RÓZSA EDIT
RÓZSA EDIT
RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, még mielőtt rátérnék mondandómra, néhány személyes élménnyel kezdjem. Mint egyszerű állampolgár, sajnos magam is átéltem kisebb-nagyobb támadást: feltörték a gépkocsimat, feltörték a lakásomat és megpróbálták a kezemből kicsavarni a táskámat.
Tudom, az lenne az ideális állapot, ha ilyen dolgok nem történnének meg, de ehhez az az elképzelhető, tehát elképzelni elképzelhető, de sajnos meg nem valósuló állapot kellene, hogy a bűnözők ne bűnözzenek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy mindent el kell követnünk, hogy a mozgásterületüket és lehetőségeiket a lehető legkisebbre szűkítsük. Ezért külön örültem, hogy sor került erre a mai politikai vitanapra, és azt gondolom, ennek kezdeményezője, Sepsey Tamás úr is arra számított, és azt várjuk mindannyian, hogy ennek a vitanapnak az apropóján arról beszélnénk, kinek milyen teendői lehetnek, kinek milyen feladata lehet a közbiztonság javítása érdekében. S talán nem sokkolni kellene a lakosságot azzal, hogy Magda Marinko bármikor kiszabadulhat. Célszerű lenne nem tovább sokkolni és pánikhangulatot kelteni, hanem reálisan számba venni, hogy kinek milyen feladata lehet ezen a téren. Én ezt várom ettől a mai vitanaptól, és ehhez szeretnék hozzászólásommal hozzájárulni.
Merthogy azzal kellene foglalkoznunk, hogy mit tehet a kormány, a parlament, az országgyűlési képviselő, az önkormányzat, a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság, a polgári védelem, a társadalom, a család, a polgár, a civil szervezetek és a média, hogy csak a legfontosabb szereplőket említsem meg, amelyeknek befolyása lehet arra, hogy mi, állampolgárok mennyire érezzük magunkat biztonságban.
Azt gondolom, a közbiztonság, mint nevéből is következik, nem egy olyan objektív fogalom, amelyet jól meghatározható paraméterekkel le lehetne írni. Nagyon szeretném, hogy e mai vitanap apropóján - és magam is erre szeretnék példákat említeni - arról beszélnénk, mit tehet az országgyűlési képviselő és mit tehet az állampolgár ennek javítása érdekében.
Könnyű a polgárok közbiztonságérzetének csökkenésére hivatkozva fejeket követelni, rendőrért kiáltani vagy szidni a rendőröket, halálbüntetést ígérni, miközben ennek eredményességét nem sikerül bizonyítani, s ezt be kell látnunk.
Az említett összetevők közül, amelyeket az előbb említettem, természetesen persze első a rendőrség, s ennek hatékonysága, az általa elvégzett munka eredményessége jelentős meghatározója annak, hogy mi magunk mennyire érezzük magunkat biztonságban. Sokszor mondjuk azt, hogy több rendőr kell az utcára. Itt hadd tegyek egy rövid kitérőt és egy adatot hadd említsek: Budapesten például 1996-ban 2 millió 245 ezer órás jelenléttel szemben '97-ben 3 millió 306 ezer óra szolgálatot teljesítettek a közterületeken a rendőrök. Azt gondolom, ez a szám - egy év alatt 1 millió órával több lett! - önmagáért beszél. De azért azt is megemlítem, hogy vajon így gondolkodunk-e - mármint hogy több rendőrt az utcára -, amikor ugyanazon a napon például háromszor kell megállnunk közúti ellenőrzésre.
(17.20)
Határozott rendőröket akarunk - de így gondolkodunk-e akkor is, amikor ezt velünk szemben alkalmazzák? A rendőrség hatékonysága ugyanakkor nem függetleníthető anyagi állapotától. Nehéz jó munkát végezni olyan körülmények között, melyekben mi magunk megtagadnánk azt, hogy dolgozzunk. Ezért nem lehet ezt a kérdést csupán intézkedésekre korlátozni, igenis szükség van a rendőrség költségvetési forrásainak bővítésére.
A másik összetevője a közbiztonságérzetnek az egyes állampolgár és ezen túlmenően az egész társadalom viszonyulása saját biztonságához. Valószínű, hogy a kocsimat nem törték volna fel, ha nem hagyom jól látható, vagy kevésbé jól látható helyen a táskámat; mint ahogy előrelátással és határozottsággal sikerült megakadályozni, hogy az utcán kiraboljanak. Tudomásul kell vennünk, hogy mi magunk sem lehetünk passzívak. Nem kínálhatjuk tálcán a bűnözőknek a lehetőséget, hogy végrehajtsák cselekedeteiket, majd utána és csak kizárólag a rendőröket hibáztassuk azért, hogy mindez megtörtént.
