ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban mit érezhet az állampolgár, akit igazoltatnak? De mit érezhet az áldozat, és mit érezhetnek az áldozat hozzátartozói? Azt hiszem, ezt a kérdést is fel lehet tenni. Amikor Magyarországon a lakosság túlnyomó többsége - legalábbis ahol én élek, a lakosság egy nagy része - arról számol be, hogy a közbiztonság romlik, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a statisztikai adatok mit mutatnak - ha nem is teljesen mindegy. De az tény, hogy az érzések sok mindent elárulnak. Ha az az érzés, hogy romlik a közbiztonság, akkor itt nagyon-nagyon sok tennivaló van.
Három gondolatot szeretnék elmondani. Tulajdonképpen mondhatnám, hogy tolmácsolom ezeket a gondolatokat, mert a választókerületemben nagyon sokszor megfogalmazódik; igenis megfogalmazódik, hogy folyik a rendőrség elbizonytalanítása. Ez részben anyagi okoknál fogva van, ezt kifejtették nagyon sokan, részben viszont jogi okoknál fogva is. Azt gondolom, és úgy látjuk nagyon sokan: emberi jogi szervezetek igen gyakran olyan alapon támadják a rendőrséget, ami az elbizonytalanításhoz hozzájárul. Amikor egy rendőrkapitány azt tudja elmondani, hogy gyermekek - többször, sok-sok gyerek - megrontásáért felelős bűnözőt bizonyos bizottság aktivistái arról kérdeznek, hogy meg van-e elégedve az ellátással, és senki nem kérdezi meg azt, hogy a rendőr, aki az utcán van, aki annyit keres, amennyit, meg van-e elégedve az ellátásával, el tudja-e tartani a családját ebből a fizetésből megfelelően, akkor azt gondolom, itt nagyon nagy hibát követünk el, és nagyon nagy aránytalanságok vannak.
A másik dolog: az áldozat jogi hátránya a bűnözővel szemben. Ma már neves jogászok elismerik, hogy ez valóban tényként fennáll.
A harmadik pedig: a lakosság körében megfogalmazódik az is, hogy nagy bűnözők politikai védelmet élveznek. A politikai védelem számomra nemcsak azt jelenti, hogy személyes összefonódás létezik, hanem azt, hogy az igazságszolgáltatás is úgy működik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy az ítélkezésben nem nyilvánul meg az, hogy hátrányt szenvedne a nagy ügyek elkövetője.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
