DR. SZIGETI GYÖRGY
DR. SZIGETI GYÖRGY
DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyatékos személyek jogairól, esélyegyenlőségük biztosításáról szól ez a javaslat. Három dologról szeretnék beszélni: a törvényjavaslat előzményeiről, ismertetni a törvény tartalmát és néhány, időközben felmerült gondot megosztani a Házzal.
Erre a törvényjavaslatra mintegy évtizede várnak a fogyatékos emberek; akarják, többször kifejezték, hogy helyzetükkel foglalkozzon a parlament. Én ezúton szeretnék köszönetet mondani a parlamentnek, hogy ennyi év után tárgyalásba vette ezt a törvényjavaslatot, és ismét felcsillant a remény, hogy törvény szülessen a fogyatékos emberek jogairól.
Mekkora ez a társadalom, amelyik várja ezt a törvényt? Mintegy ötszázezer emberről van szó, és a törvény melléklete meghatározza ezt a kört is. Fogyatékosoknak azokat tekinti, akik a mai jogszabályok szerint annak minősíthetők. Mely csoportok ezek? A siketek, a mozgáskorlátozottak, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a vakok. Nagy számban élnek a társadalomban, elzártan, kevésbé tudnak megjelenni a társadalom nyilvánossága előtt, és reményeink szerint ez a törvény a társadalmi életbe való beilleszkedésüket segíti elő.
(20.20)
Először 1993-ban, a múlt ciklusban került a parlament elé egy törvényjavaslat, Solt Ottíliával terjesztettük be, amely törvényjavaslatot a parlament az idő rövidsége miatt már nem tudott tárgyalni. Több év törvény-előkészítő munka után végül is elkészült a normaszöveg a Népjóléti Minisztériumban a fogyatékos személyek jogairól. Vártuk, hogy kerüljön a parlament elé is, az szerepelt a törvényalkotás programjában, a kormány ígérte a januári beterjesztést. Mivel ez elmaradt, akkor karoltuk fel képviselőtársnőmmel és juttattuk a parlament elé ezt a javaslatot, amely szó szerint megegyezik a kormány javaslatával. Én ezt most megköszönöm a parlament túlnyomó többségének, annak a 82 százaléknak, amelyik a sürgős tárgyalás mellett döntött és annak a többségnek, amelyik a napirend kiegészítéseként ma ezt a tárgyalást megindította.
Miről szól ez a törvény? A törvény lényegében három blokkra tagolható: az első rész a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik, a középső rész az intézményrendszerrel, a harmadik rész az ellátórendszerrel. Azért tekintjük magunkénak ezt a törvényjavaslatot, mert visszaköszön a korábbi javaslatunk, beépült ebbe az indítványba. Ez egy közepes terjedelmű törvény, amely negyvenkét paragrafusból áll. Nyitottak vagyunk arra, hogy a törvényt jobbító, teljesebbé tevő módosító javaslatokat befogadjuk.
Az első, jogokkal foglalkozó rész az alkotmányból eredeztethető. Az alkotmány biztosítja az állampolgároknak a jogegyenlőséget, és ez természetesen megvan a fogyatékos személyek tekintetében is. Szükség van azonban arra, hogy ezekkel a jogokkal élni tudjanak, bezártságukból ki tudjanak jönni és a társadalomban jogaikat megfelelően gyakorolhassák. Ez egyezik Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival is. Ilyen értelmű nemzetközi egyezményekhez csatlakozott Magyarország. Magáénak tekinti az ENSZ több döntését, amely a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik. Hasonlóképpen vállalta a magyar kormány az Európa Tanács ajánlását is.
A fogyatékosok köre a súlyos fogyatékosokat öleli fel. Itt megemlítem, hogy többször felmerült az egészségkárosodottság kérdése is. Ez utóbbi fogalom nem tisztázott kellően, olyan csoportot is tartalmazna, amelyet bevonva a fogyatékos emberek jogait nehezen tudnánk biztosítani.
