DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt nyolc év alatt jelentős törvényalkotási és intézményfejlesztési tevékenység folyt a teljes vagy részleges energetikai monopóliumok szabályozására. Kocsis Imre Antal képviselőtársam ezt a törvényt egy új törvénysor első elemének tekintette, ugyanakkor ő is azokhoz a törvényekhez kapcsolódott beszédének a végén, amelyekhez én is igyekszem majd szervesen hozzáilleszteni ezt a törvényt.
Úgy hiszem, e szabályozási körben a rendelkezésre álló eszközök között kiemelkedő jelentőségű az ármeghatározás. A gáztörvény és a villamosenergia-törvény szabályozza a monopóliumokkal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket, valamint ezen energiahordozók ármeghatározási módjait is. Ehhez kapcsolódik, úgy gondolom, szemantikailag is a távfűtésre vonatkozó törvényjavaslat, ami sajnos, elég nagy késéssel érkezett meg a két törvény után, hisz immár négy év telt el a másik kettő megszületését követően.
A törvényjavaslat szükségességét és jelentőségét mutatja, hogy az országunk 109 településén 298 távhőrendszer üzemel, ezek közül 42 településen van ipari célú távhőellátás is, tehát ez több mint 18 százalék. A távhőrendszerek többsége, körülbelül 240 lakossági és közületi távfűtés, és a távfűtött lakások száma mintegy 645 ezer, az ország lakásállományának majdnem 17 százaléka. A távfűtött lakások közül is körülbelül 500 ezerre tehető a panellakásoknak a száma. Ismerve ezeknek a szigetelési problémáit, illetve a szigetelésük meg nem oldottságát, úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül fontos, és nemzetgazdaságilag is nagy jelentőségű területet érint. És ha még hozzáteszem, hogy összességében ez mintegy 2,2 millió polgártársunkat érinti, ami a népességnek több mint egyötöde, akkor látható, hogy a távfűtés helyzete és jövője országos közügy, annak ellenére, hogy természetéből fakadóan mindez helyi közüzemi szolgáltatásnak minősül.
Balsay István képviselőtársam a vita során már számos észrevételt, kifogást és javaslatot fogalmazott meg. Hozzászólásomban más vetületben óhajtok rámutatni a törvényjavaslattal kapcsolatos további észrevételekre, és természetesen annak csak egy szűkebb területét akarom érinteni.
Ahhoz, hogy érdemileg foglalkozhassunk a törvényjavaslattal, kell néhány szót szólni az energiapiaci szabályozórendszerről is, elsőként az árhatósági jogkörről. Analóg a villamosenergia-törvényben foglaltakkal a törvényjavaslat szerint is, hogy az ipari miniszter látja el a távhőtermeléshez kapcsolódó törvény által a hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat. A villamosenergia-törvény előírása szerint az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait az Energia Hivatal alakítja ki, ami azt jelenti, hogy valamennyi közcélú erőműben termelt villamos energia termelői árát, valamint az egyéb erőművekben termelt villamos energiára vonatkozó szállító kötelező átvételi árát az Energia Hivatal javaslata alapján az ipari miniszter állapítja meg.
A közcélú erőmű fogalmát is a villamosenergia-törvény fogalmazza meg, miszerint közcélúnak az minősül, amelyik a villamosenergia-termelésének éves átlagban legalább 60 százalékát közcélra termeli. A közcélú erőműből szolgáltatott távhő termelői árának meghatározását az árak megállapításáról szóló '90. évi törvény, az úgynevezett ártörvény felhatalmazása alapján végzi a miniszter.
Nincs viszont törvényi rendelkezés a nem közcélú villamos erőműben termelt távhő termelői árának meghatározásáról, pedig a kapcsolt energiatermelésben ezek is részt vesznek, és ez a kapcsolt energiatermelés - ahogy képviselőtársam felszólalásában említette - rendkívül meghatározó. A törvényjavaslat vonatkozó pontja szerint az önkormányzat látja el ezeket a törvény által hatáskörébe utalt feladatokat, másképpen fogalmazva: a nem közcélú erőműben termelt távhő, gőz és melegvíz árait is a települési önkormányzatok állapítják meg.
Mindezekből látható, hogy az Energia Hivatal vonatkozásában bizonyos fokú ellentmondások tapasztalhatók, hisz van törvény, ami értelemszerűen nem említi az ő jogköreit, míg mások érintik. Én úgy gondolom, hogy a szakértőkkel együtt egyet kell értenünk azzal, hogy ezeket a pontatlanságokat, ellentmondásokat is föl kellene oldani, hisz a jövőben az erőműben termelt villamos energia és távhő termelői árainak meghatározását és kihirdetését is célszerű lenne az Energia Hivatal feladatává tenni. Természetesen ehhez egy átfogóbb szabályozás és rendezés kellene, mint amilyen ez most.
Tisztelt Képviselőtársaim! A távhőtermelés, -szállítás és -elosztás egyetlen műszaki egységet képez. Sajnos, a törvénytervezet egy bevezető utaláson túl a távhőtermeléssel lényegében nem foglalkozik. Márpedig egy műszaki-gazdasági egységnek az felelne meg, ha a rendszer a tulajdonlás szempontjából is egységes lenne. Sokan állítják, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a tulajdonos az önkormányzat lenne, amelynek valamennyi városi, települési közművet birtokolnia kellene.
