FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon 1951 és 1956 között katonai behívóval tartalékosokat és sorkatonákat is kényszermunkára vittek, méghozzá oly módon, hogy munkabérüket rendszeresen elszámolták, és egy összegben átutalták az akkori honvédelmi minisztériumnak. A kiválasztás politikai diszkrimináció alapján történt, rendszerint az úgynevezett kulák besorolásúak gyermekeit, valamint az 1945 előtti időszakban a közigazgatáshoz, államigazgatáshoz, politikához vagy bizonyos társadalmi rétegekhez kapcsolódó személyek gyermekeit különítették így el.
Már 1956 őszén, a forradalom előtt felismerte az akkori Országgyűlés honvédelmi bizottsága, hogy ez az eljárás az akkor érvényes alkotmánnyal is ellentétes, és ellentétes a kényszermunka tilalmáról szóló genfi egyezménnyel is. A hadkötelezettség része lehet esetenként a fizikai munka, de nem minősíthető annak a több éven át tartó rendszeres, ellenérték nélküli fizikai munkavégzési kötelezettség. Az akkor hatályos jog szerint még a munkára fogott rabok is megkapták rabkeresményüket, de a katonai behívóval kényszermunkát végzők nem kaptak semmit - ők a muszosok.
Görgey Gábor - akkori nevén Görgey Artúr - is munkaszolgálatos volt, akárcsak több tízezer sorstársa, akikből ma már kevesen élnek. A kegyetlen történelmi időszak egy részét sokan voltak kénytelenek átélni. A muszosok legtöbbje ma igen nehéz körülmények között él, nyugdíjuk jóval a minimálnyugdíj alatt van.
Miniszter Úr! Ön, aki átélte azt a kort, hogyan érzi, egyetért-e velem, amikor azt állítom, hogy a muszosoknak, az ön sorstársainak az erkölcsi elégtétel mellett, ha teljes anyagi kárpótlást nem is, de legalább a törvénytelenül ledolgoztatott időre eső munkabérüket mai áron ki kellene fizetnie az államnak.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)
