DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában természetesen országgyűlési képviselőként veszek részt, de a mondanivalómat nyilvánvalóan az határozza meg, ami a kormányban a feladatomat jelenti: a jogalkotás, az igazságszolgáltatás működéséhez szükséges feltételek biztosítása.
Az állami büntetőpolitika formálásában és érvényesítésében különböző szervek vesznek részt, és ezek a szervezetek egyszersmind különböző alkotmányjogi pozícióban is vannak. A kormány lehetőségei és feladatai ebből a munkamegosztásból fakadnak, hiszen a nyomozó hatóság mellett az ügyészség, a bíróság mint a büntető-igazságszolgáltatás érvényesítő szervezete természetesen egészen más lehetőségekkel rendelkezik, mint a kormány. A kormány eszköztára elsősorban a jogalkotásban koncentrálódik, és abban, hogy miként tudja a működéshez szükséges feltételeket biztosítani.
Az elmúlt négy esztendő jogalkotási folyamatát elemezve és most itt a tényeknél maradva elmondhatom, hogy a büntetőjog-alkotás mindent megtett azért, hogy nyomon kövesse a bűnözés változásait. Természetesen a büntetőjog-alkotással szembeni követelmények talán még a jogalkotás általános követelményeinél is szigorúbbak, hiszen a következmények később jelennek meg, és nehezen befolyásolható és megfordítható folyamatok alakulnak ki.
Szeretnék figyelmeztetni arra, hogy amikor 1993-ban a büntető törvénykönyv általános részének módosítása során az enyhítő szakasz kivételes jellege megszűnt, a visszaesőkre vonatkozó valamennyi hátrányos rendelkezés a büntető törvénykönyvben megváltozott vagy megszűnt, természetes, hogy ez azt a hatást eredményezte, hogy ennek nyomán a büntetőbírósági gyakorlatban az ítélkezés enyhült. Ezért kell, tisztelt képviselőtársaim, a büntetőjogi szabályok megalkotásánál hétszer mérni és egyszer szabni, mert a hatások a későbbiekben nagyon nehezen változtathatók meg.
Nagy kérdés és rendszeresen visszatérünk rá a büntető törvénykönyv módosítása során, hogy vajon megfelelő eszközt jelent-e a bűncselekmények elleni küzdelemben a büntető törvénykönyv rendszere. 1990 óta 22 alkalommal módosult, 1994 és '98 között a hatodik módosítást fogadja el reményeink szerint az Országgyűlés, a büntető törvénykönyvbe 50 új tényállás épült be, tisztelt képviselőtársaim. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni zárójelben, hogy a bűncselekmények összetételét tekintve a bűncselekmények 80 százalékát 9 bűncselekmény törvényi tényállása jelenti, további 10 százalék, a bűncselekményeknek összesen a 90 százaléka 23 büntető törvénykönyvi tényállást valósít meg. Ezt is azért szeretném kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ismételten a büntető jogszabályok átgondolt átalakítására hívjam fel szíves figyelmüket.
Hogy enyhe-e vagy szigorú a magyar ítélkezési gyakorlat, ez elsősorban a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom oldaláról a büntető jogszabályok megfelelő változtatását jelenti, ha úgy értékeli, hogy túlságosan szigorú vagy túlságosan enyhe. Azonban nem árt a végső verdikt, a végső értékelés kialakításakor figyelembe venni azt a tényt, amely szerint ma Magyarországon a fogva tartottak aránya miként alakul, azt a tényt, hogy százezer lakosra ma 138 fogva tartott jut a büntetés-végrehajtási intézetekben, és ezzel Magyarország Európában a harmadik-negyedik helyen áll a fogva tartottaknak a százezer lakosra jutó arányát illetően.
Azt hiszem, hogy ebből nem feltétlenül az a következtetés vonható el, hogy a büntető törvénykönyv alkalmazása túlságosan enyhe lenne, hiszen magas a szabadságvesztést töltő bűntettesek és elítéltek aránya, hanem azt, hogy még egyszer alaposabban meg kell vizsgálnunk 1997-et követően is, hogy vajon a büntetéskiszabásra tényleg a jogszabályok módosításával kell-e újfent befolyást gyakorolnunk.