Sajnos, ezek a tulajdonviszonyok nálunk nem alakultak ki. A hazai távhőrendszereket a múlt örökségeként megosztott tulajdoni struktúrával érte a rendszerváltás, s ez a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvénynek a privatizáció érdekében történt '95. évi lényeges módosítása következtében azóta sem változott. A 21 fűtőerőműves távfűtési rendszerből 19-ben az erőmű külön tulajdonban van, ezektől a távhőszolgáltató szerződés alapján vásárolja a hőt.
Evidencia, hogy a távhőszolgáltatás csak villamosenergia-termeléssel kapcsolt hőtermelés esetén lehet gazdaságosabb az egyedi ellátásnál. Kapcsolt energiatermelés esetén a távfűtési rendszer forró vizét villamosenergia-termelésre a turbinában már hasznosított gőzzel vagy gázzal melegítik fel. Ebben a közös technológiában tehát kettős hasznosítás történik, amellyel a hagyományos, úgynevezett kondenzációs erőművek 35-45 százalékos energiaátalakítási hatásfokával szemben a fűtőerőművekben 75-85 százalékos hatásfok érhető el, azaz megkétszerezhető a hatásfok. Ebből a hatásfokkülönbségből adódik a kapcsolt termelés haszna, illetve költségmegtakarítása.
Sajnos, hazánkban a kapcsolt energiatermelésen alapuló távhőellátás nem jött létre abban a volumenben, amelyre lehetőség lett volna. A hazai távfűtő rendszerekben mintegy 1800 megawatt fűtőerőművi kapacitás lenne létesíthető, ennek felére, mintegy 850-910 megawattra már készültek is megvalósíthatósági tanulmányok.
(21.30)
E kapcsolt energiatermelő egységek megépítése lehetne a hazai távfűtés fejlesztésének egyik útja. Ehhez azonban az országos energiapolitikai céloknak alárendelt törvényekben biztosított és rögzített árszabályozás és villamosenergia-átvételi garancia is szükséges.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok szakértő egyetért abban, hogy a távfűtés egészét szabályozott piaci keretek között kell működtetni. Ide tartoznak a teljes távhőellátó-rendszer, a hőforrások és a hőszolgáltatásra kapcsolt, villamos energiát termelő berendezések is.
A távhőszolgáltatásnál költségalapú hatósági, önkormányzati, illetve állami ármegállapítást kell alkalmazni a teljes vertikumra, amihez folyamatos gazdasági hatékonysági ellenőrzésnek kell kapcsolódnia. Ennek szabályozása nagy kérdés, ez ma megoldatlan.
Ha több ármegállapító hatóság van, úgy azok tevékenységét értelemszerűen össze kell hangolni. A távfűtés fogyasztói árát - helyi energiaszolgáltatásról lévén szó -, megegyezően több képviselőtársam hozzászólásával, változatlanul az önkormányzatoknak kell megállapítani. Az ehhez szükséges gazdasági környezetet azonban az országos energiapolitikának kell kialakítani és szabályozni.
A fűtőerőművek nincsenek önkormányzati tulajdonban, ezért szükségszerű, hogy minden erőműre a termelői hőárat is az Energia Hivatal állapítsa meg, a termelői villamosenergia-árhoz hasonlóan. Mégpedig a fűtőerőművekből szolgáltatott villamos energia és a távhő legmagasabb hatósági termelői árait úgy kell meghatározni, hogy a kapcsolt energiatermelés haszna a távhő termelői árát csökkentse. Az így kapcsolt energiatermelés - a tulajdonviszonyoktól függetlenül - a távhő gazdaságosságának javítását szolgálja, azaz a távhőrendszer működési, üzemeltetési kérdéseit csak így lehet tulajdonsemlegesen szabályozni.
Ezt is természetesen csakis a kapcsolódó önkormányzati, a villamosenergia- és gáztörvényekkel összhangban, szükség esetén azok módosításával lehet megalkotni. A távhőtörvényben, a gáztörvényben és a villamosenergia-törvény módosításaiban kell tehát rendezni a kapcsolt energiatermelés országos érdekű ügyét. A legfontosabb, hogy a hőszolgáltatással kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételét és az erőműben termelt hő- és villamos energia termelői árának meghatározási módját törvény egyértelműen írja elő. A mostani törvényjavaslatból ezek hiányoznak, s ami benne van ezzel kapcsolatban, úgy gondolom, az sem kiérlelt, nem felel meg a követelményeknek.
A törvényjavaslat a témához leginkább kapcsolódó energetikai törvényekkel sincs teljes összhangban, s nem differenciál, például nem tesz különbséget erőmű és fűtőerőmű között.
Mindezt figyelembe véve sajnálattal kell megállapítani, hogy a törvényjavaslat jelen formájában - és erre a szegmensre vonatkozóan, amiről beszélek, tehát elsősorban a kapcsolt energiatermelésre - a szándék ellenére nem oldja meg a távhővel kapcsolatos generális szabályozást. Ahhoz, hogy a törvénytervezetet az elvárásoknak megfelelővé tegyük, számos kiegészítés, módosítás, javítás és pontosítás szükséges, amihez saját módosító javaslatainkat megtettük, illetve megtesszük.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
