MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A következő évtizedek legnagyobb kihívása, és nemcsak Magyarország, hanem az egész világ számára a globalizáció és az információs társadalom kérdései. A mai aktuálpolitikai indíttatású vita ellenére azt hiszem, akkor járunk el felelősen, ha picit feljebb visszük a horizontunkat, távolabb tekintünk a holnapi napnál, és figyelembe vesszük azt, hogy mi is történik körülöttünk a világban.
Mondom ezt azért, mert talán most sokan felvetik Magyarországgal kapcsolatban, hogy relatív versenyhátrányban vagyunk, de ennek lehetnek előnyei is: akkor, ha tanulunk az előttünk járók tévedéseiből, és bizonyos szakaszokat kihagyva, a hibákat korrigálva csatlakozunk a világban zajló folyamatokhoz. Egy tőlünk Nyugatra aktívan dolgozó szociáldemokrata politikus egy beszédében azt mondta: új ipari forradalom tanúi vagyunk, és ezt a forradalmat akkor sem tudnánk megállítani, ha akarnánk. Legfeljebb lemaradunk. Ez egy nagyon fontos, és jellemző szemléletbeli különbség, ami a magyar és a nyugat-európai politikusokat jellemzi; talán érdemes ezt megszívlelnünk.
De hogy miről is maradunk le, azt pontosan kell megfogalmaznunk. A víziók, az álmok könnyen megtéveszthetnek minket, és keserű lesz az ébredés; ahogy az 1910-es években a londoni városatyák válságstábot hoztak létre azért, hogy a lóállomány aggasztó szaporodása miatt 1950-ben súlyos gondok lehetnek az angol fővárosban - nos, nemhogy a probléma nem jelentkezett, már ló is alig volt Londonban. Tehát az 1910-es becslések 1950-re nem váltak valóra.
Hogy hogyan is néz ki a jövő, a következő évtizedek vagy évszázadok, arra számtalan elemzés készült az utóbbi időben. Talán orwellinek tűnik néhány gondolat, de érdekes elmeditálnunk rajta. Az első ilyen, a teljes műszaki fejlődést felölelő munka 1991-ben készült el, ezt dolgozta át nemrég és publikálta két kiváló elemző. Ebből szeretnék önöknek néhány érdekesnek tűnő példát - nyilván a teljesség igénye nélkül - kiragadni.
Nos, az ő elemzésük szerint az első mesterséges, elektronikus élet megjelenése 2006-ra tehető a világban. A mesterséges intelligenciát alkalmazó házak 2010-ben várhatóak. Az internethasználók száma eléri az 1 milliárdot: ezt 2005-re teszik az elemzők. A szoftverek többségét gépek fogják majd írni: ezt 2011-re prognosztizálják. Azt, hogy a robotok fizikailag és mentálisan is felülmúlják az embereket, 2030-ra. Mesterséges agysejtek lesznek 2017-ben; a háztartási gépeket beszédhangon vezéreljük, ezt a közeli 2005-re; hogy virtuális ablakokon fogunk kitekinteni a világra, ezt 2015-re; hogy a mesterséges intelligencia először doktori címet fog kapni a világban, ezt 2018-ra; hogy mesterséges csapadékkal fogunk öntözni, ezt 2035-re; és hogy a gondolatfelismerés mindennapi gyakorlat lesz - ez nyilván a parlamentarizmust is át fogja alakítani -, ezt 2025-re prognosztizálják. S azt mondják, hogy a fegyverek többsége majdan egyszer nem embereket, hanem rendszereket fog megtámadni - ez egy érdekes új világ -, ezt 2010-re teszik. És hogy egy kis pozitívumot is mondjak: az érzelemszabályozó eszközök prognosztizált dátuma 2025.
Nos, ez egy nagyon komoly tanulmányból kiragadott néhány jellemző példa, lehet egy vízió a szép új világ lehetséges variációval, de az talán érzékelhető, hogy nekünk nemcsak és kizárólag a holnapi napra kell válaszokat adnunk, hanem picit távolabbi időszakra is. Ezért rendkívül fontos, hogy ebben a technológiai fejlődési időszakban a politika nagyon pontosan fogalmazza meg a saját maga számára a célokat.
Nem hiszem, hogy vehetem magamnak a bátorságot, hogy e pillanatban, erről a helyről zárt definícióként megfogalmazzam, mit is kell tennünk a következő évtizedekben, de néhány alapelvet mindenképpen szeretnék rögzíteni.
Az egyik fontos dolgunk az, hogy a társadalom egészét egyben tudjuk tartani ezekben a folyamatokban. Rendkívül fontos kötelességünk és felelősségünk, hogy mindenki számára biztosítsuk az információhoz való hozzáférést. És természetesen nagyon fontos az, hogy bontsuk le a falakat a felső és az alsó közép között.
(13.20)
Hiszen tudjuk, hogy ma a változások 80-90 százaléka csupáncsak az emberiség 10 százalékát érinti.
Nos, befejezésképpen azt szeretném megfogalmazni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy talán példát vehetünk rendszerváltó elődeink néhány döntéséből, hiszen ők a létező s meglévő politikai vitáikat félretéve egy kérdésben 1989-ben, '90-ben meg tudtak állapodni, ez pedig Magyarország uniós csatlakozása.
Azt javasoljuk és azt óhajtjuk, hogy a következő években vagy a következő hónapokban a magyar politikai elit - picit félretéve a saját maga, meglévő és létező politikai vitáit - állapodjon meg az információs társadalom alapvető kérdéseiben. Akkor is tegye ezt, ha lehet, hogy a fantáziánk kevés minden egyes pontos végcél megfogalmazására, de legalábbis próbáljuk meg az e-Magyarország alapvető kérdéseit négypárti konszenzussal elfogadni. Ezért a következő napokban, hetekben frakciónk tervezi egy politikai nyilatkozat benyújtását, amit reményeink szerint nagy többséggel, konszenzussal a parlament elfogadhat, amelyik alkalmas lehet arra, hogy a következő évekre, évtizedekre a célokat saját magunk számára megfogalmazzuk.
Nos, ahogy említettem a bevezetőben, ezt a folyamatot megállítani nem tudjuk, legfeljebb lemaradunk róla.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
