POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőház! Én is a kétperces sorokkal szeretném folytatni, de a hátralévő 34 perc időszakában. Én is reagálnék képviselőtársunk, Homoki János hozzászólására. Előbb is szerettem volna gombot nyomni, amikor még Torgyán képviselő úr szólt, de gondoltam, megvárom a végét, mert tudtam, hogy sorra kerülök.
Úgy éreztem mind a két hozzászólásuknál, mintha minden fa, bokor, autó, lakás - nem akarom folytatni a sort - mellé egy kiképzett, középiskolát és szakiskolát végzett rendőrt kellene a következő időszakban állítani, amikor az előző kormány még 1994-ben a XXXIV. törvénnyel a rendőrség rendvédelemmel összefüggő privilégiumát megszüntette. Nem akarok tételesen válaszolni a képviselő úrnak arra, hogy mit tettünk az elmúlt időszakban: sok mindent, de nem eleget; ez természetes is, mert erről szól a világ, de a politika is az, hogy mindig keveselljük a másik tevékenységét.
Csak úgy a figyelmébe szeretném ajánlani, hiszen ön is dolgozott ezért a törvényért, amelyet úgy hívtunk, hogy határőrizeti törvény; a nyomozati jogkört szélesítettük, az egyéb irányú felderítő tevékenységet, a határőrség törvényi lehetőségeit segítettük. Ugyanígy a szolgálati viszonyról, a tűzvédelemről és a műszaki mentésről is meghoztuk a törvényt. Igaz, nem is olyan régen, több, mint egy évvel ezelőtt a menekültügyi igazgatásról szóló törvényt is meghoztuk, és mellette rengeteg toloncegyezményt kötöttünk a környező, főleg kelet-európai államokkal, hogy azt a bizonyos belső közbiztonságot javítsuk. (Dr. Homoki János: Csak nem működött!) Nem szólok arról, hogy az igazságügyi reform keretében mennyi törvényt hoztunk, hiszen az előttem hozzászólók ezeket tételesen elmondták.
(18.30)
Amikor hatályosulnak, amikor a megfelelő igazságszolgáltatási gyakorlat kialakul, ezzel a törvénnyel tud mindenki, akinek ebben szerepe van, a rendőrség, ügyészség és a bíróság megfelelő módon ebben lépni; és elállok a táblabíróságok további említésétől.
Még egy dolgot, hiszen a parasztságot képviselik: miért nem beszélnek többet arról, hogy itt megszületett egy olyan törvény, amely a mezőőrökre vonatkozóan, mellette több témával kapcsolatban segíti azt a dolgot, hogy egyes területeken, főleg a falun élő lakosságnak a megélhetési biztonságát, a kinti területén lévő terményeinek biztonságát növelheti és segítheti - megvannak ezek a lehetőségek.
Lehet, hogy ön kevesli azt a 2 milliárd forintot, amit a mezőőri szolgálat támogatásához ebben az évben a parlament biztosított, igaza van, mert tízzel még többet lehetne. De ha azt veszem alapul, hogy a tulajdon védelme nemcsak a parlament kötelessége, hanem a tulajdonosé is, és ha 50-50 százalékban történt megfinanszírozásra, ez már a tisztességes dolgok felé jelent elmozdulást.
Még egy dolog: szakembereket hiányol. Én is hiányolom, megvolt a nagytakarítás 1990-ben - nem mondom tovább. (Dr. Homoki János: Dehogy volt! A csillár rögtön leesik!) A lehetősége volt meg ezek szerint.
Még egy dolog. Én állítólag egy tisztességes agrármérnök vagyok, de amikor a képviselő úr az állami vagyon elherdálásáról beszél, én egyet tudok, hogy az állami vagyon Magyarországon lévő vagyonmennyiség, annak lehet állami tulajdonosa és lehet magántulajdonosa. Én azt nem zárom ki, hogy a magántulajdonos a tulajdont úgy működteti, ami értékvesztést ért el, de azért ne tévesszük meg Magyarország lakosságát, hogy a privatizációs folyamat az ország vagyonának elherdálását jelentette.
Szeretnék röviden reagálni Boross képviselőtársam hozzászólására, ahol összevetette az 1994. évi tűzoltósági költségvetést az 1997-98. évivel... (Demeter Ervin: Nem a tűzoltóságot vetette fel!) Nem azt vetette fel, a rendvédelmi szervek költségvetését vetette fel. Ebből kikerült a tűzoltóság, miután az állami tűzoltóságból 1995-től önkormányzati tűzoltóság lett, a fejezet maradt, csupán a cím változott. Ezt is meg lehetett volna találni. Ugyanakkor igaz az az arány, amit mi is mondtunk, hogy reálértékben 14 százalékos értékvesztés volt.
