KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kérdés, amely a politikai vitanap címében szerepel, úgy szól, hogy "Merre tart Magyarország?". Meggyőződésem, hogy Magyarország - ahogy az elmúlt négy hónap tapasztalatai mutatják - a helyes, a jó, az ország, a nemzet érdekeinek megfelelő irányba halad; a fejlett, demokratikus országok családjába, az euroatlanti integrációba való teljes és harmonikus beilleszkedés, az ország, a nemzet számára, az egyes emberek számára is konkrét, kézzelfogható előnyökkel járó beilleszkedés irányába halad. A rendszerváltás óta ebbe az irányba halad Magyarország, hiszen törekvéseinknek megfelelően előbb az Európa Tanácsba, azután az OECD-be, azután a NATO-ba sikerült felvételt nyernünk az egymást követő kormányok munkájának eredményeként. Most pedig ott állunk, hogy befejezhetjük ezt a folyamatot, ott állunk az Európai Unióhoz történő csatlakozás küszöbén.
A miniszterelnök úr utalt arra, hogy azért még le kell küzdeni jó néhány akadályt ezen az úton, hogy meg tudjuk tenni ezt az utolsó lépést. Hogy megtegyük ezt az utolsó lépést, ahhoz mindenekelőtt arra van szükség - nemzetközi oldalról közelítve a dolgot -, hogy bekerüljünk az országok azon csoportjába, amelyek az év végéig le tudják zárni a csatlakozási tárgyalásokat, és így esélyük van arra is, hogy jövő tavasszal a megállapodást aláírják.
Október 9-én teszi közzé az Európai Unió brüsszeli Bizottsága az országjelentést. Tulajdonképpen ez az érettségi előtti végbizonyítvány, ha szabad ezt a hasonlatot használni. Az előzetes jelzések szerint ez a bizonyítvány minden előzőnél kedvezőbb lesz.
Egy pillanatig nem akarom azt állítani, hogy ez az utolsó négy hónap eredménye, mert '98. március 31-e óta, amikor elkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, azóta tart ez a folyamat, és most az egész folyamatot fogják értékelni. Az előzetes információk szerint, ami viszont új lesz, az az, hogy szerepelnek benne azok a kormányzati lépések, amelyek az elmúlt években, a korábbi esztendőkben évenként megjelenő országértékelésekben mindig kritikai észrevételként szerepeltek. Csak emlékeztetni szeretnék rá: például a közbeszerzési eljárás nélküli autópálya-építés, ezzel összefüggésben a korrupció ügye; vagy a bíróságok és főleg a Legfelsőbb Bíróság túlterheltsége; a roma közösség integrációjának megoldása, hiánya, hogy nem tettünk elég lépést ezen az úton; a nagy elosztó rendszerek reformjának elmaradása és így tovább. Ebben az elmúlt négy hónap során nem eredmények, mert ahhoz az idő rövid volt, de fontos lépések megtörténtek, és ezt az Európai Unió észrevette, ezt jó irányba történő elmozdulásnak tekinti.
(9.20)
Fontos, hogy be tudjuk fejezni a csatlakozási tárgyalásokat, hogy a hátralévő, nem sok, de nagyon nehéz, nagyon kényes kérdésekben - hiszen a költségvetésről van szó, a költségvetési támogatásokról, a mezőgazdaságban a kifizetésekről - az Unió kialakítsa a közös álláspontot, mert egyelőre még ezzel adós az Unió, és azután ez a közös álláspont odakerüljön a tárgyalóasztalra, és ezzel szemben tudjuk letenni a mi álláspontunkat, és végül megegyezésre jutni. Az elérhető legjobb megoldásra törekszünk.
És azután jövő tavasszal alá tudjuk írni a megállapodást a csatlakozásról, és akkor még mindig van egy feladat: előmozdítani a ratifikálását a 15 tagállamban. Ez sem könnyű dolog, és valamennyien, akik itt vagyunk, és akik most hiányoznak, de azért a parlament képviselői, közös feladatnak kell ezt tekintsük. Mindegyik frakciónak megvannak a maga nemzetközi kapcsolatai, a parlament egészének is megvannak, a parlament bizottságainak is megvannak a nemzetközi kapcsolatai, és fontos, hogy ezt annak érdekében mozgósítsuk, hogy elérjük a ratifikációt. Átéltünk már egy hasonló folyamatot, amikor a NATO-bővítés és ezen belül Magyarország csatlakozásának ratifikációjáról volt szó, azt is közös erőfeszítéssel sikerült elérni. Itt is meg kell győznünk 15 tagállam törvényhozóit, hogy nem veszélyt, nem valamiféle hátrányt jelent számukra a bővítés, a bővítésnek megvannak az Európai Unió tagállamai számára is a nagyon is kézzelfogható előnyei.