Ennek apropóján hadd említsem meg, hogy nagy figyelemmel hallgattam a Fidesz két hozzászólójának véleményét. Mindenesetre furcsa volt, hogy míg Áder képviselő úr a rendőrséget hibáztatja, addig hál' istennek Isépy képviselő úr (Dr. Isépy Tamás közbeszól. - Dr. Áder János: Figyelni kellett volna!) dicsérő, támogató szavakat is megengedett magának a rendőrök munkáját illetően. (Dr. Áder János: Én a kormányt hibáztattam, nem a rendőrséget!)
A harmadik elem - ennek kiemelt fontosságot tulajdonítok, ezért említem külön - a média. A média viszonyulása ehhez a kérdéshez döntően befolyásolja az adott információkat fogyasztók lelkiállapotát. Tisztában vagyok azzal, hogy a lapok legolvasottabb cikkei, az elektronikus média legnézettebb és leghallgatottabb műsorai közé tartoznak ezek a hírek. Ebből következően ez a sajátos öngerjesztő folyamat végül ahhoz vezet, hogy a médiaversenyben az egyre szaftosabb, brutális részletességekkel tálalt hírek vezetnek, melyek a valóságosnál rosszabb képet festenek a valóságról.
A közlekedési balesetek hírei, néhány tömegszerencsétlenségtől eltekintve, senkit sem sokkolnak, vagy legalábbis keveseket. Ezzel szemben a gyilkosságokat napokig a figyelem középpontjában tartjuk. Holott évente több százszor többen halnak meg közlekedési balesetben ártatlanul, mások hibájából, mint gyilkosságok következtében. Ki tudná megítélni, hogy értelmetlenebbül halt meg valaki golyó vagy egy részeg ámokfutó által? Itt szeretném kiemelni a civil szervezetek - közel 70 civil szervezet - kezdeményezését az erőszakmentes képernyőért, amelynek, azt gondolom, jelentős közvélemény-formáló hatása lehet. Remélem és bízom benne, hogy a média számára is figyelemre méltó javaslatokat tartalmazva a média megszívleli ezt.
Az eddig elmondottakhoz képest - mint szegedi képviselő - Szegedről szeretnék pár szót ejteni, nem véletlenül, nem csupán mint lokálpatrióta, hanem Szeged sajátos helyzetéből fakadóan. Tudniillik az országban az egyetlenegy olyan város, amely 53 kilométerre fekszik a jugoszláv határtól és 73 kilométerre a román határtól. Ezzel az adattal, azt gondolom, sok mindent elmondtam. A Balkán két főút-találkozóhelyén van Szeged; a makói E68-as út apropóján, azt hiszem, a kábítószer tranzitútvonalának egyik fő állomása. Szegedet külön sújtotta a '89-es román válság, ami magas bevándorlást eredményezett, a jugoszláv válság. Ennek következtében Szegednek 4000 új lakosa van, a tartós munkavállalók száma 2000, és 400 menedékes van a városban. Az összes nagyvároshoz képest Szegeden van egynél több börtön. Nem indokolnám ennek a jelentőségét, azt gondolom, hogy önmagáért beszél ez az adat.
Ennek ellenére, ezzel együtt azt tudom mondani, hogy Szegeden - amely az ország többi városához képest sokkal veszélyesebb övezetnek tartható az előbb elmondott mutatók miatt - mégsem érzik magukat kevésbé biztonságban a szegedi állampolgárok. És ha arra utalok, hogy ezek az adatok mennyire sokkolják a lakosságot, és ez mennyire befolyásolja a lakosság hangulatát, akkor hadd fordítsam meg: ezen adatokkal szemben, vagy ezek ellenére Szegeden az emberek nem érzik magukat kevésbé biztonságban, mint az ország bármelyik településén. Én azt gondolom, hogy éppen az együttműködési formák jellemzik egyébként Szeged önkormányzatának különböző pártjait is, hiszen ezen a területen semmilyen ideológiai, politikai vita nem történt, nem zajlott. Éppen az együttműködés és ennek a munkának a támogatása az, ami jellemzi a város közbiztonságát, amiért, azt gondolom, minden szereplő elismerésére sort kell keríteni.
Éppen azért, hogy ezt a munkát megkönnyítsük - hiszen az e munkához meglévő feltételek arányaikban nem olyan mértékben javultak, mint ahogy az elvárható lenne -, e helyről is szeretném kérni, felvetni azt, hogy a mélységi határőrizet megszűntével a rendőrség számára adódó többletmunkához szükséges anyagi, illetve személyi feltételeket biztosítani kellene. Erre azért térek ki, mert sok esetben ilyen szubjektív szempontok figyelembevételére is szükség van ahhoz, hogy egyes területeken a problémákat orvosolni lehessen; illetve hadd vessem fel, hiszen Szeged környékén nagy olajmező van: hasonlóan a paksi erőműhöz, szeretném, ha az atomerőmű környékén működő védelmet egy ilyen olajvédelmi rendőrség kiépítésével is biztosítani lehetne, ez szolgálhatná az ilyen típusú bűncselekmények megelőzését.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
