DR. LUSZTIG PÉTER
DR. LUSZTIG PÉTER
DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú percek óta nézem a teremben ülő vendégeink arcát, és hadd kezdjem azzal, hogy tisztelet az őrzőknek. Tisztelet azoknak a rendőri, határőr, tűzoltó és polgári védelmi vezetőknek, akik jelenlétükkel megtisztelték a parlament mai vitáját, csak egyre inkább aggódom - és ahogy az arcokat elnézem, az aggodalmam talán nem alaptalan -, hogy nem hisznek nekünk. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban. - Csapody Miklós: Nem is csodálom!) Egyre inkább aggódom azon, hogy a többségében jogot végzett rendőri vezetők csodálkoznak azon, amikor általuk kitűnő tanulónak tartott, legalábbis az egyetemen kitűnő tanulónak tartott emberek - akik gondolom, ugyanúgy a Kovacsics-féle jegyzetből tanulták az igazságügyi statisztikát - valami egészen hihetetlen blőd eszmefuttatásba kezdenek a statisztika összefüggéseiről, és úgy gondolják, hogy ezzel lehet rémíteni a polgárokat.
(16.00)
Valóban, a közbiztonság helyzete Magyarországon aggodalomra ad okot. (Dr. Dobos Krisztina: Bizonyítani tudjuk!) És valóban, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének joga van a közbiztonság helyzetét minősíteni, s a jelen lévő képviselőknek joguk van nem egyetérteni vele. A Magyar Szocialista Párt képviselője többek között abban is különbözik más típusú pártok képviselőitől, hogy szabad a miniszterelnökével vitatkoznia, ezért nem kötelező a Magyar Szocialista Pártban ezt az értékelést osztani. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Tribuszerné!) Kétségtelen tény, hogy erre is lehet hivatkozni, ezzel is lehet foglalkozni, kérem szépen, nem vall túlságosan magas IQ-ra (Derültség a kormánypártok soraiban.), de a magyar parlament nyilvánossága ezt is elviseli. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Nézzük azt, hogy a közbiztonság szélesebb értelemben véve valóban milyen változásokon ment keresztül! Felszólaló ellenzéki képviselőtársaimmal ellentétben évszámtól függetlenül szeretnék utalni arra, hogy jó néhány olyan intézkedés történt 8 éve, 12 éve vagy ha úgy tetszik, 50 éve, amely a rendőrség, általában véve a közbiztonság helyzetét nehezítette. Ezek között nyilvánvalóan voltak politikailag elkerülhetetlen intézkedések - például a műszaki zár lebontása a határon -, de a következményei rázúdultak a Magyar Köztársaság határőrségére.
Nyilvánvalóan politikailag teljesen indokolt volt eltörölni bizonyos nyilvántartási kategóriákat a rendőrség bűnüldözői munkájában, de ezek a körök így ellenőrizetlenül maradtak. Számon kérni a rendőrségtől a közbiztonság helyzetével kapcsolatos anomáliákat, miközben nyilvánvalóan jelentős részben szakmai dolgokról van szó, úgy gondolom... (Dr. Dobos Krisztina közbeszólására:) Képviselő asszony, ne erőlködjön, tudom, ismerem... (Dr. Dobos Krisztina: Igen?) Persze, természetesen! (Dr. Csapody Miklós: Igen? - Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ön is ismeri... (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nézze, természetesen hitelesen lehet beszélni; ha önök annyit avatkoztak volna be, annak idején a büntetőeljárás menetébe, mint a Magyar Szocialista Párt képviselői, jó néhány nagy bűncselekmény már felderítésre került volna. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Arcátlanság! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) A Magyar Szocialista Párt elnöke, Horn Gyula miniszterelnök utasításba adta bizonyos ügyek felderítését, ellentétben önökkel, akik természetesen elfelejtették utasításba adni. (Dr. Dávid Ibolya: Nem igaz! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Változatlanul azt szeretném mondani, hogy a közbiztonságról beszélünk, és a közbiztonság helyzete sokkal fontosabb, mint az, hogy önök napi politikai tőkét kovácsoljanak ebből. (Dr. Dávid Ibolya: Felháborító!)
