DR. NACSA JÁNOS
DR. NACSA JÁNOS
DR. NACSA JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Egy sajátos nézőpontból közelítve szeretném elmondani véleményemet. A mezőgazdasági bizottság agrárkutatási albizottsága - amelynek elnöki tisztét módom van betölteni - 1996. december 18-án megtartott ülésén megvitatta az agrárkutatás és térségfejlesztés kérdéseit, és ezen belül kitért a jelen vita tárgyát képező határozattervezet véleményezésére is. Ebből a háromórás vitából - amelyen a tudomány képviselői, az intézményvezetők vettek részt és szólaltak meg - szeretnék egy rövid felszólalásban néhány kérdést megjeleníteni.
Elöljáróban szeretném leszögezni: kedvezőnek ítélem a miniszter úr által az expozéban elmondottakat, hogy a tárca nyitott a jobbító javaslatok befogadására, és nem egy merev rendszer kialakításának szándékával lett előterjesztve mindaz, amiről döntést kívánunk hozni.
Ebből a megközelítésből magam leginkább "A területfejlesztési támogatások átfogó elvei" ponthoz kívánok hozzászólni. A képviselőtársaim a múlt heti vitában is felvetették az EU-konformitás kérdését. Miután a tudomány képviselői integrációban gondolkodnak, ennek fontosságát kiemeltnek tekintették, ezért nézzük meg, hogy a közösségi regionális politika főbb elveit rögzítő dokumentumok az egyes országok részéről milyen megkötést tartalmaznak.
Eszerint mindenekelőtt fontos, hogy mérsékeljék az egyes régiók közötti eltéréseket, a megkésett fejlődésből adódó esélykülönbségeket, összehangolt nemzeti és közösségi gazdaságpolitikai és strukturális eszközöket alakítsanak ki, koordinálják a különböző pénzügyi forrásokat a regionális fejlesztés érdekében. Ha ezzel vetjük össze az előterjesztést, akkor megállapítható tehát, hogy az elvi síkon megfelel az előírásoknak.
Szabad legyen azonban ennél a kérdésnél egy lényeges elemre felhívni a képviselőtársaim figyelmét, mégpedig a vidék mai helyzetére. Amikor az EU vidékfejlesztésről beszél, általában abból indul ki, hogy minden ország állampolgára lehetőleg ott éljen és boldoguljon, ahol lakik, és országon belül ne legyenek nagy eltérések attól függően, hogy ki hol lakik. Nálunk kicsit más a helyzet, mint az EU-ban. Nálunk a következő húsz évben a vidék fejlődése nem feltétlenül az elmúlt tíz év fejlődésének egyenes folytatása. Ugyanis több, egymással nem egyező, sőt ellentétes stratégiák ütköztek, és ezek határozták meg a vidék mai állapotát.
Csupán emlékeztetőül hadd mondjam el: míg 1950-ben Magyarországon az aktív munkaerő 52 százaléka a mezőgazdaságban volt foglalkoztatva, ez az arány a kilencvenes évekre már 10 százalék körülire csökkent. Természetesen közben mintegy 1,4 millióan folytattak mezőgazdasági gazdálkodást, időközben - három év alatt - ennek száma is csökkent 200 ezerrel. Az időszaki ipari munkában is közel félmillió munkahelyen szerezhettek jövedelmet a nyolcvanas évek végén a falun és kistelepülésen lakók. Tíz évvel ezelőtt a faluról ingázók száma is több százezerrel volt több, mint napjainkban. A mezőgazdasági termelés volumene is közel 35 százalékkal volt több, mint ami most. Csak az árbevétel-kiesés - ami a visszaeséstől kezdve napjainkig tart - a mai árakon számolva meghaladja az 1000 milliárd forintot. A vidék fejlődésére ez nyomta és nyomja rá a bélyegét, és nem véletlen, hogy sokan ezt az állapotot szeretnék újra megélni, mármint azt, ami a nyolcvanas években volt. A jövőbe tekintő tudósok viszont azokat a támpontokat keresik, amelyek az EU-csatlakozás utáni jövőképet alapozzák meg.
