DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt jelen lévő Rendőrtábornokok és Vezetők! Az ország lakossága egyre nagyobb aggodalommal figyeli a közbiztonság helyzetét, a kormány, a belügyi vezetés tehetetlenségét, melynek következtében az ágazat teljes válságba került. Nem ezt ígérték!
Az MSZP négy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy megteremti a közbiztonságot. A belügyi tárca az SZDSZ kezében van, amelynek választási jelszava: "Tudjuk, merjük, tesszük". Az SZDSZ határozott, profi rendőrséget ígért. A közbiztonság megteremtése ugyanúgy, mint a többi választási ígéretük, írott malaszt maradt. Ez annál is szomorúbb, mivel a demokrácia ismérvei között a legfontosabbak - amit az állam, a mindenkori kormány köteles biztosítani, garantálni az alkotmány alapján - a személy, az állampolgár biztonsága, a személyes szabadság garantálása, a tulajdon biztonsága, a bűn üldözése és megbüntetése. A bűnmegelőzés működőképes intézménye ma Magyarországon nem vagy alig érvényesül.
Franz Josef Strauss, a bajor szociális jóléti állam megteremtője mondta, hogy a demokráciában a kormánynak jó fogakkal kell rendelkeznie, hogy oda tudjon harapni, ha szükséges. Minden józanul gondolkodó kormány, amely ad magára valamit és komolyan veszi a demokráciát, megfogadta volna Franz Josef tanácsait - kivéve a mi kormányainkat.
Vizsgáljuk meg, hogy milyen sanda szándékok vezették a mi kormányainkat arra, hogy ne fogadjanak szót a nagy bajor demokratának! Az alkotmány 40/A. § (2) bekezdése kimondja: "A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme". Bibó István szerint a demokrácia azt jelenti, hogy félelem nélkül élni. A polgárok személyi és vagyoni biztonsága nélkül nem beszélhetünk semmiféle állampolgári szabadságról.
Az elmúlt választások során Horn Gyula a televízióban kijelentette: ez a választás arról szól, hogy ebben az országban többé ne kelljen félnie senkinek. Igaza volt miniszterelnök úrnak, az emberek nem félnek - hanem rettegnek ebben az országban! Rettegnek, hogy amíg dolgoznak - ha egyáltalán van munkahelyük -, nem törik-e fel és rabolják ki lakásukat, nyaralójukat vagy hétvégi házukat, vagy nem lopják-e el a gépkocsijukat. Az autótolvaj-bandák már zárt udvarból, garázsból is elviszik az autót. Vagy attól rettegnek, hogy a villamoson, autóbuszon, metrón garázdálkodó közterületi bűnözők, tolvajok mikor lopják ki a táskájukból a pénztárcájukat.
Köztudomású, hogy Budapesten működik a román alvilág kihelyezett tagozata az aluljárókban és a metró különböző helyein. (Vancsik Zoltán: Ismerősöd? Találkoztál vele?) Ma Magyarországon minden percben elkövetnek egy bűncselekményt. Minden 30. órában elkövetnek egy emberölést. Minden 3. órában elkövetnek egy súlyos testi sértést, és kábé minden félórában ellopnak egy gépkocsit. A gépkocsilopás ma iparággá fejlődött, és a szervezett bűnözés befolyása alá került. Az országban jól szervezett autócsempész-bandák tucatjai garázdálkodnak, amelyek évente cirka 12 ezer gépkocsit lopnak el. A felderítési arány 10 százalék körül van. Azok a nagypénzű emberek, akik korábban érdekeltek voltak az olajszőkítésben, a gabonafelvásárlásban, most ráálltak az autólopásra és -csempészésre, mert óriási az üzlet. Általában egy 70-80 ezer márkás nyugati kocsin 30 ezer márkát keresnek. Becslések szerint évente 30 milliárd forint tiszta haszon jön össze az autócsempészésből. A legújabb szokás: a luxuskocsikat nem a bandatagok kötik el, hanem alkalmi tolvajokkal lopatják el. Egy Budapest-Röszke útért a sofőrnek 500 márkát fizetnek, 1000-1500 márkát kapnak a figyelők, akik rendszerint elhagyott tanyáról a zöldhatáron vezetik át a szállítmányt Szerbiába vagy Ukrajnába. A figyelőcsoport négy-öt személyből áll, percre ismerik a járőrök menetrendjét. A határőrizeti szervek száz ellopott gépkocsiból cirka tíz-tizenkettőt fognak el.