A jogok gyakorlásánál az első követelmény egy antidiszkriminációs szabály: tilos mindenfajta hátrányos megkülönböztetés a fogyatékos emberrel kapcsolatban. Ez a javaslat egyébként az alkotmánytervezet készítésekor - amellyel a parlament foglakozott - bekerült az alkotmány szövegébe is. Ezen általános tilalom kimondása mellett, hogy ebből hátránya senkinek nem származhat, és ha kár éri, az ebből származó hátrányát meg kell téríteni, pozitív diszkriminációt alkalmaz azért, hogy gyakorolhassák a jogokat ezek az emberek. Ezek röviden: az egyik az akadálymentes környezet, hogy a környezet kellőképpen átjárható legyen a másik, hogy ne legyenek a kommunikációban gátoltak. Ez különösen a siketekre és azokra vonatkozik, akik nem tudnak olvasni, s azért, hogy az információ más módon eljusson hozzájuk. Hasonló módon megjelöli a törvény a közlekedéshez, továbbá a segédeszközökhöz való jogot is, hogy a hátrányukat valami módon kiküszöbölhetővé tegye. Ezen túlmenően támogató szolgálatot jelöl meg számukra, amikor személyes segítésnyújtásra van szükség.
Ezeket a jogosultságokat az élet különféle célterületeire vetíti a törvényjavaslat. Meghatározza, hogy az egészségügyben milyen ellátást kapjanak, hogy az teljesen legyen, és hogy a fogyatékosságuk folytán tovább ne tartsák őket intézetben. Az intézet elhagyásának a lehetőségét is biztosítja számukra, azt csak a szükséges mértékig korlátozza.
Az egészségügyi szakdolgozók képzésébe beépíti, hogy a fogyatékos személyekkel miként kell bánni. Célterületként jelöli meg az oktatásügyet, a képzést, a foglalkoztatást. A foglalkoztatás kapcsán szól a munkahelyek átalakításának a lehetőségéről, továbbá a védett munkahelyek biztosításáról és az ottani foglalkoztatás normatív támogatásáról. A kultúra és a sport tekintetében is megnyitja a lehetőséget ezeknek az embereknek a bekapcsolódásra.
Az intézményrendszer tekintetében nem állít fel egy új bürokratikus intézményrendszert. Területi fogyatékosságügyi központokról szól a törvény, amely keretszabályozás, és beilleszthető a jelenlegi közigazgatási rendszerbe is, de biztosítja, hogy a fogyatékosság kapcsán a hatóságok látókörébe került személyek megkapják a megfelelő ellátást, főként koordinatív szerepet kölcsönöz ezeknek az intézményeknek. Létrehozza a fogyatékosságügyi tanácsot, mely tárcaközi bizottság, elnöke a népjóléti miniszter.
A bizottság a kormány számára megfelelő módon értékeli, vizsgálja ezen társadalmi csoport helyzetét fogyatékossági programot készít a kormány nevében az Országgyűlésnek, amely négy évre felöleli, hogy melyek a soron következő feladatok ellátórendszert jelöl ki, mely ellátórendszerben elismeri, hogy a fogyatékosság kapcsán meglévő hátrányt normatív támogatással és kompenzációs rendszerrel egészíti ki.
Sokszor felmerül annak a kérdése, hogy ez mi terhet jelent a társadalom számára. A törvény a jogok meghatározása mellett olyan időrendi ütemezést mutat be, amely ebben az évben nem jelent megterhelést a költségvetésnek, a későbbi feladatokat is széthúzza, és később megoldandó kérdésként állítja be. Így a legközelebbi, pénzt igénylő feladat az ellátórendszernek a beindítása 2001-ben.
A szociális bizottság ülésén elhangzott, hogy ebben a kérdésben a Népjóléti Minisztérium felülvizsgálta az álláspontját, és korábban a minimálnyugdíj 80 százalékában megjelölt ellátást inkább 60 százalékban kívánja bevezetni. Én úgy értesültem több társadalmi szervezettől, fogyatékosszervezettől, a sajtó útján nyilatkoztak, hogy rugalmasak ezekben a kérdésekben, tudnak várni, jogaikat azonban már most biztosítani szeretnék, a parlament foglalkozzon a jogok biztosításával, az anyagi terhelést pedig a gazdasági helyzet függvényében a későbbiek során fokozatosan be lehet vezetni.
A másik határidő a 2005-ös határidő, ami idestova több mint hét évre van. Akkorra írja elő, hogy az oktatási rendszer úgy alakuljon ki, hogy az integrált oktatás és a személyekre bontott megfelelő oktatás bekerüljön a rendszerbe, ugyanakkor legyen megoldva a középületek megközelíthetőségének az ügye is.