A jövő e tekintetben szintén nem a múlt. Éppen ezért elvi kérdés a vidék eltartó képességének fokozása minden vidékfejlesztési koncepció esetén. A fejlesztést mai elvi szinten csak a modernizáció aspektusából szabad hosszú távú feladatként megjeleníteni, és ezen belül a vidéki térségek fejlesztése és az agrármodernizáció kapcsolódása különös fontosságot kell hogy kapjon. Egyrészt éppen ezért nem árt, ha kicsit bővebben szólunk az agrármodernizáció és a vidékfejlesztés összekapcsolódásáról.
Az agrármodernizáció egyben a vidék fejlesztését is jelenti, mert a földművelésből jövedelmet szerzők ugyan eltérő arányban, de az ország minden településén megtalálhatók. Földtulajdonuk vagy földbérletük nehezen mobilizálható, a kistelepülések szociális problémái a mezőgazdaságtól nem választhatók el. A mezőgazdaságilag kedvezőtlen adottságú területeken speciális mezőgazdasági fejlesztési célokat indokolt érvényesíteni, és ez megkívánja a mezőgazdasági, a környezetvédelmi és a településpolitika koordinált kezelését és egységes végrehajtását. A vidék modernizálása azonban önálló forrásokat igényel, mivel a versenyszférában tevékenykedő mezőgazdasági vállalkozások önmagukban nem vállalhatják a falu foglalkoztatási, környezetvédelmi, szociális stb. gondjainak megoldását.
A modernizációs agrárstratégiák általában külön figyelmet fordítanak a vidéki térségek problémáira. A többszörösen kedvezőtlen helyzetű területeken - ahol nem lehetséges hatékonyan termelni -, abból a célból, hogy megakadályozzák a népesség elvándorlását és elfogadható szinten tartsák a gazdasági, társadalmi és környezeti állapotot, úgynevezett speciális vidékfejlesztési programokat valósítanak meg.
Az agrárkutatásban érintettek számára elvi kérdés a speciális vidékfejlesztési programokon belül a tájjellegű intézetek, a tájtermesztés fejlesztése és a térségfejlesztés kérdésköre. Nem általában kell érteni a tájat, a termesztést és a feldolgozást, hanem konkrétan. Példának okáért gondoljunk a makói hagymára, a kalocsai paprikára, a tokaji borra - hogy gyümölcsökről ne is szóljak - és ezek feldolgozási vertikumaira.
A Tudományos Akadémia elnöksége is foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. A Tudományos Akadémia elnöksége '95. június 20-án megtartott ülése ajánlásának "Az agrárgazdaság fejlesztése" anyagából a vidék- és térségfejlesztésről szóló bekezdést szeretném idézni: "A mezőgazdasági tevékenység a legnagyobb arányú használója a földrajzi-gazdasági térnek, így igen szoros a kapcsolat a regionális fejlesztés és a mezőgazdaság között. Kiváltképp a többszörösen hátrányos helyzetű vidékeken szükséges a komplex regionális fejlesztés, amelynek a mezőgazdaság csak egy része, fontos eszköze. Az agrártevékenység önmagában nem tudja felvállalni az adott terület foglalkoztatási-szociális gondjait. A komplex regionális politika jelentős pénzeszközöket kell hogy juttasson a térségfejlesztésre, hogy beinduljon az ipari, feldolgozói, szolgáltatói tevékenység, új jövedelemforrásokat jelentve ezzel a lakosságnak."
Az eddigiekből kitűnik, hogy nem csupán az európai integrációt, de a gazdasági és társadalmi folyamatokat is komplexként kezeljük. Meggyőződésünk, hogy a termelés, a feldolgozás, a forgalmazás együttese is komplex integrációt jelent. Ha versenyképes termelést kívánunk megvalósítani, nélkülözhetetlen a rendszerszemléletű megközelítés.
