DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én pedig azt mondanám, hogy a kérdésre nem a lakosságnak kell válaszolni, hanem a mindenkori politikának, mégpedig kiegyensúlyozott, hosszú távban megfogalmazott, világos célkitűzésekkel és a hozzá rendelt eszközökkel. Az olyan hozzászólásokra, amelyek szétszabdalják a jövőről alkotott képeinket, és miközben arról szólnak, hogy a másik hogyan mocskolódik, olyan fogalmakat használnak, ami a hétköznapi életben is aránylag ritka, erre a kérdésre igazán, közvetlenül válaszolni nem szabad.
Engedtessék meg, hogy én arról szóljak, hogy bizony az előző négy év időszakában elmaradt egy nagyon fontos lehetőség kihasználása. Ez pediglen az, hogy a magyar nemzetnek egységesen egy olyan fejlesztési koncepciója készüljön, amely valóban egyesíteni próbálna nemcsak embereket, társadalmi csoportokat, hanem különböző más érdekeket is, nevezetesen gazdasági, területi, környezeti érdekeket, és folytathatnám még tovább.
Elmaradt és nem készült el az úgynevezett nemzeti fejlesztési tervnek az a munkálata, amely viszont elengedhetetlen kötelezettség ez európai csatlakozás folyamatában. Ez az a dokumentum, amely összegzi mindazt a projektet és programot, amit az Európai Unió finanszíroz vagy társfinanszíroz.
Amikor föltevődnek azok a kérdések, hogy ez a kormány mit fog tenni a Széchenyi-tervvel, miért nem folytatja, akkor hadd jelentsem azt, hogy valamennyi olyan alapvető elem, amely az előző 10-12 évben ennek az országnak a fölemelkedését szolgálta, integrálódik egy olyan összefoglaló koncepcióban, amelyhez természetesen az itt ülő ellenzéki kollégáim figyelmét és hozzájárulását is szeretnénk kérni. (Tállai András és Áder János egymással beszélgetnek.) Ha egy kicsit halkabban ismertetné Tállai úr ezt a szakmát, akkor a saját hangomat is hallhatnám, és esetleg figyelné a más mondanivalóját, és nemcsak a sajátját.
A nemzeti fejlesztési terv összegzi tulajdonképpen azt az öt fő területet, amelyek a nemzet felemelkedését szolgálják. Az egyik természetesen a humán erőforrások fejlesztése, aminek döntő tényezője az oktatás, a képzés, a továbbképzés, az átképzés, a munkába való visszajuttatás, mindaz, ami az embert igazán emberré teszi. Itt jelennek meg azok a szociális támogatások is, amelyek az elesetteket is megfelelő módon helyzetbe hozzák.
Ebben a programban a második fő elem a gazdaságfejlesztés, a versenyképesség növelése. Itt megjelennek a kis- és középvállalkozók, a beruházásösztönzés, természetszerűleg az idegenforgalom és más olyan tényezők, amelyek a gazdaság fejlődése szempontjából fontosak. De ki kéne emelnem a kutatás-fejlesztés tevékenységét, amely soha még Magyarországon olyan súllyal nem szerepelt, mint ahogy ez most várhatóan a gazdasági tárca terveiben megjelenik.
A harmadik fő terület - még mindig a gazdaság élénkítésénél - az agrárium és a vidékfejlesztés, amely nagyon sok választ fog adni a kistérségek elmaradottságára, amely megpróbálja szolgáltatással, infrastruktúrával ellátni a vidéki térségeket, amelyeknek sajnos eddig híján voltak. Kiemelkedő programeleme, azt gondolom, magától értetődően, az infrastruktúra fejlesztése, amely a környezetvédelem és a közlekedés különböző tevékenységeit foglalja össze.
És mindennek alapjául szolgál a regionális fejlesztés, a kohézió, a felzárkóztatás. Ehhez tudni kell mindenkinek, hogy az előző négy évben gyakorlatilag 2,9-ről 3,3-szorosára nőtt a régiók közötti fejlettségbeli különbség. Soha nem látott mértékben nőtt az elmaradottság és a különbség Magyarországon a két kategória között. Hihetetlen hiba volt ezzel a fejlesztési tervvel nem foglalkozni, hanem csak részelemeit elkészíteni, hiszen pontosan az egyes tényezők közötti kohézió, a közöttük lévő kölcsönhatás képes a hosszú távú utat meghatározni.
És persze mindezt úgy csináljuk, hogy az előző száznapos programot is figyelembe vesszük. Senecának van az a híres mondása, hogy az első lépés megtételekor nem annak a hossza, hanem az iránya a fontos. Az első száz napban és a következő száz napban azt a két lépést tette meg a kormány, amit az előbb elmondott, nagyon hosszú távú célok érdekében kellett hogy megtegyen.
Azt hiszem, hogy mindenkinek, aki ma Magyarországon józan ésszel gondolkodik a nemzet felemelkedésén, egyetlenegy dolog juthat csak eszébe, hogy ezt együtt, közösen kell megtennünk, és ezt a bizonyos kulturális és gazdasági fejlődést, amit az Európai Unió identitásunk megtartása és erősödése mellett szolgálhat, amit a csatlakozással el akarunk érni, csak együttesen tehetjük meg.
(11.50)
Szubjektív véleményem az, hogy ha azt kérdezzük, merre tart az ország, arra tart az ország, amerre mi együtt akarjuk. Ha ezt szétszakítjuk, ez az ország szét fog esni. Ezért olyan vitának nincs helye, ami ebben tényleg alacsony színvonalon, mértéken alul a másik mocskolódásával foglalkozik, hanem egyetlenegynek lehet csak helye, ami fölkéri a másik partnert arra, hogy ebben a folyamatban együttesen és közösen dolgozzunk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
