DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt nagy örömmel konstatálja, hogy legalább a választási ciklus utolsó szakaszában a közbiztonság kérdése a politikai érdeklődés homlokterébe került. Valószínűleg a közvélemény érdeklődésének már korábban is a homlokterében volt, de a politika eddig mintha kevesebb figyelmet fordított volna rá.
Úgy gondolom, örülni kell annak, hogy itt egy politikai vitanapon fejtheti ki minden párt a véleményét a közbiztonsággal kapcsolatban. És amikor ennek örülünk, akkor nem árt, ha felidézzük, hogyan is került erre sor. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előttem szólók közül Szekeres frakcióvezető urat idézzem, egyetértően: a frakcióvezető úr azt mondta, hogy a közbiztonság ügye nem a politikai demagógia terepe. A Magyar Demokrata Néppárt teljes egészében osztja a frakcióvezető úrnak ezt a véleményét, még akkor is, hogyha ebben némi belső kritika megfogalmazását is látja. Hogyan került tudniillik a politikai érdeklődés középpontjába ez a kérdés?
Áder János már idézte itt, én is fel szeretném idézni: a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt a televízió előtt drámai módon közölte, hogy ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság. Nos, én úgy gondolom, hogy ezen kijelentésének én most nem akarom az igazságtartalmát vitatni vagy kétségbe vonni; mindenesetre azt megjegyzem, hogy a miniszterelnök úr nem túlzottan árnyaltan fogalmazott ebben a kérdésben, de furcsa lenne, hogyha ellenzéki pozícióból én most vitába bocsátkoznék ezzel, és azt mondanám, hogy azt mondani, miszerint egyáltalán nincs közbiztonság, azért enyhén szólva túlzás.
(15.30)
De a miniszterelnök úr valószínűleg ezzel a kijelentésével megtalálta azt a mondatot, ami mögött Magyarországon a legnagyobb társadalmi egyetértés felsorakoztatható. Valószínűleg ezért is mondta miniszterelnök úr, mert ezzel valószínűleg nagyon sokan egyetértenek, nem a szakemberek közül, de a lakosság nagy része bizonyára ezzel a mondattal egyetért.
Az egy más kérdés, ha ezt a mondatot egy ellenzéki politikus fogalmazza meg, akkor ez nyilván a kormánynak talán demagógiától sem teljesen mentes kritikája. Ha viszont ezt a miniszterelnök fogalmazza meg négyéves kormányzás után, az egy őszinte, beismerő vallomás a kormányzat kudarcáról, amelyet egy nagyon fontos területen konstatál a miniszterelnök úr.
Nos, nyilván erre utalt Hack Péter, amikor úgy fogalmazott, hogy a közbiztonság helyzete aggodalomra ad okot, de nem ad okot pánikra. A miniszterelnök úr nem is pánikban fogalmazta meg a kritikáját, hanem utána mindjárt megoldással is előállt, mert közölte, hogy azonnal, egy héten belül jelentést és javaslatot kér a belügyminisztertől a határőrizet megszigorítására vonatkozóan, mert - indokként hozzátette - a gyilkosságok és rablások 80 százalékát - nyolcvan százalékát! - külföldiek követik el Magyarországon. Nyilvánvaló, akkor megvan a megoldás: a határőrizetet szigorítjuk, és a közbiztonság egyből, ugrásszerűen javulni fog.
Nos, ebben nemcsak az a probléma, hogy tényszerűen nem igaz, hiszen nem egészen 3 százalék a külföldiek által elkövetett szándékos emberöléseknek a száma - nem egészen 3 százalék -, s azért 77 százalékos tévedés, úgy gondolom, Horn Gyula esetében is azért egy kicsit túlzott és nem szokványos (Közbeszólás az ellenzék oldaláról: 77 százalék...) - 77 százalékos tévedés, mert 80 százalékról beszél a miniszterelnök úr. De nem ez ezzel a nagy baj, hanem az a baj, hogy miután ezt félóránként hallottuk rádióban, televízióban, még a külügyminiszter is tényként fogadta el másnap reggel a Nap TV-ben.
Számomra megdöbbentő volt, hogy amikor az egyébként rendkívül higgadtan nyilatkozó Kovács László külügyminiszternek föltették a kérdést: mit szól ahhoz, amit a miniszterelnök úr tegnap mondott, hogy a rablások, a gyilkosságok 80 százalékát a külföldiek követik el, akkor talán nem kellene-e mégis ezt a bizonyos vízumkényszert bevezetni; Kovács külügyminiszter úr nem azt mondta, hogy itt egy tévedés van, és valahogy pontosította volna ezt az adatot, hanem ezt tényként elfogadta, és megerősítette, igen, nincs semmi probléma végül is ezzel a vízumkényszerrel, hiszen Schengen értelmében, amikor majd az EU-ba belépünk, akkor úgyis valami ilyesmit kell csinálni - s elfogadta ezt a megoldást.
