DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Amint az azonnali kérdések órájában a bevezetőben már említettem, az interpellációjában felvetett kérdésekben önnek igaza lenne, ha a hivatkozott alaptörvény - az 1990. évi, a helyi önkormányzatokról szóló törvény - 107. § (1) bekezdés c) pontja nem tartalmazna egy fél mondatot, amit ön nem idézett. Itt arról van szó, hogy az önkormányzatokról szóló törvény a 107. §-ában felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyek a törvény erejénél fogva az önkormányzat tulajdonába kerülnek. Ezek között szerepelnek a c) pontban a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határain belül, kivéve az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítményeket.
Ilyenképpen a vagyonátadás két formában történt meg: az előbb említett módon, a törvény erejénél fogva de volt egy másik is, a vagyonátadó bizottságok döntése alapján. Ebbe a körbe tartozik a lakossági szükségleteket kielégítő közművek másik része.
(15.30)
A lakossági közművek ilyenképpen két csoportra osztódtak, az egyikbe a tanácsi alapítású közművek tartoztak, a másikba a nem tanácsi közművek. A kizárólagos állami tulajdon az alapvető választóvonal, tehát amit a polgári törvénykönyv 172. §-a határozott meg. Ez a szakasz azonban nem sorolta fel taxatíve a jogcímeket, hanem meghagyta más jogszabály számára a lehetőséget az e kategóriába sorolásra. Ez a törvényi összeütközés, vagy ha úgy tetszik, értelmezési probléma okozta a félreértést, amit ön az interpellációjában szóvá tett és ezt még színesítette az 1991. évi XXXIII. törvény, amely az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szól.
Valójában az ehhez fűzött miniszteri indokolás igazít el a hovatartozás tekintetében, amikor azt mondja, hogy valamennyi lakossági szükségletet kielégítő közmű önkormányzati tulajdonát azért nem szabályozza, mert egyes közművek az önkormányzati tulajdon szempontjából külön nem kezelhetők, magyarul nem lehet őket kettévágni. Ilyenek a villamos és gázszolgáltató közművek. Ezt később fogja szabályozni - szól a törvény. Ez történt meg 1995-ben, ilyenképpen a '95-ös szabályozás alapján kerülhetett sor a privatizáció lebonyolítása során az önkormányzatokat megillető vagyonrész kiadására.
A kérdéseire tehát sorban azt a választ tudom adni, hogy a vagyonleltár az önkormányzati vagyont nem tartalmazta, nem is tartalmazhatta, hiszen az már az átalakulás előtt - ami az önkormányzati járandóságot jelentette - kiadásra került.
Alapítóként szerepeltek-e az önkormányzatok? Nem, hiszen abban az időben az önkormányzatok döntésére volt bízva, hogy készpénzben vagy részvényben kérik kiadni az őket megillető vagyonrészt, és az önkormányzatok akkor a készpénzt választották.
Van-e különbség a bel- és külterületi közmű tulajdoni helyzete között? Igen, van, éppen a hivatkozott 107. § (1) bekezdésének c) pontja teszi ezt a különbségtételt.
A negyedik kérdésre - hogy részesültek-e az állami tulajdonból olyan önkormányzatok, amelyek vagyonából a gázszolgáltató társaságok létrehozása pillanatában nem szerepelt gázközművagyon - a válaszom igen, hiszen a '93-ban és '95-ben született törvények erre kötelezték az ÁPV Rt.-t.
Az ötödik kérdés, hogy a jogsértések felderítése tárgyában milyen lépések és intézkedések szükségeltetnek, a válaszom az, hogy jóllehet az elmúlt hét év törvényhozása értelmezési problémáktól terhesen, itt-ott ellentmondásokat is tartalmazhatott, ennek ellenére a gázközművek jogi rendezésének kérdése mindvégig nyomon követhető volt, és az egyes lépések annak megfelelően zajlottak.
Kérem, tisztelt képviselő úr, fogadja el válaszomat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