És nagyon sok feladat vár még megoldásra itthon is: a felkészülés és a felkészítés, az emberek felkészítése. És most már túl kell lépni azon, hogy az emberek ismerjék meg az európai integráció történetét. Átnézve a kommunikációban eddig történteket, egészen 1995-ig visszamenőleg, azt láttam, hogy nagyon sok és nem hiábavaló erőfeszítést tett a Horn-kormány és az Orbán-kormány annak érdekében, hogy az emberek tisztában legyenek az európai integráció történetével. Magyarország lakosságának egy számottevő része idézni tudja Robert Schuman egykori francia külügyminisztert, még azt is tudják a középiskolás vetélkedőkön, hogy mikor mondta és pontosan mit mondott - miközben az embereket meg az érdekli, hogy lehet-e majd mákos bejglit sütni és mákos tésztát készíteni, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz, mert a mák nemcsak mákos tésztára és mákos rétesre és bejglire jó, hanem ópium előállítására is. És az emberek szeretnék tudni, hogy lehet-e majd továbbra is 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet előállítani és fogyasztani, mert ez talán a legkedveltebb tejfajta Magyarországon, mert az Európai Unióban ez a zsírösszetételű tej ismeretlen. S nem csupán fogyasztói kérdésről van szó, hanem technológiáról is van szó, tehát ha elérjük azt, hogy ez továbbra is lehetséges legyen, akkor nem kell technológiát változtatni a tejfeldolgozásnál. És ezrével vannak ilyen nagyon gyakorlati kérdések, amelyek az ország lakosságát vagy fogyasztói szempontból, vagy termelői szempontból, de érintik. Ezekre kell a kommunikáció most következő szakaszában választ adni; ez nem egyedül a kormány feladata, ezt a kormány egymaga nem tudja megoldani. Nem elég a parlamenti pártok részvétele ebben: ebben a civil társadalomnak, a szakmai szervezeteknek van óriási szerepe. És ők akkor tudják ezt a szerepet betölteni, ha azt látják, hogy ezekben a kérdésekben a pártok között nem vita folyik, hanem alapvető egyetértés van.
Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy mindezt elérjük, persze szükség van egyfajta szemléletváltásra a külpolitikában, ezen dolgozunk; azon, hogy világos legyen mindenki számára: a külpolitikának nem az a feladata, hogy jól odamondogatva a szomszédoknak vagy jól odamondogatva az Európai Uniónak eljátsszuk a kemény legényt, bízva abban, hogy a magyar választók egy részére ezzel hatást lehet gyakorolni, ezzel szavazatot lehet szerezni. Ennél fontosabb dolga van a külpolitikának, az, hogy az ország, a nemzet számára előnyös kapcsolatrendszert alakítson ki, az ország, a nemzet számára, az emberek számára előnyös megállapodásokat hozzon létre. Ezt tettük, és ezért hajtottunk végre - nem irányváltást, mert erre nem volt szükség - bizonyos korrekciókat a külpolitikában.
Helyreállítottuk a visegrádi négyek megroppant együttműködését; az utolsó előtti napon, mielőtt a magyar elnökség lejárt volna, megtartottuk a csúcstalálkozót. Feloldottuk azokat a feszültségeket, amelyek egyes szomszédokkal a kedvezménytörvény nem megfelelő előkészítése miatt jelentkeztek - félreértések, feszültségek, amelyek a kapcsolatokra mindenképpen károsak. És dolgozunk a kedvezménytörvény módosításán, folyik a konzultáció a határon túli magyarokkal, a szomszédos országok kormányaival, az európai intézményekkel, annak érdekében, hogy a kedvezménytörvény úgy módosuljon, hogy ne sérüljenek a törvény eredeti céljai, hogy mindazokat az előnyöket biztosítsa a határon túli magyarság számára, amely előnyök elérése érdekében annak idején 92 százaléka a parlamenti képviselőknek megszavazta ezt a törvényt.
És dolgozunk azon is, hogy világos legyen: Magyarország támogatja a szomszédos országok euroatlanti integrációját. Ez bizalomerősítő hatású. És ha a bizalom erősödik, akkor a gyakorlati együttműködés területén is lehet eredményeket elérni, akkor lehet határátkelőhelyeket megnyitni, a konzulátusi hálózatot bővíteni, és sok más, az emberek életét könnyítő előrelépést tenni. És egyértelművé tettük: nem fog csökkenni a határon túli magyarságnak nyújtott támogatás. Mindazt a támogatást megkapják, amit eddig kaptak, átlátható formában, demokratikus módon hozva a döntéseket.
Helyreállítottuk a bizalmat a magyar-amerikai kapcsolatokban, és felélesztettük a tetszhalál állapotából a magyar-orosz kapcsolatokat. Két nagyon fontos relációról van szó, nem ideológiai okokból: gyakorlati okokból. Mert itt van ez a hatalmas orosz piac, miközben a magyar mezőgazdasági termelők értékesítési nehézségekkel küzdenek. És évek óta itt vannak a megoldatlan problémák: az államadósság kérdése, a külkereskedelmi deficit kérdése, a műkincsek visszatérésének az ügye, amelyben nem lehet eredményt elérni, ha nincs párbeszéd a két ország, a két kormány között.
Én azt gondolom, hogy ez az irány jó irány, ez az irány helyes irány, és azt várjuk a parlamenti pártoktól, azoktól is, akik az ellenzéki oldalon ülnek, hogy ne szórjanak szögeket, ne emeljenek akadályokat ezen az úton, mert ha ezen az úton Magyarország megtorpan, az közös felelősségünk, közös szégyenünk lesz, és nagyon rossz lenne, ha majd egyszer, évtizedek múltán a történészek azt kutatnák, hogy ki, kik és miért akadályozták meg Magyarország utolsó lépésének megtételét, azt, hogy az ország, a nemzet érdekeivel összhangban Magyarország az Európai Unió tagja legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
