DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva Bauer Tamás képviselőtársam igen tartalmas és színvonalas hozzászólását, felvetődött bennem az a kérdés, vajon tőle meg fogják-e kérdezni felháborodottan, hogy miért ugyanazt mondja, mint korábban. És őt is a Bourbonokhoz fogják-e hasonlítani, hogy mindig ugyanazt mondja; úgy látszik, nem tanult semmiből. Mert ezeket az érveket egyszer már valóban hallottuk, csak úgy tűnik, nincs befogadó közeg a patkó túlsó oldalán, amely közeg elgondolkozna azokon az érveken, amelyeket Bauer képviselőtársam is itt felsorolt.
A kisebbségi képviselet fogadtatásával kapcsolatban nekem vannak személyes élményeim. Jártam Baranyában, Pécsett. Találkoztam olyan, magát német nemzetiségűnek valló személlyel, aki kézzel-lábbal tiltakozott, mert nem akarja, hogy a német kisebbségnek a kisebbség jogán képviselője legyen a magyar parlamentben. Voltam Békéscsabán, ahol találkoztam egy szlovák anyanyelvű és magát szlováknak valló személlyel, aki hasonlóképpen nyilatkozott.
Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a jelölés kérdésében mennyire megosztott a cigányság. Akkor, amikor Kasuba képviselőtársam felvetette azt a kérdést, hogy tudjuk-e, a kisebbségeknél mi az elvárás, akkor eléggé széles az a skála, ahonnan különfajta vélemények érkeznek az országgyűlési képviselőkhöz.
Még egyszer hangsúlyoznám: nagyon megfontolandónak tartanám, gondolkozzunk el azon, milyen tartalmat kell adni ennek a képviseletnek. Sem az Alkotmánybíróság döntése, sem a kisebbségi törvény nem mondja azt, hogy országgyűlési képviselőnek kell lennie annak a személynek, aki a kisebbségek országgyűlési képviseletét ellátja. Ezt logikailag le lehet vezetni a mellette szóló érvekkel, és vannak ellene szóló érvek is.
Ha ilyen rettenetes időszűkében vagyunk, akkor a pártoknak valóban meg kellene fontolniuk azt, hogy ne országgyűlési képviselői minőséghez kössük a kisebbségi képviseletet, hanem országgyűlési képviselőségen kívüli megoldással tegyük lehetővé, és adott esetben itt a kisebbségi önkormányzatok elnökeire vagy az általuk megválasztott személyekre gondolok, akik részt vehetnének az Országgyűlés munkájában. Jelen lehessenek, felszólalhassanak, úgy mint ahogy egyébként ezt más személyek is megtehetik, akik nem országgyűlési képviselők, akik jelen lehetnek az Országgyűlés ülésein. Látom, hogy egy friss képviselőtársam csóválja a fejét, ha megnézi a Magyar Országgyűlés szabályait, akkor látja, hogy jelen lehetnek a patkóban képviselőkön kívül más személyek is, sőt, föl is szólalhatnak adott ügyekben.
Ha ilyen módon megoldható ez, és erre van a pártok között konszenzus, akkor a kisebbségi érdekképviseletnek ez a fajta intézményesülése megtörténhet. És akkor el lehet tekinteni attól a sok-sok politikai aggálytól, amely a kisebbségi képviselet országgyűlési képviselői minőséghez kötött jogszabályi megoldásánál felmerül.
A korábbi vitában már elhangzott, hogy a kisebbségi képviselő frakcióhoz csatlakozhat-e vagy sem. Ez egy nagyon fogas kérdés, mert ha beül egy párt frakciójába, akkor a kisebbségi érdekek képviselete vegytiszta formában nyilvánvalóan nehezen valósul meg. Ülhet-e a függetlenekhez? Elviheti-e a kisebbségi képviselet mandátumát? Kijelentheti-e magáról, hogy az adott naptól fogva nem tekinti magát az adott kisebbség képviselőjének?
Sajnos a vitában soha nem hallottam még a másik oldalról meggyőző érveket az erkölcsi függőségen kívül, hogy hogyan és miként akarjuk biztosítani, hogy ha országgyűlési képviselő az illető, akkor a kisebbségi érdek képviselete kötelesség legyen számára. Ha őt egy adott, a jelenlegi szabályok szerint országos önkormányzat a lista élére teszi, és az országos önkormányzat - mint a kisebbség legreprezentatívabb szerve ebben az országban - nincs megelégedve a képviselő munkájával, akkor visszahívhatja vagy nem hívhatja vissza?
Alkotmányos alapelvünkből következik, hogy az országgyűlési képviselő nem hívható vissza. De más politikai konstellációban választják meg az országgyűlési képviselőket, hisz ők nem olyan rétegérdeket képviselnek, mint adott esetben majd a kisebbségi képviselők.