A foglalkoztatás tekintetében is a 2005-ös határidőt írja elő. A nagyobb anyagi áldozatot jelentő feladatot, mint a zárt nagy intézmények szétbontását kisebb lakóotthonokra, továbbá a szervezett közlekedés biztosítását 2010-re jelöli.
A Gazdaságkutató Intézet készített költség-haszon vizsgálatot, amiből kiderül, hogy a törvény hatása folytán mintegy 33-53 milliárd forint költséget jelent, ugyanakkor ennek hozadékaként a megjelenő haszon mintegy 70 milliárd forint.
(20.30)
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát nem áll az, és a magam részéről igen helytelennek tartom, hogy ezeket az embereket, akik amúgy is hosszú ideje várnak erre a törvényre, azzal riogassák, hogy micsoda óriási terhet jelent ez a nemzetgazdaság számára.
A múlt hónapban kaptunk mi egy anyagot, amely "koncepció" megjelölést tartalmaz a kormány részéről. Ez korábban lezárt kérdéseket újra felnyit. Rengeteg társadalmi vita volt; annak idején, a '93-as törvényjavaslat kapcsán is sok vitát folytattunk az érintettekkel, ők részt vettek benne. E törvényjavaslat előkészítése kapcsán a Népjóléti Minisztérium is mintegy negyven szakértői egyeztetést tartott, nyolcvan szakértői tanulmány készült, és százötven szervezet nyilvánított véleményt az ügyben. Tehát az érintettek nagy része véleményt formált róla, akarata, elképzelése beépült a törvénytervezetbe. A társadalmi vita lefolyt. Ebben a társadalmi vitában szóba került az a kérdés, hogy a címzetti kör hogyan is legyen. A koncepció azon felvetése, hogy kapcsoljuk össze az egészségkárosodottakkal, illetőleg a megváltozott munkaképességűekkel, annyit jelent, hogy több milliósra nyitjuk ezt a kört, és kiderül, hogy nem ugyanazon személyekről van szó.
A fogyatékosságot, mint említettem, a törvény melléklete a jelenleg hatályos jogszabályok szerint definiálja. Ezt jelenleg is alkalmazzák különféle ellátási formáknál, különféle minősítéseknél. Az egészségkárosodottság a Népjóléti Minisztérium becslése szerint - és korábbi becslései szerint is - 1,5-2 millió embert érint, a lakosság 20 százalékát, de ennek egzakt meghatározására a szakirodalom eddig még nem volt képes.
Ha az egészségkárosodottság kérdését - mondjuk, elvonatkoztatva saját személyemtől - akarom önök előtt egy példával megvilágítani, biztos, hogy egy félszemű ember egészségkárosodott, azonban nem fogyatékos; azzal jogosítványt kaphat, a társadalomban szinte minden feladatot elláthat. Hasonló módon biztosan egészségkárosodott az, akinek magas a vérnyomása vagy egyéb belszervi betegsége van - azonban nem fogyatékos. Ha ezt a két halmazt összemossuk egy ilyen nagy csoportba, akkor kezelhetetlenné válik a probléma. Mi annak idején a saját javaslatunkban Solt Ottíliával ezt a kérdést nyitva hagytuk. Az azóta lefolytatott társadalmi viták a törvény előkészítőit arra inspirálták, hogy ezt a kört a hatályos jognak megfelelően rendezzék.
Hasonló módon a megváltozott munkaképességűek kategóriája is több millióra becsülhető. Így az egészen kis százalékban megváltozott munkaképességű személyek is belekerülhetnek a rendszerbe - és akkor pont azokról nem szól a törvény: a fogyatékosokról, akik ennek a törvénynek a címzettjei, mert azok mind már eredendően a meghatározásnál 67 százalékban munkaképességüket elveszítették. Nagy társadalmi csoport ez, foglalkozni kell az ügyükkel, és én örülök, hogy a parlament e törvényjavaslatról tárgyal, kiegészítette ezzel a napirendjét, és gondolom, megfelelő módosító javaslatokkal egy teljesebb és az érintettek megelégedését szolgáló törvényt sikerül elfogadnunk.
Köszönöm. (Taps.)