Azért ilyen hatalmas az autólopások száma, mivel a tolvaj biztos lehet abban, hogy a határon minden gond nélkül át tudja vinni a lopott kocsit. Bárki elsétálhat a határhoz, senkinek nincs joga megkérdezni, hogy miért van ott. A tiltott határátlépés szabálysértésnek számít. Olyan büntetéssel jár, mint amikor valaki átmegy a piroson. A határőr nem jogosult fegyverhasználatra, csak ha megtámadják.
Hogyan akarja a kormány felszámolni az autócsempész-bandákat, ha a zöldhatáron 30 kilométerre esik egy járőr? Hogyan akarják felszámolni az autómaffiát, ha az irányítást végző, tisztes úriembereknek álcázott vezérek közül még egyet sem fogtak el? Nincs tudomásunk arról sem, hogy bevetettek volna titkosszolgálati eszközöket a keresztapák felderítésére. Úgy tűnik, hogy a rendőrség, a határőrizeti szervek, a közlekedésigazgatás munkája összehangolatlan.
(18.10)
Kormányunk jóvoltából Magyarországon az autólopás a legkisebb kockázattal járó, legjövedelmezőbb üzletág. A megelőzés teljes hiánya és a hatalmas arányú felderítetlenség miatt a rendőrség tevékenysége teljes kudarc, szinte már köznevetség tárgya. A belügyi vezetés többek között emiatt is vált a lakosság előtt teljesen hiteltelenné. A szervezett bűnözést csak akkor lehet felszámolni, ha sikerül megszüntetni a gazdasági hátterüket. Fel kell számolni a bűnözők anyagi bázisát.
Már meg kellett volna fordítani a bizonyítási kényszert, ami jelenleg a rendőrséget terheli. Ha a rendőrség olyan bizonyítékokkal rendelkezik, hogy valaki egyik napról a másikra százmilliós vagyonra tett szert, ne a hatóságnak kelljen bizonyítania azt, hogy honnan származik a jövedelem, hanem a vagyon eredetét a meggazdagodó személy bizonyítsa. Bizonyítsa az 500-as Mercedest vezető húszéves fiatal, hogyan, miből került hozzá a Mercedes, és ha a határon fogják el a lopott kocsival, az ne jogtalan használatnak minősüljön! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
1994-ben nagy nehezen meghozták a pénzmosás elleni törvényt, de a törvényhozás mindig az események után kullogott. A jövedéki termékek megfelelő szabályozásával az olajhamisítás az első pillanattól fogva megfogható lett volna. Meg kellett volna akadályozni, hogy a bűnözők milliárdos vagyonokat felhalmozva kifoszthassák az államkasszát, s eladják a fél országot. De a törvényhozás lassú, a bűnözői gondolkodás viszont gyors.
A rendszerváltás után beindult a szervezett és etnikai bűnözők beáramlása az országba. A helyzetet rontotta, hogy a rendszerváltás kormányai Kelet-Európában szinte mindenhol amnesztiával nyitottak, ezzel a sok köztörvényes bűnözőt a polgárok nyakába szabadították. Ezek a bűnözők elindultak olyan országot keresni, ahol viszonylag stabil a pénz, és ahol nem ismerik őket, és szabadon garázdálkodhatnak. Így esett az orosz, ukrán, csecsen, román, szerb, albán bűnözők választása Magyarországra. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Itt stabil?)