1995-ben módosult a büntető törvénykönyv az ENSZ gyermekjogi egyezményének hatására, 1996-ban a xenofóbia, a rasszizmus és a fajüldözés kapcsán, az ezzel kapcsolatos követelmények nyomán módosítottuk a büntető törvénykönyvet. Szintén 1996-ban a gazdasági bűncselekmények tekintetében, a piramisjáték kapcsán, a környezet- és természetvédelem körében módosítottuk a büntető törvénykönyvet. 1997-ben került sor a büntető törvénykönyv szankciórendszerének áttekintésére, amely egyértelműen szigorítást jelentett a büntető jogszabályokban, nemcsak oly módon, hogy a büntetési tételek alsó határát emeltük, hanem oly módon is, hogy újabb és szigorúbb minősítő körülményeket vezettünk be, és ezáltal lehetővé válik a súlyosabb büntetés kiszabása.
Szigorodott az életfogytiglan törvényi szabályozása is. Ismételten szeretném felhívni a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim és a közvélemény számára is ismételten elmondani, hogy az életfogytiglan nem azt jelenti, hogy az elítélt törvényszerűen kiszabadul a börtönből meghatározott idő elteltével, hanem azt jelenti, hogy mely időpontban vizsgálhatja meg a bíróság elsőként, első ízben azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra sor kerülhet-e vagy sem. Tehát ez nem eredményezi azt, hogy bárki automatikusan egyébként a húsz és harminc év eltelte között a büntetés-végrehajtási intézetből kikerülne.
Holnap reményem szerint a Ház elfogadja a büntetőeljárás új kódexét. Ez a büntetőeljárási kódex - és vitatkoznom kell elsősorban Torgyán képviselő úrral - nem bűnözőpárti. Ez a vád nem hangzott el egyetlenegy bizottsági ülésen sem, és a kódexszel szemben a Kisgazdapárton kívül ezt a vádat a parlamentben egyetlenegy politikai párt sem fogalmazta meg. Ez a büntetőeljárási kódex lehetőséget ad, hogy egy differenciált eljárási rend jöjjön létre, a bonyolultabb ügyekre több idő jusson, az egyszerűbb ügyeket pedig gyorsan el tudják intézni a hatóságok, épp azért, hogy ez a munkamegosztás, ez a differenciálódás megvalósuljon.
Szólnom kell arról is, tisztelt képviselőtársaim, hogy sok mindenben változott azoknak a szabályoknak a tartalma is, vagy új szabályokat dolgoztunk ki olyan területeken, amelyek visszahatnak, ha nem is állnak szoros kapcsolatban sem a bűnüldözéssel, sem a büntetőjoggal. De ki vitathatja annak a jelentőségét, hogy az új közbeszerzési rendszer kialakítása 1995-ben igenis gátját jelenti a korrupciónak?
(16.40)
Igenis, tisztább gazdasági és közéleti viszonyokat jelent! Vagy az új társasági törvény vagy a cégnyilvántartásról szóló törvény elfogadása - amelyek július 1-jével lépnek hatályba - igenis hatékonyabb eszközt jelentenek a fantomcégekkel szemben, a szélhámosságokkal szembeni fellépésekre, és szűkítik ennek a gyakorlati lehetőségét.
Végezetül szólnom kell ebben a körben arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányzat a négy év során nagyon sok erőfeszítést tett az igazságszolgáltatás munkafeltételeinek javítása érdekében. Nem kívánom részletesen mindezeket elmondani. Áder képviselő úr szóvá tette beszédében az ezen a téren megmutatkozó kormányzati hiányosságokat. Erre azt tudom válaszolni, képviselő úr, hogy 1994-ben az állami költségvetés a bírósági fejezetben 10 milliárd 120 millió forintot, 1998-ban 24 milliárd 750 millió forintot tartalmazott. Ha jól számoltam - remélem, a munkatársaim jól számolták ki -, ez 243 százalékos emelkedés, képviselőtársaim, és ennyinek be kellett következnie, hiszen az államszervezetnek egy alulpreferált rendszeréről volt szó. Ez az állami erőfeszítés, ez a költségvetési erőfeszítés igenis eredményt fog hozni a jövőben, és az egész reform eredményeként a büntető igazságszolgáltatásban is és az igazságszolgáltatás egészében is hatékonyabban működő igazságszolgáltatással számolhatunk.
