GYŐR SÁNDOR
GYŐR SÁNDOR
GYŐR SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egy ilyen törvény kapcsán, mint a távhőszolgáltatásról szóló törvény, nem ildomos választási kampánybeszédet mondani, nem is áll szándékomban; bízom benne, hogy ma vagy a közeljövőben ezt még hallani fogjuk.
A közüzemi szolgáltatások egyik legfontosabb eleme a hőszolgáltatás, ezen belül a most tárgyalt távhőszolgáltatásról szóló törvény. A lakosság körében elég kiterjedt vitákat vált ki évek óta a szolgáltatás milyensége, a költségek, a mérés és a felhasznált hőenergia aránya az egyes lakásokban. A törvény tervezetét a lakásfenntartók véleményezték, melyhez javaslatokat fűztek, és feltehetően a most tárgyalt anyagban ezeket a tárca figyelembe is vette. Természetes, hogy a törvényt az érintettekkel megtárgyaltam, és az ő véleményüket kívánom tolmácsolni.
Szűkebb pátriám Ajka város, ahol több ezer lakás távhőszolgáltatását végzik. Az a vélemény, hogy a mostani törvényjavaslat lényegesen korrektebb, mint a tervezet volt, feltétlenül üdvözölni tudják, főleg azért, mert nem teremt monopolhelyzetet. Nem tudjuk azonban egyértelműen megállapítani, hogy a törvényjavaslat eleget tesz-e annak a követelménynek, amely álláspontunk szerint minden energiával működő intézménynek működése során elengedhetetlen feltétel: a takarékosságnak. Úgy véljük, a takarékosságnak nemcsak egyéni vagy kisebb közösségi szinten kell megvalósulnia, hanem a gazdaság egész területén, így a távfűtés területén is.
Hivatkozom itt a mérés lehetőségére, a mérés feltételeinek kialakítására. Elnézést, ezzel már többen foglalkoztak, de ezt a kérdést nem lehet kellőképpen hangsúlyozni. Teljesen egyértelmű, hogy a szolgáltatónak és a fogyasztónak is egyaránt az a jó, ha a mérés bevezetésre kerülhet, hiszen ez egzakt és takarékosságra sarkall. A törvényjavaslat rendelkezik e tekintetben, hogy mit kell tennie a szolgáltatónak a hőközpontokban és a hőfogadó állomásokon a mérés bevezetésére. A 40. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhő mennyisége épületrészenként is mérhető és elszámolható, ha a fogyasztó az épület valamennyi épületrészében a mérőműszernek és felszerelésének, valamint a fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.
Figyelembe véve Ajkán az 5200 lakással rendelkező lakásszövetkezet tulajdonosi összetételét, nem tartom elképzelhetőnek, hogy a mérésre való áttérés könnyen és rövid idő alatt megtörténhet - egyszerűen anyagi okok miatt. Márpedig a mérésre való áttérésnek akkor van értelme, ha ez rövid idő alatt történik. Ezért javaslom, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki azzal, hogy a fogyasztói mérésre való áttérést - főként a takarékosságra való tekintettel - az állam támogatja, és ennek érdekében az illetékes kormányzati szervek dolgozzanak ki javaslatokat.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy általában a panel lakótelepeken van távfűtés, ahol a panelek hőszigetelése nem a legjobb, javításuk nagyon sok pénzbe kerül, és ez a költség is az egyébként nem könnyű anyagi helyzetben lévő, panelban lakó közösséget terheli. El tudnánk képzelni olyan konstrukciót, hogy a lakóházak, lakóközösségek igényelhetik valamilyen hitel igénybevételét, esetleg kaphatnának részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatást a fogyasztói mérésre való áttéréshez. Ez szociálisan indokolt volna.
Felmerülhet az a kérdés, hogy miért kell a fogyasztói mérést bevezetni, ha a szolgáltató és a hőközpontokban már épületenként mérik a hőfogyasztást. Egyszerűen azért, mert nem mindenki egyformán veszi igénybe a szolgáltatást, és ha a saját fogyasztását fizeti, akkor egészen másképp viselkedik az ablaknyitással, a szellőztetéssel - egyszóval saját zsebre takarékoskodik. Hivatkozom itt az áramfogyasztás vagy a gázfogyasztás, esetleg a vízórás vízfogyasztás mérésére, ahol mindenki a nevén lévő óra által mutatott mennyiség után fizet. Ez volna az igazán korszerű, az európai módszer, és minden valószínűség szerint megszűnne az utcák fűtése az ablakokon keresztül. Ismétlem, hogy a lakóösszetételre való tekintettel ezt az áttérést segíteni szükséges, mert a tömblakásokban a szerényebb keresetű emberek laknak zömében, a tehetősebbek az egyedi lakást és a fűtést már megoldották.
Egyetértek azokkal, akik a törvény elfogadása utáni 90 napos hatálybalépést úgy értelmezik, hogy kormányrendelet, ipari minisztériumi rendelet, önkormányzati rendelet szükséges még. Ezekkel együtt október 15-re mindennek késznek, átláthatónak kell lennie, hiszen tél valószínűleg újra lesz, fűteni kell, és akkor már működni tud az egyébként elfogadható törvény.
Úgy érzem, hogy ez a törvény megfelelő alapot ad a távhőszolgáltatás korszerűbbé tételéhez, ezt támogatom, és támogatásra ajánlom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