Közben a nagy szakmai gyakorlatot szerzett nyomozók és munkatársak nagy része az osztályok felszámolása, szándékos leépítése következtében elhagyta a céget. A civil szolgálatok vezetőit szinte válogatás nélkül eltávolították a testületből. A megsértett, eltávolított rendőrök egy része pillanatokon belül megjelent a szervezett bűnözői körök hátterében, úgynevezett szaktanácsadóként. (Közbeszólások.) Pontos tájékoztatást adtak a bűnözőknek a rendőrség operatív munkájáról, annak minden mozzanatáról, a bűnözők így a legilletékesebbektől kapták a legmegfelelőbb tanácsokat. Mára a rendőrség elbizonytalanodott, így fontos beosztású rendőrök lassan a kollégáikról sem tudják megállapítani, hogy bűnelkövetők vagy bűnüldözők. Vagyis Belmondo híres filmjére utalva: Zsaru vagy csirkefogó? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jézus Mária!)
A rendőrség állományának szándékos gyengítése már az úgynevezett reformkommunista Németh-kormány idején, 1988-89-ben elkezdődött; természetesen azzal a szándékkal, hogy a nómenklatúra vezetői, vezérigazgatói, pártitkárai a spontán privatizációnak nevezett szabad rablás időszakában minél nyugodtabban, zökkenőmentesebben tudják a nemzeti vagyon jelentős részét saját maguk és családjuk vagyonává varázsolni. Egy szűk csoport ezzel a magyar nép tömegeit rekesztette ki a nemzeti vagyonból.
A hatalom reformkommunista birtokosai szándékosan fordítva hozták meg a legfontosabb gazdasági jogszabályokat. Így alkották meg első lépésben a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt, a másodikban a gazdasági szervezetek és társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi VIII. törvényt, majd csak jóval később az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló 1990. évi VIII. törvényt. Az elvtársak nagyon jól tudták, hogy áldásos tevékenységüket ezzel a törvénnyel kellett volna kezdeni, hogy védve legyen a nemzeti vagyon saját fosztogató tevékenységükkel szemben.
Az úgynevezett rendszerváltást követően, 1990 júniusában a parlamentben egy MDF-es képviselő kifejtette, hogy a gazdasági rendőrség vállalkozásellenes szervezet. Meg is lett az eredménye: az ORFK-n 1990 júniusában felszámolták a gazdaságvédelmi főosztályt. Ez azt jelentette, hogy a megyei és városi kapitányságokon is megszűntek a társadalmitulajdon-védelmi, úgynevezett TT-osztályok és alosztályok. (Vancsik Zoltán: Kisgazda kormány volt!) Az Alkotmánybíróság határozatára hivatkoztak, mondván, hogy megszűnt a társadalmi tulajdon, így nincs szükség annak védelmére.
Az intézkedés hatására további több ezer rendőrt bocsátottak el, egy részüket áthelyezték állományon belül, másik részük elvándorolt a pályáról. Közben az előprivatizációs törvény teremtette jogbizonytalanság és a joghézagok következtében az állami vagyonban hatalmas vagyonvesztések, nyugodtan mondhatjuk, rablások következtek be. Ezek arra figyelmeztettek, hogy egy átalakuló gazdaságban a piac önszabályozó szerepe csak korlátozottan érvényesül, tehát a hatalomnak bizonyos területeken be kell avatkoznia a gazdasági folyamatokba. Másrészt ki kell alakítania a piacgazdaság körülményei között is saját védekező mechanizmusát, hogy az állami tulajdon a privatizáció során ne válhasson a szerencselovagok szabad prédájává.
Ehhez a felismeréshez az MDF-es kormánynak elég hosszú időre volt szüksége, amelynek következtében az állami közvagyonban hatalmas vagyonvesztések történtek. 1991-ben az ORFK-n ismét felállították a gazdaságvédelmi osztályt, amely 1993-ra főosztállyá alakult. Ennek ellenére a rendőrség agóniája tovább folytatódott, sem az Antall-, sem a Boross-, sem a Horn-kormány nem volt érdekelt abban, hogy egy ütőképes, használható rendőrséget alakítson ki, márpedig működő demokráciában a rendőrség hatékonysága minősíti a kormányt.