Ez a nagy bajom ezzel a nyilatkozattal. Egyrészt, hogy valóban idegengyűlöletre ad lehetőséget, másrészt pedig olyan látszatot kelt, mintha a megoldás borzasztó könnyű lenne. Gondolom, Hack Péter erre is utalt, amikor azt mondta, hogy a közbiztonság helyzete aggodalomra ad okot, de nem ad okot pánikra... - felelőtlen ígérgetésekre és rögtönzésekre. Mert ez felelőtlen ígérgetésszámba is megy, amikor azt mondja, hogy a külföldiek az oka; egy hét alatt a határőrizet megszigorítására tessék szíves lenni egy javaslatot letenni az asztalra, és akkor minden megoldódik.
Úgy vélem, ez a magatartás, ez a nyilatkozat joggal vívta ki Hack Péter képviselőtársunk kritikáját, amellyel egyébként nem egyetlen a politikai életben. Azóta számos kritika elhangzott ezzel kapcsolatban.
Mit tesz ezekután a belügyminiszter? A belügyminiszter - ahelyett egyébként, hogy a határőrizet megszigorítására vonatkozó javaslatot egy héten belül előterjesztené - előáll egy részletes és - megmondom őszintén - igen megalapozott és részletes igénnyel, amely igénysorozat egyébként rendkívüli módon hasonlít azokra az 1994-es kormányhatározatban meghatározott teendőkre, amelyeket a közbiztonsági koncepció tárgyában hozott a kormány, s abban pontosan fel van sorolva, hogy mit kellene fejleszteni. Most a miniszter úr, kissé megkésve, de letette az asztalra ezeket az igényeket, és 12 milliárdot megjelölt - 12 milliárdos igényt.
Nos, nem vitás, itt nem akarok vitába keveredni, mert mondhatnék akkor 16 milliárdot, ha már Boross képviselő úr 15 milliárdot mondott, nem akarván a miniszter úrral teljesen egybehangzó ötlettel előállni. Azt gondolom, 20-30 milliárdon belül itt mindenki egyetértene, hogy a rendőrségnek erre szüksége van.
A probléma csak az, hogy költségvetési év kellős közepén előállni egy ilyen igénnyel, hogy mondjam, előre borítékolni lehetett a választ: ez nem reális igény. Valószínűleg 1994-ben, '94 második felében, az első költségvetésnél kellett volna ezzel az igénnyel előállni, és amennyiben akkor is azt mondja a kormány, hogy nem, akkor miniszter úr megválaszthatta volna a megoldást; valószínűleg fel kellett volna állni a pozícióból. Mert valóban, ha ezeket a feltételeket nem biztosítja a kormány a rendőrség számára, akkor nem várhatja el a rendőrség kiváló működését.
Persze sokan azt mondják, hogy miniszter úr javaslata nem is azzal a szándékkal született, hogy azt elfogadják, hanem valahol visszadobta a labdát a miniszterelnök térfelére. Én magam úgy képzelem el, miután tudom, hogy miniszterelnök úr a teniszjáték szenvedélyes gyakorlója, és azt mondják, eközben a győzelem érdekében némi csalafintaságtól sem tartja távol magát időnként (Zaj, derültség az ellenzék oldalán.), észrevette, hogy a háló közvetlen közelében, vele szemben ott áll a belügyminiszter, és a feje fölé emelvén az ütőt, a labdát a belügyminiszter arca felé vágta, aki ügyesen elhúzódott, és egy gyors mozdulattal mégiscsak visszacsapta. Lehet, hogy így volt, tisztelt képviselőtársaim, de erre engedtessék meg nekem, hogy megjegyezzem: kedves uraim, ne szórakozzanak, mert a mi bőrünkre megy a játék! (Zaj, derültség az MSZP padsoraiban.)
Azt gondolom, lehet politikai játszmát folytatni, lehet a labdát ide-oda csapni, de felelős kormányzat a problémákat köteles megoldani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Javaslatokat kell tenni!) Igen, elhangzott itt szocialista oldalról, hogy javaslatokat tegyünk. Javaslataink természetesen megvannak, részletesen elő tudjuk őket terjeszteni.
A Magyar Demokrata Néppárt közbiztonsági koncepciójából csak a legfontosabb részeket szeretném önöknek kiemelni. Mindenekelőtt egy alapvető nézőpontbeli differencia: a mostani előterjesztésben azt olvassuk, hogy 2000-re további bűncselekmény-növekedést prognosztizál a kormány. A Néppárt álláspontja szerint igenis a közbiztonság javítható, és a bűncselekmények száma csökkenthető. Tehát nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, hogy ez egy fátum, ez ellen nem lehet mit tenni. Az egy természetes dolog, hogy a közbiztonság évről évre romlik, és hogy a bűncselekmények száma évről évre nő. Ezt nem fogadjuk el!
