DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kovács László úr, az MSZP elnöke az elmúlt héten adott egyik televíziós interjújában a főpolgármester-választással kapcsolatos kérdésekre is kitért. Ebben dr. Schmitt Pál jelölésével kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy szép, szép a sportmúlt, de egy igen lényeges kérdésben mégiscsak a szakmai képzettség alapján kell dönteni a választóknak, azaz, ha nem egy jó sportolót, hanem egy jó szakembert akarnak, akkor feltétlenül a Szocialista Párt jelöltjére szavazzanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban maximálisan egyetértek a pártelnök úrral, hogy a főváros vezetését végre egy jó szakemberre kell bízni. Lássuk és nézzük a két említett főpolgármester-jelöltet: a függetlenként induló Schmitt Pál, valamint a szocialista Gy. Németh Erzsébet szakmai múltját, természetesen minden bántó szándék nélkül. Érdekes lenne tudni, hogy Kovács László pártelnök szerint egy világváros vezetésére miért alkalmasabb szakmailag egy egyébként igen nagyra becsülendő tanítóképző főiskolai diplomával rendelkező és kulturális menedzseri szakot végzett személy egy közgazdász végzettségű címzetes egyetemi tanárnál. Ugyanezen logika mentén persze nyilván alkalmasabb az a jelölt, aki a francia nyelvet társalgási szinten beszéli, annál, amelyik ugyanígy áll az angollal, a franciával, a némettel és a spanyollal, azzal a különbséggel, hogy ő ezt tárgyalási szinten teszi.
De nézzük tovább a jelöltek szakmai múltját! Az életrajzok tanúsága szerint Gy. Németh Erzsébet '84 és '89 között az úttörőmozgalomban szerzett a világváros vezetésében is felhasználható értékes szakmai tapasztalatokat. (Derültség és taps az ellenzék soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az jó!) Nyilván ezzel nem lehet összemérni, miszerint ez időre dr. Schmitt Pál már maga mögött hagyott tizenhét évnyi gazdasági vezetői gyakorlatot budapesti cégek és intézmények igazgató-helyetteseként vagy főigazgatójaként. A pártelnök úr által végzett szakmai értékeléskor annak is többet kellett nyomnia a latban, hogy Gy. Németh Erzsébet '89 és '94 között a Baloldali Ifjúsági Társulás választási irodájának vezetőjeként képezte még ennél is tovább magát, míg dr. Schmitt Pál mindeközben csak a szép emlékű, a Baloldali Ifjúsági Társulással egy lapon nem említhető Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságában, tehát a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb sportszervezetében töltötte be a végrehajtó bizottsági tagságot.
A szakmai szakadék vélhetőleg tovább nőtt az utóbbi években, midőn Gy. Németh Erzsébet az MSZP fővárosi frakciójának titkári tisztéből egészen a frakcióvezetésig küzdötte fel magát, s ez idő alatt dr. Schmitt Pál csak két meghatározó európai fővárosban, Madridban és Bernben látta el hibátlanul a Magyar Köztársaság nagykövetének szerepét, s ezt akkori külügyminiszterként bizonyára Kovács László is megtapasztalhatta, hiszen nagyköveti munkája ellen kifogást nem emelt. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) Mindamellett dr. Schmitt Pál feltehetően szakmai tevékenysége elismerése végett kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a spanyol Katolikus Izabella nagykeresztet és a japán Szent Hagyaték arany-ezüst csillagát.
Az igazat megvallva mégsem hinném, hogy a szocialista pártelnök a szakmaiság megítélésének tekintetében ekkorát tévedett volna. Sokkal inkább annak a szocialista beidegződésnek az újbóli megnyilvánulásáról van szó, amely ha a szakértelem szót használja, valójában kizárólag a Szocialista Párt iránti elkötelezettségre gondol. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!) Nem kell túl messzire mennünk ennek az igazolásához, elég az elmúlt napokban történtekre, a kormányváltást kísérő tisztogatásokra gondolnunk.
Tisztelt Ház! A legtermészetesebb, hogy egy párt a saját politikai jelöltjét akarja a főváros élén látni, s azzal sincs semmi bajom, hogy a jelölt alapvetően pártpolitikus. Dr. Schmitt Pál ezzel szemben szakmailag felkészült, nagy tapasztalatokkal rendelkező, mindamellett integrálni képes személyiség, aki sem most, sem korábban nem volt semmilyen pártnak a tagja, és ilyenformán politikailag nem elkötelezett. Mindamellett engedtessék meg egy személyes megjegyzés: vívóként büszke vagyok arra, hogy egy volt olimpiai bajnok vívó vállalja a megmérettetést, mert mi, sportolók tudjuk, mi a különbség az önerőből szerzett és az odaítélt dicsőség, a valódi teljesítmény és a látszatmunka, a becsületes, szemből szembeni sportszerű küzdelem és a méltatlan, lejárató, sokszor hátulról támadó harcmodor között. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps és ováció az ellenzék soraiban.)