Ha ezt a kérdést nagyvonalúan mellőzzük, akkor a kisebbségi képviselet egyik lényeges aspektusát hagyjuk figyelmen kívül. Akkor azt mondjuk, hogy formálisan jöhet ide egy kisebbségi képviselő, aztán ha nem képviseli a kisebbség érdekét, az már nem a többségi törvényhozás problémája. Dehogynem! Azért ez a mi problémánk, hisz ebben a kérdésben olyan szabályokat kell alkotni, amelyek ki fogják állni az idő próbáját.
Fölvetődött a bizottsági tagsági probléma kérdése is. Éppen a Magyar Szocialista Párt egyik kiváló szakértője írt erről néhány cikket a napilapokban. Melyik bizottságnak lesznek a képviselői? Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak? Megduzzadt létszámmal? És akkor azért a többségi pártok - gondolom - ellensúlyozni kívánják majd a jelenlétet, és mindenképpen biztosítani akarják, hogy a bizottsági tagok legalább fele a kormánypártok soraiból kerüljön ki.
(19.20)
Akkor lesz egy monstre bizottság nyilvánvalóan, hiszen 13 képviselő mellé még az ellenzéki pártokat is föl kell sorakoztatni, plusz a kormánypártokat is föl kell sorakoztatni. Nagyvonalúan ezt a kérdést is el lehet intézni: majd a következő Országgyűlés szabályozza. De akkor azok a képviselők, akiket megválasztanak májusban - mert mi szeretnénk, ha májusban ez a kérdés egyszer s mindenkorra eldőlne -, milyen jogosítványokkal fognak belépni ezen Ház kapuján? S ha leteszik az esküt, akkor hogyan és miként fogják értékelni, hogy csökkennek a jogosítványaik, mert bizottsági tagsághoz - ha elméletileg függetlenek - nem juthatnak. Ha pedig elméletileg nem függetlenek, hanem pártfrakcióba léptek be, abban a pillanatban elvesztették azt az erkölcsi tisztaságot, hogy pártérdektől mentesen képviselik a kisebbségeket. (Gellért Kis Gábor: Házszabály!)
Fölvetett egy kérdést Bauer képviselőtársam az Országgyűlés létszámával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy még egyfajta bővülést az Országgyűlés adott esetben elviselhet. De mi van akkor, ha csökken az Országgyűlés létszáma, mint ahogy azt a legtöbb párt a programjában 8-10 éves időszakra előre megjelöli? Most hallottuk, hogy 13 képviselő a parlament létszámának csak 3,5 százaléka. Ez nem probléma. Ha majd 200 fős parlament lesz, akkor 13 képviselő egészen más arányszámot képvisel. Viszont ha egyszer 13 képviselő biztosítva van a kisebbségeknek, akkor nehezen tudom elhinni, hogy lesz olyan magyar országgyűlés, amely a már megadott képviseleti jogosultságot csökkenteni fogja, és csökkenti a kisebbségi képviselők létszámát. Mert azoknak a pártoknak, amelyek azt ígérik hosszú távon, hogy csökkenni fog az Országgyűlés létszáma, el kell gondolkodni ezen a kérdésen is, hogy most 386-hoz szabjuk meg a 13 képviselőt, 200 képviselőhöz képest akkor milyen bonyodalmakat fog ez a kérdés fölvetni.
Örülök annak, hogy Bauer képviselőtársam ismét kitért az EU-elvárásokkal kapcsolatos problémakörre. Valóban, a kérdőívre adott válaszunk értékelése csak azt tartalmazza, hogy van egy magyar törvény, amely törvényhozási kötelezettséget ír elő, és ennek a kötelezettségnek a formális teljesítését várja tőlünk az Európai Unió. Elképesztő, képviselőtársaim, az a Magyarország külpolitikai érdekeit semmibe vevő magyar politikusi nyilatkozat, amely erre hivatkozván próbálja az ország közvéleményével és a nemzetközi közvéleménnyel elhitetni, hogy nekünk kutya kötelességünk lenne képviselőket hozni ide, a Magyar Országgyűlésbe. A képviseletről kell törvényt alkotni, ennek a módját viszont az Európai Unió nem írja elő. Nem is írhatja elő! Éppen Bauer képviselőtársam festette elénk azt a meglehetősen széles összehasonlítási lehetőséget, amely a kívülálló számára, aki nem elfogult, alkalmat ad arra, hogy lássa, minden olyan hivatkozás ebben a kérdésben az Európai Unió normáira, a nyugati standardekre... - és még mondhatnám azokat a bevált paneleket, amelyeket időnként el szoktak mondani csak azért, hogy a jogban járatlan személyeket elkápráztassák a politikusok -, nem állják meg a helyüket.