A rendőrség anyagi helyzetére vonatkozóan, amiről itt sok szó esett, tisztelt képviselőtársaim, mindig elhangzik: 1994-re valóban már 2 milliárd lett a rendőrség adóssága. Most ezt meghaladó is a rendőrség adóssága. Kérem szépen, a rendőrség alapjában véve nem egy gazdálkodó szervezet. A rendőrség költségvetésből gazdálkodik. S ez azt jelenti, ha a rendőrség adósságokba keveredik, akkor kevés pénzt kapott feladatai ellátásához. Persze az is előfordulhat, hogy rendkívül rosszul gazdálkodik. Ezt nyilvánvalóan meg kell vizsgálni, de ezt csak az után, miután kifizették az adósságot, és helyrehozták a költségvetést.
Teljesen igaza van a miniszter úrnak, azzal csak tűzoltás történik, ha mindig utólag konstatáljuk, hogy adósság volt, az adósságot kifizetjük, de ugyanakkor ezzel nem emeljük meg a költségvetési összeget, mert akkor törvényszerűen előáll az új adósság.
Alapvető kérdés a közbiztonság javításában, hogy az emberek igazságérzetével valahol összhangba hozzuk az igazságszolgáltatást. Természetesen nem úgy, hogy nyilvánosság előtt a bíróságok működését bíráljuk, és azt mondjuk, hogy sokszor a rendőrség munkáját a bíróságok akadályozzák; pláne közjogi pozícióból nyilvánvalóan ezt nem tehetjük. Ellenben úgy, hogy törvényhozás útján például szigorítjuk a büntető törvénykönyvet, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy a bíróságok, különösen az embereket rendkívüli módon irritáló bűncselekmények esetében - és ezek a kirívóan súlyos, vagyon elleni és gazdasági bűncselekmények, továbbá a kirívóan súlyos, erőszakos bűncselekmények - igenis súlyosabb büntetéseket szabjanak ki.
(15.40)
Ebben a kérdésben a Néppárt álláspontja némileg ellentétes azzal, ami például az Egyesült Államokban eredményre vezetett. Önök bizonyára jól tudják, hogy az Egyesült Államokban, például New York államban néhány év alatt jelentős sikereket értek el a bűncselekmények számának csökkentésében, oly módon, hogy a legenyhébb kihágásoktól kezdve is a legszigorúbban büntettek; tehát az utcai szemeteléstől és az autóbuszon való blicceléstől kezdve minden miatt szigorúan felelősségre vontak, büntettek.
Nos, úgy gondolom, Magyarországon ez az út nem járható. Magyarországon először azt a helyzetet kell megteremteni, hogy az emberek igazságérzetével legyen arányos a büntetés és az igazságszolgáltatás működése. Úgy vélem, amíg azt mondják, hogy Magyarországon csak sokat érdemes lopni, mert majdnem ugyanannyit kap az ember egy kis tolvajlásért, mert a kis adószabálysértőket elkapják és a nagy adócsalókat nem, mindaddig, amíg ezt érzékelik az emberek, nem lehet olyan megoldást elfogadni, hogy az enyhe kihágásokat és cselekményeket kell szigorúan büntetni, hanem elsősorban és mindenekelőtt és fokozott súllyal kell a kirívóan súlyos cselekményeket büntetni - a Néppártnak legalábbis ez a meggyőződése.
A korrupció visszaszorítása alapvető kérdés. És végezetül nagyon-nagyon fontos, akármilyen kormány lesz Magyarországon az 1998-as májusi választások után, hogy a politika és a bűnözés közötti összefonódást igenis fel kell számolni. Ha ez nem sikerül, akkor Magyarországon nincs közbiztonság!
Végezetül még egy kérdésről szólnék, mert nagyon sok utalás történt arra, hogy nem rendőrségi kérdés, hanem lényegesen átfogóbb kérdés a közbiztonság. Teljesen egyetértek, de azt nem lehet mondani - és különösen furcsa, ha ez kormányzati oldalról hangzik el -, hogy a lakosság törődjön egy kicsit többet a biztonságával, a lakosság fordítson erre nagyobb súlyt. Természetesen erre is szükség van. Ez azonban alapvetően kormányzati feladat, de megengedem, hogy nem elsősorban és nem kizárólag rendőrségi feladat, nem kizárólag a BM hatáskörébe tartozik. Úgy gondolom, hogy ameddig egy országban nem lesz jogbiztonság, nem lesz létbiztonság, addig valóban nem várható, hogy közbiztonság legyen. Ezek megteremtése, a jogbiztonság, a létbiztonság megteremtése és ezzel is összefüggésben a közbiztonság megteremtése igenis kormányzati feladat, amit nem lehet áthárítani a lakosságra.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Dávid Ibolya: Így igaz! - Közbeszólás az MDNP padsoraiból: Úgy van! - Taps az ellenzék padsoraiból.)