Mire van szükség? Megy a teremben a licitálás 12,5 milliárdról, 15 milliárdról - két különböző dologról van szó. Kuncze Gábor azért kért 12,5 milliárdot, mert úgy gondolta, hogy a jelenlegi, aktuális problémák megoldásához ennyire van szükség, ehhez képest a 15 milliárd - amire egyébként az általam nagyra becsült volt miniszterelnök úr hivatkozik - a hároméves program része, két különböző dologról van szó. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Arról van szó, hogy az a pénz, amit itt önök beígértek a közbiztonság javítására, a világ egyetlen országában nem áll rendelkezésre, nincs az a komoly rendőri vezető, nincs az a komoly szakmai tekintéllyel bíró ember, aki ezeket a számokat akárkinek elhiszi. Nincs a világnak az a gazdag állama, amelyik a rendőrsége által kért pénzt meg tudja adni! Lehet itt hivatkozni New York-i adatokra, csak - halkan mondom - azokat a New York-i adatokat a volt rendőrfőnök mondja, a mostani rendőrfőnöknek - már New York állam rendőrfőnökének - egész más a véleménye a New York-i közbiztonságról. (Dr. Dobos Krisztina: Fantasztikus!)
Annyi méltányosságot a kormányzati oldal elvárhatott volna, hogy legalább három mondatot szóljanak arról a törvénykezési munkáról, ami ebben a négy évben történt, és amely a teljes rendvédelmi struktúra törvényi szabályozását jelentette (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), néha úgy, hogy önök nagyon korrekten részt vettek a vitában, és néhány képviselőtársunk kifejezetten előremutató, törvényt jobbító javaslatokkal lépett elő. Ezek közül egyetlenegy nem született meg az előző négyéves periódusban. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), és nem volt kriminálpolitikai koncepció sem. Lehet bírálni ezt a hároméves programot, képviselőtársaim, de ez az első program, amely legalább középtávú fejlesztési célokat fogalmaz meg a rendőrség, a rendvédelem számára. Lehet hivatkozni arra, hogy a '99. január 1-jei bevezetés késő, mondjuk, a szolgálati illetményrendszerre, de tessék mondani, ki választotta el a rendőri vezetők fizetését az igazságügy másik két ágazatától, az ügyészeknek és a bíráknak a fizetésétől? (Demeter Ervin: Tribuszerné!) Hogy fordulhat az elő, hogy egy rendőri vezetőnek, miközben megyénként 16 ezer, országosan 500 ezer üggyel birkózik, körülbelül fele annyi a javadalmazása, mondjuk, mint az igazságszolgáltatás más területén dolgozóknak?! A megbecsüléshez ezek a dolgok is hozzátartoznak, és persze majd ezen is javítani kell, csak menet közben tartani kell a sorrendet.
Szóba került számtalan nagyon hasznosítható javaslat, mert végül is a közbiztonság ügye, úgy gondolom, annál azért jóval fontosabb, mint hogy egymásra mutogatva (Dr. Dobos Krisztina: Nem egymásra! A bűnösökre! Nem egymásra!) úgy vázoljunk fel megoldást, hogy a tévénéző, a polgár egészen biztos lehet abban: ezek a javaslatok nem megvalósíthatók. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Mi az, ami megvalósítható?
Mindenekelőtt megvalósítható az, úgy gondolom, hogy nem kell a rendőrséget, általában véve a rendvédelmi szerveket folyamatosan zilálni. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a rendőrség végrehajt egy ragyogó akciót, hazahozza, mondjuk, az ismert bűnelkövetőt, és másnap a parlamentben a rendőri vezető felelősségre vonására hangzik el javaslat - ez a világon gyakorlatilag sehol nem fordulhat elő -, ezt követően a volt országos rendőrfőkapitányt eljárás alá vonják. Lehet úgy dolgozni, hogy az egyik héten azt követeljük a rendőrségtől: legyen következetes és határozott, és a következő héten, amikor a rendőrség következetesen, jogszerűen fellép valamely ügyben, akkor parlamenti interpellációk tömegével tesszük kétségessé a rendőri intézkedés megalapozottságát? És ezt követően természetesen elvárjuk ugyanettől az állománytól, határőrtől és rendőrtől, hogy fegyelmezetten, jogszerűen végezze a munkáját. Természetesen úgy gondolom, hogy ez kétarcú magatartás. És nem arról van szó, hogy ezek a szervek nem bírálhatóak. A rendvédelmi szervek összlétszáma több mint 60 ezer fő, ebből minden héten kiemelni egy-egy, a sajtóban megjelent konkrét ügyet, és ezzel megkérdőjelezni ezen szervezetek apparátusának hozzáértését, tisztességét, úgy gondolom, valóban nem más, mint politikai felelőtlenség.