Raskó képviselőtársam hozzászólására: tudom, hogy jó téma a mobiltelefon, mert valahol státusszimbólum is. Nem az a baj, hogy mindig több és több mobiltelefonnal rendelkeznek a rendőrség vezetői és sorállománya, hanem ott is van még olyan hírlánc, ami a belső hírlánca a rendőrségnek, azt is lehet használni, nem csak a mobiltelefonokat. Itt költségbeli különbségek vannak. Akkor kell használni mindegyiket, amikor az ilyen értelemben okszerű.
Kutrucz Katalin felvetésére, a 12 milliárdra:
Nem hiszem, ha arról volna szó, hogy van a zsebünkben valamennyi pénz, ne nyúlnánk be és kitennénk ide tizenkettőt vagy tizenötöt vagy még többet, de akkor oda kellene tennem a pedagógusbér mellé a 15 milliárd forintot, akkor oda kellene tennem..., nem akarom továbbmondani a sort, ha éppen a hadsereget nézem, hány repülőgépet kellene vennünk, hogy az a bizonyos légtérbiztosításunk tovább nőjön. Helyette öldöklődünk egy tenderen, mert szeretnénk olcsóbban megcsinálni ezt az egész dolgot. Ennyit a reagálásokról.
Természetes dolog az, hogy a közvélemény óriási figyelmet fordít a közbiztonság helyzetének alakulására, és mint a jelek és a példáink is mutatják, nem kerüli el a politikusok figyelmét sem. Nem tagadható, hogy zavar van, gond van, de nem az egyes, kiemelt, nagy érdeklődést kiváltó gyilkosságok miatt, hanem az állampolgárok biztonságérzetét sokféleképpen befolyásoló okok miatt.
Természetes dolog, hogy az embereket foglalkoztatja saját sorsuk, környezetük helyzetének alakulása. A társadalmi rendszerváltással a szociális biztonságérzetünk jelentősen átalakult. Az önmagunk elé állított jövőképünk garanciáit negatív hatások befolyásolják, közte legnagyobb mértékben éppen a közbiztonság alakulása, és talán azért, mert több esetben a kisemberek biztonsága is veszélybe került az életmódszerűvé vált bűnözés miatt.
Érzékeltük ezt a folyamatot, ezért is került a figyelem előterébe a közbiztonság helyzete, alakulása okainak feltárása, szabályozási és költségvetési oldalról elsőbbséget kapott a közbiztonság ügye. Nem akarom elismételni bevezető szavaimat, ahol elmondtam, milyen lépéseket tettünk meg.
Tisztelt Ház! A rendvédelmi szervezetek helyzete alapvetően három esetben váltja ki a politikusok érdeklődését: az egyik, ha gond van a működése finanszírozásában, továbbá, ha eredménytelensége kifejezetten zavaró, vagy ha feltűnően durva törvénysértések történnek a testületekben. Kormányzati intézkedésre akkor van szükség, ha a három ok valamelyike fennáll.
Ebből az elsőt, a finanszírozást vizsgálva elmondhatjuk, hogy folyamatos a kormányzati beavatkozás, azonban a jelenlegi struktúrák és elosztások mellett ez a hiány a rendőrség költségvetésében újratermelődik.
Elmondható, hogy a rendszerváltást követően elmaradt a rendőrség átfogó reformja. A Belügyminisztérium civil irányítás alá kerülését nem követte a szervezet további olyan átalakítása, amely a polgárivá való tételét jelentett volna. Ugyanakkor remekül elvoltunk a deklarált céljainkkal, mint a "Polgárbarát rendőrséget!" és a "Szolgálunk és védünk" kifejezésekkel.
Történnek-e durva törvénysértések a működésük tekintetében? Igen, de nem olyan mértékben, amely pánikra adna okot. Nem megkerülhető, hogy a belső ellenőrzés hatékonysága a testületeken belül javuljon. Nem az a probléma, ha kiderül, hogy gond van a szervezeteken belül, ha vannak sáros emberei, hanem az, ha nem törekszünk ezek felderítésére, kivédésére, és eltitkoljuk ezeket a nyilvánosság elől.
A rendőrség elmúlt időszaki tevékenységének eredményességéről a miniszteri expozéban már hallhattunk. Ami különösen zavaró, az az új típusú bűncselekmények - például zsarolás, szervezett bűnözés, leszámolások, robbantások, egyebek - alacsony eredményességű felderítésében rejlik.
Az is igaz, hogy óvatosan bántunk az elmúlt években a titkosszolgálati eszközök alkalmazásával és alkalmazhatóságával. Sokkal több egyéni jogot biztosítottunk az igazságszolgáltatásban e téren, és kevésbé vettük figyelembe a társadalmi elvárásokat.
