DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nagyon jó, hogy sorra kerül ez a vitanap, hiszen nagyon fontos, hogy tisztázzuk, ki, mit gondol az ország jövőjéről, mi az, amit közösen gondolunk, mi az, amit mi, parlamenti pártok, parlamenti képviselők a következő időszakban együtt valósíthatunk meg.
Merre tart Magyarország? Európába. Természetesen nem földrajzi értelemben gondolom, hiszen eddig is Európa közepén voltunk. Nem is katonailag, hiszen évek óta megbecsült tagjai vagyunk a NATO-nak, és nem is az uniós tárgyalások gazdasági és jogharmonizációs fejezeteiről beszélnék most, hiszen ezekről részben Kovács külügyminiszter úr már beszélt, és remélhetőleg több év munkája után hamarosan le is zárulnak.
De legalább ennyire fontos, hogy csatlakozzunk a politikai kultúra, a nyugalom és a tisztesség Európájához. Ahhoz az Európához, ahol a politikusok a parlamentben vitatják meg az ország ügyeit; ahhoz az Európához, ahol a választások után a vesztes pártok nem utcai tüntetéseket rendeznek, hanem gratulálnak a győztesnek; ahhoz az Európához, ahol a politika nem gerjeszt gyűlöletet, nem ugraszt össze szomszédokat, barátokat, rokonokat; ahhoz az Európához, ahol az ügyészség nem a politikai küzdelem része, hanem az igazságszolgáltatásé; ahol az országokat nem kettészakítani, hanem egyesíteni szokták, és ahol évszázadokon keresztül gyűlölködő nemzetek végre megbékélve élnek egymás mellett. És ahhoz az Európához, ahol nem azért lesz valaki az adóhivatal elnöke, mert a miniszterelnök barátja, az állami megrendeléseket nem ismerősök, hanem azok kapják, akik a közbeszerzési pályázaton a legjobb ajánlatot tették, és Kaya Ibrahim útlevelével nem lehet büntetlenül százmilliókat sikkasztani.
Ezek a kérdések nem szerepelnek a csatlakozási tárgyalások egyik fejezetében sem, de az ország szempontjából kulcsfontosságúak.
Merre tart Magyarország? Európába. Európába, de nem üres kézzel, nem kéregető koldusként; tisztességes hozományunk van, amit viszünk magunkkal. Visszük a büszkén vállalt 1100 éves történelmünket, visszük Európáért vívott harcaink emlékét, visszük a déli harangszót, visszük féltve őrzött nemzeti hagyományainkat, Európa- és világbajnok sportolóinkat, a 149 olimpiai aranyérmet; Bartók és Kodály szellemét, Petőfi és József Attila sorait, Madách gondolatait, Csontváry vízióit a világról.
(9.50)
Küldtünk már előleget: Bláthy, Zipernowsky, Puskás Tivadar, Neumann vagy Teller munkája az egész világ számára értéket jelent. És visszük a jelent, a sok millió kreatív, vállalkozó szellemű, szorgalmas magyar ember teljesítményét. Nem cserélni megyünk, nem adunk el semmit, ami a miénk, csak betesszük a közösbe, hogy mások is használhassák, mi pedig a többiek értékéből fogunk gazdagodni.
Merre tart Magyarország? Európába. Európába megyünk, de együtt, mondta a rendszerváltás idején az általam nagyra becsült MDF-es politikus-költő, Csengey Dénes - igaza volt. Csak együtt mehetünk, de ez lesz a legnehezebb. Itt nem a politikai pártok közötti éles vitákra gondolok, hanem arra, hogy iszonyú különbségek alakultak ki az elmúlt években a társadalomban. Az ország lakosságának jelentős része munka nélkül, vagy alkalmi munkákból, elképesztő körülmények között él, csatorna nélküli, földes utakon közlekedik, nincs télen mivel fűtenie, és még az is előfordul, hogy ha emberi lakásba akar költözni, akkor leverik a házáról a cserepet.
Újratermelődött az analfabetizmus, és a gyerekek egyötöde ma a létminimum alatt él. Mi, szocialisták büszkék vagyunk az interneten szörföző, főiskolát, egyetemet végzett, több nyelvet beszélő, sikeres honfitársainkra. Büszkék vagyunk rájuk, és támogatjuk őket, de nem vagyunk hajlandóak lemondani az ország lemaradó egyharmadáról sem. Őket is magunkkal visszük az új, tágasabb otthonunkba. Meg akarjuk teremteni a valódi esélyegyenlőséget, hogy a szabolcsi kis faluban született gyereknek ugyanannyi reménye legyen a jobb életre, mint a soproni ügyvéd fiának. Ez ma a politika, a politikusok legnagyobb felelőssége, és ehhez szükséges az egész nemzet összefogása.
Merre tart Magyarország? Európába. Európába, mert oda tartozunk. Európába, mert néhány ellenzéki politikus véleményével ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy sem az Unión, sem Európán kívül nincsen számunkra biztonságos jövő. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