Ami az előrelépési lehetőségeket illeti: miután az alapvető törvényi szabályozás megtörtént, miután valóban rendelkezésre állnak azok a jogszabályok, többségében a végrehajtási utasítások is, amelyek alapján lehet dolgozni, úgy gondolom, arra kellene a figyelmet fordítani, hogy a mindenkori politika határozza meg azokat a prioritásokat - és a hároméves kormányzati program ezt azért jelentős részben tartalmazza, a most készülő program tartalmazza -, amelyeket el lehet és el kell várni a szervezetektől. Nincs a világon olyan közbiztonság, nincs a világon olyan rendvédelmi apparátus, amely egyszerre minden igénynek eleget tud tenni. Természetesen lehet hivatkozni külföldi példákra, csak nem érdemes, mert más a holland rendőrség kábítószer-felderítési gyakorlata, hiszen mások a jogszabályok, és más a magyaré. Ha Hollandiában ellopnak valakitől egy kerékpárt, abban a rendőrség olyan jaj de nagyon nem nyomozgat; nálunk annak, akitől elloptak egy 40 ezer forintos mountain-bike kerékpárt, a biztosítási rendszerek mellett komoly hátrányt jelent, itt nyomozni kell ebben az ügyben. De nem lehet 500 ezer ügyben eredményesen dolgozni! És ha a rendőrség eredményesen dolgozik, és növekszik a felderített ügyek száma, akkor nem lehet ugyanezt a másik oldalról felróni neki, hogy kérem, mennyivel növekedett az ismertté vált bűncselekmények száma! Persze, felderítették! Ezeknek a jelentős része rendőri felderítő munka eredménye. Akkor most akarjuk, hogy hatékonyabban dolgozzanak ezek a szervezetek vagy sem?
Növekedett az embercsempészés. Azt vártuk el a határőröktől, hogy javítsák a határőrizet biztonságát, növeljék a járőrsűrűséget, akadályozzák meg az embercsempészet számának növekedését. Növekszik, jaj, mi lesz itt most, elleptek bennünket az embercsempészek, és hogy micsoda átjáróház lettünk! (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Növekszik a kábítószeres ügyek felderítési aránya, ellepett bennünket a kábítószer - a rendőrség derítette fel, nem kis részben titkosszolgálati eszközökkel.
Ezeket az eszközöket részben ennek a parlamentnek a munkája teremtette meg. Akkor miért nem azzal a megoldással élünk, hogy azt próbáljuk elhitetni a polgárokkal: igenis, ez a parlament, pártállásra való tekintet nélkül, kísérletet tesz a közbiztonsági helyzet javítására. És ebben az önök munkája is benne van, kedves ellenzéki képviselőtársak! Miért kell a polgárnak az egyébként amúgy is meglévő félelemérzetét tovább erősíteni, mintha az isten tudja, milyen helyzetbe kerültünk volna? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)
Ami az előrelépési lehetőségeket illeti: azok az adatszolgáltatási rendszerek, amelyekről többek között Áder képviselő úr is beszélt, azoknak az összekapcsolása, a szervezetek közötti munka jobb koordinációja és nem utolsósorban a költségvetés teherbíró képességéhez mért, ennél jobb, gazdagabb költségvetés, úgy gondolom, előrelépést fog jelenteni, de úgy, ahogy Kutrucz Katalin képviselő asszony mondta, nem máról holnapra. És az, hogy minél előbb megtörténjék, úgy gondolom, közös felelősségünk és nem felelőtlen bekiabálások dolga.
Köszönöm szépen. (Dr. Dávid Ibolya: Tribuszer-ügy! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Taps a kormánypártok soraiban.)