Az ország közbiztonsága az elmúlt tíz évben gyökeres változásokon ment keresztül, különösen az 1989-91 közötti időszak volt sokkoló, amikor két év alatt megduplázódott a bűncselekmények száma. Ilyen mértékű változásra sem korábban, sem a későbbiekben nem volt példa.
Az utóbbi évek folyamatait vizsgálva elmondható, hogy az ismertté váló bűncselekmények növekedési ütemének dinamizmusa csökkent. Jelzi ezt az a folyamat is, hogy az elkövetők száma sem növekedett az elmúlt időszakban, már pár éve 130 ezer körül alakul. Sajnálatos azonban, hogy a klasszikusnak tekinthető bűnelkövetési módszerek mellett minőségi változások is bekövetkeztek, kialakult és kiteljesedett a szervezett bűnözés, az érdekterületek felosztása és újrafelosztása.
Fokozatosan tért nyert a kábítószer-bűnözés, a korrupció, a védelmi zsarolások, a szinte már tömeges prostitúció, a lőfegyveres visszaélések, a gazdasági életre is negatív hatást gyakorló hamisítások, bankjegyhamisítás, üzemanyag-hamisítás, paprikahamisítás és a legutolsó borhamisítás, ha ide sorolható. De ugyanebbe a körbe tartozik a pénzmosások kérdésköre és a fekete munkaerő alkalmazása is.
Abban, hogy a bűnözés ilyen formában jelenhetett meg a magyar társadalom életében, igen sok tényező játszott közre, hiszen ennek az elemeit már többen elmondtuk.
Szomorú példa, hogy éppen az elmúlt időszak hiányos szabályozása - itt főleg az olajárkülönbségre gondolok, amely a tüzelőolaj és a gázolaj között van - eredményezte azt, hogy a mai szervezett bűnözői csoportok gazdasági alapjaikat ebben az időszakban tudták megteremteni.
A mély társadalmi átalakulással törvényszerűen együtt járó devianciák megerősödését nem sikerült megakadályozni.
(18.40)
Egy kisebb lakosságcsoportban a bűnözés jól jövedelmező és alacsony kockázatú vállalkozás maradt. A bűnözés kedvezőtlen jelenségei a hétköznapokban az állampolgárok számára sokkal jobban észlelhetők, mint arra a statisztikai jelentések és az értékelések alapján következtetni lehetne. Sajnos a civil társadalmat ért hatások ellenére nem alakultak ki azok a polgári védekező mechanizmusok, amelyek összességükben a társadalom oltalmát szolgálhatták volna. A bűnmegelőzés nem vált igazán társadalmi üggyé, és így érthető, hogy csökkent a lakosság biztonságérzete.
Az eddig tett erőfeszítéseket nem kívánom megismételni. Ezek hatására sem sikerült azonban olyan eredményeket elérni, hogy háttérbe tudtuk volna szorítani a szervezett bűnözést, és a kedvezőtlen minőségi változásokat lényegesen csökkenteni tudtuk volna. Az eddigi programok megvalósítása csak részben vagy egyáltalán nem kezdődött meg, a létrehozott szervek működéséből hiányzott az összehangoltság, a megfelelő anyagi és személyi feltételrendszer. Természetesen vannak pozitív példák, a sok között csak a borkommandó tevékenységét emelném ki, amely jó együttműködést feltételezett. Ugyanakkor az eltelt időszak értékelésénél ellentmondásnak tűnhet, amikor megköszönöm a bűnüldöző hatóságoknak a közbiztonság javítása érdekében tett erőfeszítéseit, mert bár közöttük is vannak címlapra kerülő elemek, de ezek a törpe kisebbséget adják. A tisztességes többség a meglévő feltételeik mellett állt helyt a követelmények teljesítésében. Tehát ismerjük a diagnózist, és erről ma sokat beszéltünk.
Néhány szót a terápiáról, mint arról, hogy merre lehet ebből a helyzetből kitörni: a közbiztonság fenntartása, a bűnözés visszaszorítása, megelőzése össztársadalmi feladat. Ebben a folyamatban az államnak meghatározó szerepe van a komplex kriminálpolitikai stratégia kialakításában, kidolgozásában. A bűnmegelőzési stratégiában az állami szervek részére kötelező feladatokat, míg a lakosság, a tulajdonosok és a társadalmi szervezetek részére ajánlásokat kell megfogalmazni.
Olyan közbiztonsági és bűnmegelőzési szervezet létrehozását tartjuk indokoltnak, amely egyrészt összehangoló tevékenységet fejt ki, másrészt közvetlenül és kiemelten kezeli a lakosság biztonságérzetét súlyosan befolyásoló vagyon elleni bűncselekményeket, a szervezett bűnözés elleni fellépést, továbbá az általános bűnmegelőzést. Prioritásokat kell meghatároznunk, benne a szervezett bűnözés, a gépjárműlopások, a kábítószer-bűnözés és a vagyon elleni bűncselekmények visszaszorítását, de ezek nem lehetnek tüneti kezelések, nem lehetnek részstratégiák.
