőfokú építési hatóság kiadta a bontási engedélyt a városi malom épületére. A lokálpatriotizmustól vezérelt jobboldali képviselők javasolták, hogy a malom városi védettség alá kerüljön, majd kérték, hogy a bontási engedélyt vonja vissza Békés város önkormányzata.
Ezt a malmot - amiről a mesém is szól - olyan jelentős épületnek tekintik Békés város történetében, hogy szerepel egy olyan rézmetszeten, mely az 1830-40-es években ábrázolja Békés látképét, és a Békés város néprajza című, 1983-ban kiadott könyv belső borítóin is látható. A város akkori vezetői valószínűleg szintén úgy ítélték meg, hogy ez a malom Békés városképét meghatározza. Úgy gondolom, mindezek az érvek elegendők lettek volna ahhoz, hogy a bontási engedélyt azonnali intézkedéssel visszavonják, és megakadályozzák, hogy ez a XXI. századi falurombolás Békésen bekövetkezzen.
Tisztelt Ház! Ez a malom már évek óta nem üzemel, de a városképi és műemléki jelentősége miatt nem lenne szabad lebontani. Én is azt vallom, hogy az a generáció, amelyik nem őrzi meg múltjának értékes elemeit, nem méltó a jövőre sem. Ez a történet tényleg egy mese, mert minden erőfeszítés ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy ez a malom már a múlté. A múlté akkor is, ha áll még a malom, mert a békési önkormányzat továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy a kiadott bontási engedélyt visszavonja. Szóval, volt egyszer egy malom.
Engedjék meg, hogy zárásként idézzek Kiss Jenő Emlékezés egy malomra című verséből: “Vele dobbant a táj, az élet, / minden, mi szállni, élni hív, / szívemben ő volt az eszmélet, / a csend mellében ő a szív.”
Tisztelt Ház! Úgy érzem, Békés város országgyűlési képviselőjeként kötelességem felhívni az illetékes tárcák - úgymint a Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - figyelmét erre a vérlázító rombolásra. Kíváncsi lennék a véleményükre.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