A kisebbségi politika mércéjét a kisebbségek életminősége jelenti, és e téren - még egyszer hangsúlyozom - Magyarországnak az égadta világon semmi szégyellnivalója nincsen. Ha a magyar külügyminiszter azért szégyenkezik, mert szlovák kollégája a szemébe vágja ezt a kérdést, akkor szíveskedjen a kétnyelvű bizonyítványok ügyét fölvetni, a színházak bezárásának ügyét fölvetni, a Csemadok anyagi ellehetetlenülését fölvetni, a választókerületek átszabását fölvetni, a listás küszöbszám emelését fölvetni, és még sorolhatnám azokat a valóban jogfosztó intézkedéseket, amelyek megnehezítik a magyar kisebbség identitástudatának megőrzését, az anyanyelvhez való jog megőrzését a környező államokban. Megint visszasüllyedünk az 1990 előtti politizálás színvonalára, amikor a magyar politikusok szégyenkeztek azon, hogy Magyarország határain túl magyarok élnek, és az anyaországnak kötelessége az ő érdekeik védelme is; és a belső nemzetiségi problémákat próbálták meg nemzetközi színtéren enyhítőképpen előadni.
Bauer Tamás képviselőtársammal vitatkoznom kell viszont a kisebbségek listaállítási jogával kapcsolatban. Úgy vélem, a Magyar Országgyűlés lehet olyan nagyvonalú és megteheti, hogy semmiféle ajánlószelvény-gyűjtést, ajánlásírást ne írjon elő a kisebbségek listaállításánál. Jól tudjuk, hogy egy cigány országos önkormányzatnak, egy német országos önkormányzatnak - de sorolhatnám az összes magyarországi kisebbséget - végül is ezer aláírás megszerzése tényleges akadályt nem jelent. Tegyük meg azt - mint említettem, a Magyar Demokrata Fórum könnyített listaállítási feltételeket kíván a kisebbségek számára biztosítani -, hogy ezek a hivatalosan bejegyzett és a kisebbségeket országosan reprezentáló szervezetek jogosultak legyenek lista állítására egy kétszavazatos rendszerben. Nagyon nagy káoszhoz és a kisebbségek különféle szervezetei közötti küzdelem további elmérgesedéséhez vezetne, ha képviselőtársam javaslatát fogadnánk el, hogy több szervezet legyen jogosult aláírásokat gyűjteni és listákat állítani.
Attól tartok, hogy ez a kisebbségek, a kisebbségi szervezetek számára olyan lenne, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. A kisebbségi országos önkormányzatok felállításával ugyanis hivatalosan néven lett nevezve, hogy ezek a szervezetek azok, amelyek országosan a kisebbségeknek demokratikusan - és ezt hangsúlyoznám: demokratikusan - megválasztott képviseleti szervezetei; egy alulról jövő kezdeményezés fölső csúcspontját jelenti. Az, hogy egyes kisebbségi szervezetek kifogásolták: a demokratikus szavazás során alulmaradtak, és ennek következtében most megpróbálják a saját legitimátusukat úgy kifejezésre juttatni, hogy listaállítási jogot nyerjenek, a kisebbségek körében egészen biztos, hogy nem vezetne jó eredményre. Hagyjuk meg a listaállítási jogot ezeknél az országos önkormányzatoknál, méghozzá oly módon, mindenfajta aláírásgyűjtés nélkül, hogy pusztán a bejegyzés ténye számukra ezt a listaállítást biztosítsa. Ezt követően pedig egyetértek azzal, hogy az 5 százalékos küszöböt ne kelljen nekik teljesíteni, mert az egyes kisebbségek számára egy kifelé ki nem mondott, de igenis tényleges akadályt jelentene.
Utána arra, hogy a kisebbségek a listákra leadott szavazatok alapján hány szavazattal nyerjenek mandátumot, többfajta variáció is elképzelhető. Lehet azt mondani, hogy az a legkisebb szavazatszám, amivel az országos listáról mandátumot lehet szerezni, jelentse azt a minimumot, amivel a kisebbségi lista is mandátumhoz jut. Lehet azt mondani, hogy ha van olyan kisebbség, amelyik ennek legalább a kétharmadát elérte, akkor ilyen kedvezményes mandátumot szerezzen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi vitából azt a végső következtetést vontam le, hogy ha a nagyobbik kormánypárt elmozdul az októberi időpontú választásoktól, ha elmozdul, hogy ne háromszavazatos megoldás legyen, hanem elfogadja a kétszavazatos megoldást, akkor egy hatpárti egyeztetéssel van mód és lehetőség a szűk időhatárok ellenére olyan kompromisszum elérésére, amely lehetővé teszi a májusi választást.
(19.30)
Ha erre a pártok nem látnak lehetőséget, akkor felvetem még egyszer: gondoljuk át a kisebbségi önkormányzatok elnökeinek olyan országgyűlési megjelenési és felszólalási joggal történő felruházását, amely egészen biztos, hogy a kisebbségi törvény azon rendelkezésének megfelel, hogy a kisebbségek országgyűlési képviseletét biztosítani kell. Igaz, hogy ez nem olyan országgyűlési képviselői státuszt jelent, mint amit azok szereznek meg, akik megszerzik az általános választások során, de a kisebbségek érdekvédelmének országgyűlési megjelenítését biztosítja.
Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