Ezek mellett határozottan kell lépnünk az egyre aggasztóbbá váló gyermek- és fiatalkorúak által, de ellenükben is elkövetett bűncselekmények megelőzése érdekében. Anyagilag és erkölcsileg is szükséges támogatni azokat a civil szerveződéseket, különösen a polgárőrséget, amelyek a közbiztonság fenntartását, a bűncselekmények megelőzését tűzték ki céljukként; fokozott büntetőjogi védelmük is megfontolandó.
Az önkormányzatoknak érdemi jogosítványokat kívánunk biztosítani annak érdekében, hogy ne csak felelősségük legyen, hanem a szerepük is növekedjék a helyi közbiztonság fenntartásában. Többek között arra is gondolunk, hogy a személyi kérdések körében nagyobb konzultációs lehetőséget kellene az önkormányzatokkal együtt biztosítani.
E folyamatok mellett nem kerülhető meg a rendőrség tevékenységének profiltisztítása. Ez a folyamat átlátható, új típusú kapcsolatokat eredményezhet a rendvédelmi szervek, a civil szféra és az önkormányzatok kapcsolatában. Alapvető, közvetlen feladat a rendőrség - benne a rendvédelmi szervek - gazdálkodásának stabilizálása, okszerű anyagi-technikai igényeinek kielégítése és a személyi-szociális juttatások arányos növelése.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A rendőrség a bűnözést mint társadalmi tevékenységet nem tudja csökkenteni: az ő feladata a bűnüldözés. A rendszerváltás kezdeti időszakában a bűnüldöző hatóságok nem találták meg a helyüket az átalakulás időszakában, nem voltak felkészülve az új helyzetre. Ma ahhoz, hogy hatékonyabbá váljon a bűnüldözés, mindenképpen szükséges növelni a rendőrök közterületi jelenlétét, a rendőri létszám indokolt fejlesztésével, az őrsprogram folyamatos megvalósításával. Erősíteni kell a polgári kapcsolatrendszereket (Demeter Ervin tapsol.), és átfogóvá tenni a bűnmegelőzési programokat.
Közbiztonságunk ugyanakkor nem választható el határaink biztonságától. Nem engedhetjük meg, hogy minden kontroll nélkül lépjék át határunkat olyanok, akik határunkat, közrendünket, biztonságunkat közvetlenül veszélyeztetik vagy veszélyeztethetik, érkezzenek a határforgalomban vagy a zöldhatáron át. Elég itt arra gondolnunk, hogy az elmúlt évben is mintegy 20 ezer embert tartóztattak fel illegális határátlépés miatt: 8 ezret a határátkelőhelyeken, több mint 12 ezret a zöldhatáron; s emellett 54 ezer személyt kellett a beutazási feltételek hiánya miatt visszafordítani. Ezekhez kell a törvényi feltételek biztosítása a schengeni egyezmény előírásainak figyelembevételével, az anyagi-technikai, pénzügyi és személyi feltételek biztosításával. Én az infrakészülékektől kezdve a gépjárműrendszerekig mindent ideértek, ami ezt a folyamatot a jövőben pozitívabbá tudja tenni.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő időszakban továbbra is a társadalmi igényekhez igazodjon a bírósági ítélkezés gyakorlata, még annak árán is, ha átmenetileg romlanak a börtönviszonyok. Én itt nagyon egyet tudok érteni Györgyi Kálmán főállamügyész úrral is, mert tudom, hogy ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy talán börtönöket kell építenünk, mert ott is vannak minimális elvárások.
Ezek mellett nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közbiztonságot veszélyeztető események felderítésének eredményessége érdekében mind szélesebb körben lehessen használni a titkosszolgálati eszközöket, s ezeknek a folyamatoknak a sorában a mobiltelefonok lehallgathatóságát is lehetővé lehessen tenni, annak érdekében, hogy javuljon társadalmi életünk, mindennapi életünk biztonsága.
Befejezésül: azt is megfontolandóvá kívánjuk tenni a következőkben - épp az elmúlt négy év országgyűlési gyakorlata, a bizottsági működés tekintetében -, miszerint a jelenlegi helyzetben meg kell gondolni, hogy az önállóan működő önkormányzati bizottság mellett rendvédelmi bizottságot is létrehozzunk. Ez majd a következő időszaknak, a választások utáni időszaknak lesz a feladata.
Köszönöm a türelmüket és a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - A ellenzéki pártok padsoraiban Demeter Ervin tapsol.)