Még a Németh-kormány készítette elő, ígérte meg és harangozta be a közkegyelemről szóló törvényt, amit aztán az Antall-kormány 1991. március 1-jén hirdetett ki. Az amnesztia alapján szabadlábra helyeztek több ezer bűnözőt, akiknek a büntetése nem haladta meg a három évet. Biztos emlékeznek rá a tisztelt hallgatók, hogy volt egy bűnözőket figyelemmel kísérő rendőrségi jogosítvány: a rendőrhatósági felügyelet, röviden vagy népiesen szólva "ref"; ref alatt álltak a már bűncselekményeket elkövetett vagy bűnözésre hajlamos személyek. A Németh-kormány 1990. március 15-én megszüntette ezt az intézményt. Ugyancsak törölték a szabálysértési kódexből a kitiltás mint mellékbüntetés intézményét.
A lakónyilvántartó-könyv vezetését 1993 októberében, az Antall-kormány idején szüntették meg liberális követelésre, mondván, hogy sérti az állampolgárok személyiségére és adatainak védelmére vonatkozó állampolgári jogokat. Azóta Magyarországon nincs bejelentési kötelezettség. Ha külföldi vagy bárki magánlakásban száll meg, lehetetlen a nyomára bukkanni. Olyan bűncselekményt követ el, amilyet akar, majd gond nélkül távozik az országból. A szervezett bűnözők, maffiák sok esetben külföldről, Oroszországból, Ukrajnából s a többi bérelnek fel bűnözőket vagy bérgyilkosokat. Ezek a bűnözők megbízatásuk elvégzése után távoznak az országból, a rendőrség soha nem bukkan a nyomukra.
Kérdezem, hogy az elmúlt években mi akadályozta meg a kormányt, hogy visszaállítsák a lakónyilvántartó-könyv vezetését. Ki akadályozta meg a kormányt abban, hogy a liberalizált idegenrendészeti törvényt megváltoztassa, megszigorítsa, hogy még a beutazás előtt vagy a határon kiszűrje a kétes elemeket, bűnözőket? Az osztrákok már régen felismerték, hogy a keleti országok felszabadulása csak veszélyt jelent az ő demokráciájukra. Az Európai Unió tagországai a schengeni egyezmény alapján vagy anélkül szigorítják a beutazás lehetőségeit. Mi pedig befogadunk boldog-boldogtalant, nehogy megrójanak bennünket a liberális emberi jogi szervezetek. Vagy miért nem alkalmazzák megfelelően a szomszédos országokkal megkötött kétoldalú toloncegyezményeket a külföldi bűnözők és kétes elemek eltávolítására?
Tudjuk, hogy a liberális szabadságeszményben több joga van a bűnözőnek, mint az áldozatnak. Az állampolgárok személyi és vagyoni biztonsága viszont alapvető alkotmányos jog. A kormány négyéves országlása alatt nem tudott leszámolni a szervezett bűnözéssel. A bűnbandák száma nemhogy csökkenne, hanem egyre növekszik, 15-20 szervezett bűnbanda tartja a kezében az országot. A bűnmegelőzés a nullával egyenlő. Ma is özönlik az országba a kábítószer, az idegen valuta, a fegyverek arzenálja és a többi.
Mi akadályozta meg a kormányt abban, hogy az elmúlt években megtegye a szükséges intézkedéseket, meghozza a szükséges jogszabályokat, amelyek minimálisra csökkentették volna a kiskapukat?
Két eset van: vagy nem akarja csökkenteni a bűnözést, hogy elterelje a figyelmet a nép nyomoráról, hogy félelemben tartsa a lakosságot, vagy nem tudja felszámolni, mivel nincsenek megfelelő eszközei. Mindkét esetben alkalmatlanságát bizonyítja.
Az állomány elvesztette bizalmát a Belügyminisztérium legfelső vezetésében és a kormányban. Az elmúlt négy évben a rendőrök, tűzoltók, határőrök csak ígérgetéseket kaptak, de a tisztességes megélhetést nem biztosították számukra. Vissza kell adni a rendőri, határőri, tűzoltói pálya méltóságát, becsületét, anyagi megbecsülését, az állomány tisztességét. ( Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Elnézést kérek! Lejárt az időm. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Végre!) Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(18.20)