Önmagában nagyon nagy jelentősége van annak, hogy stabilizálódik az ügyészi és a bírói kar; hogy gyakorlatilag 1997-ben, de már 1996-ban is alig fordult elő elvándorlás az ügyészi-bírói karból. Ez kétségtelenül az igazságszolgáltatás működése szempontjából garanciális és perspektivikusan is rendkívül biztató lépés és helyzet.
A rövidebb és hosszabb távú feladatokról most már tényleg csak címszavakban szólnék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elő kell készítenünk a következő hetek során - és erre április végére sor kerül - az új büntetőeljárási kódex bevezetéséhez szükséges törvényi és jogszabályi változásokat. Kezdeményeztük - engem utasított a kormány arra, hogy kezdeményezzem - az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál a két éven túli nagy tárgyi súlyú ügyek áttekintését. Ennek nagyon nagy jelentősége van. Megkezdtük az ítélkezési gyakorlat elemzését a legnagyobb bűncselekmények tekintetében a Btk. több fejezetét illetően, éppen azért, hogy megalapozottan tudjunk állást foglalni arról, hogy vajon szükség van-e a büntetési tételek változtatására. (Dr. Homoki János: Miért négy év után?) Nem négy év után, képviselő úr! Szeptember 15-én lépett hatályba a büntető törvénykönyv előbbi módosítása! Kérem, figyelje a mondanivalómat! (Zaj.)
A hosszabb távú intézkedések sorában az igazságügyi reform folytatásaként szükség van a szakértői intézetek, a szakértői tevékenység helyzetének elemzésére, a büntetés-végrehajtás távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozására, és dolgozunk az áldozatok, sértettek részleges kompenzálásáról szóló törvényjavaslat kimunkálásán.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eddigi menetében több kritikát kapott a kormány. Nagyon szigorú volt a kormányhoz Boross képviselő úr, aki egyszerűen dilettánsnak, ügyetlennek és hátsó szándékoktól nem mentesnek minősítette a kormányzat tevékenységét. Ezeket a jelzőket, képviselő úr, a magam nevében nem tudom elfogadni. A kormánynak meglehetősen szűk a mozgástere, ön ezt nagyon jól tudja. Átnéztem és elolvastam az önök által '94 áprilisában, májusában elfogadott utolsó határozatokat: ugyanúgy koordinációs bizottságról van bennük szó, ugyanúgy különböző felkérésekről van bennük szó - tehát azt hiszem, hogy a jelzők e tekintetben semmiképpen nem állják meg a helyüket.
Végezetül, tisztelt Ház, szeretnék szólni arról a javaslatról is, amelyet itt a Házban hallhattunk a halálbüntetés kapcsán, immáron nem első ízben. Sajnálatos módon erre még érdemi reagálás nem történt. Egy parlamenti vitában nem lehet pontot tenni egy évszázados szakmai tudományos vitára, hogy vajon van-e a halálbüntetésnek értelme, van-e visszatartó hatása - erre nyilvánvalóan nem vállalkozhat az ember. Azt viszont mindenképpen szóvá kell tennem, hogy akik most a halálbüntetés ideiglenes bevezetését szorgalmazzák és hangoztatják, azok nagyon tudják, hogy Magyarországon erre nincs lehetőség. Azt is nagyon jól tudják, hogy a bevezetés milyen következményekkel járna, mit jelentene ez Magyarország jövője szempontjából. És ezért tartom ezt a kezdeményezést az emberek érzelmeivel való visszaélésnek, hiszen nem azokat kell hibáztatni, akiket olyan pótolhatatlan veszteség és sérelem ért, hogy úgy látják, elkerülhetetlen a halálbüntetés bevezetése, hanem azokat, akik ezzel a fájdalommal, ezzel az érzelemmel visszaélnek, és most a választási ciklus kezdetén ezt egyre erőteljesebben hangsúlyozzák. (Dr. Homoki János: Ez csúsztatás!)
Azt javaslom, képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim és kormánypárti képviselőtársaim egyaránt, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a halálbüntetés ne váljon az 1998. évi parlamenti választások egyik fő kérdésévé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