Ha a térségfejlesztést és a gazdasági folyamatokat együtt kezeljük, akkor a fenntartható fejlődés kritériumrendszerét is érintenünk kell. Ebből adódóan itt is szólni kell erről az összetevőről. A fenntartható fejlődés általánosan elfogadott követelményeivel összhangban kiemelten fontos kormányzati feladat, hogy a gazdaság strukturális átalakítása során, illetve az ezzel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban a gazdaságfejlesztési és a környezetvédelmi megfontolások integráltan érvényesüljenek. Az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének tudományos megalapozása is megtörtént. Érdemes erről is tudomást vennünk, és az országgyűlési határozat vitájában szerepeltetni.
Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete - a FAO - így értelmezi a fogalmat: "Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése a természeti erőforrások megőrzésére, az azokkal való gazdálkodásra és a jelenlegi termelési technológiák olyan megváltoztatására irányuló törekvés intézményes megvalósítása, amely lehetővé teszi az emberiség jelenlegi és jövőbeli generációi élelmiszer- és egyéb igényeinek harmonikus kielégítését". Az agrárgazdaság, a mezőgazdaság, valamint az erdő- és halgazdaság ilyen módon megfogalmazott fenntartható fejlődése megőrzi a talaj, az élővizek, a növény- és állatvilág genetikai erőforrásait, megakadályozza az emberi környezet leromlását, és technológiai szempontból megfelelő, gazdaságilag hatékony, társadalmi szempontból pedig elfogadható fejlődést eredményez.
A fenntartható vidékfejlesztés az agrárgazdaság - és ezen belül a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-termelés - fenntartható fejlődésénél tágabb fogalomkör, de azokkal szoros összefüggésben áll, mert magában foglalja a vidéki lakosság és a vidéki települések nem mezőgazdasági jellegű tevékenységi körét is, amelyek sok esetben az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének nélkülözhetetlen elemei. A fenntartható regionális fejlődésnek az életminőség és az életfeltételek javítását kell célul tűznie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindezeket áttekintve végiggondoljuk, hogy milyen útmutatót készítsünk a konkrét döntéshozóknak, mit szerepeltessünk a határozattervezetben ezen elvi jellegű megközelítések közül, akkor az imént általam elmondottakat pontokba szedve nem csupán a területi döntések meghozóit segíthetjük, de segítséget adhatunk a módosítások előkészítésében közreműködőknek is.
Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam - elvi pontokba szedve - a javaslataimat.
Mindenekelőtt a gazdaság strukturális átalakítása során, illetve az ezzel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban a gazdaságfejlesztési és a környezetvédelmi megfontolások integráltan érvényesüljenek. Az agrármodernizáció egyben a vidék fejlesztését is jelenti, mert a földművelésből jövedelmet szerzők ugyan eltérő arányban, de az ország minden településén megtalálhatók. Földtulajdonuk vagy földbérletük nehezen mobilizálható, a kistelepülések szociális problémái a mezőgazdaságtól nem választhatók el.
(19.50)
A mezőgazdaságilag kedvezőtlen adottságú területeken speciális, mezőgazdasági fejlesztési célokat indokolt érvényesíteni, és ez megkívánja a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a településpolitika koordinált kezelését és egységes végrehajtását. A vidék modernizálása önálló forrásokat igényel, mivel a versenyszférában tevékenykedő mezőgazdasági vállalkozások önmagukban nem vállalhatják a falu foglalkoztatási, környezetvédelmi, szociális gondjainak megoldását. A modernizációs agrárstratégiák külön figyelmet fordítanak a vidéki térségek problémáira. A többszörösen kedvezőtlen helyzetű területeken, ahol nem lehetséges hatékonyan termelni - abból a célból, hogy megakadályozzák a népesség elvándorlását és elfogadható szinten tartsák a gazdasági, társadalmi és környezeti állapotot -, úgynevezett speciális vidékfejlesztési programokat valósítsanak meg.
A mezőgazdasági tevékenység a legnagyobb arányú használója a földrajzi gazdasági térnek, így igen szoros a kapcsolat a regionális fejlesztés és a mezőgazdaság között. Kiváltképp a többszörösen hátrányos helyzetű vidékeken szükséges a komplett regionális fejlesztés, amelynek a mezőgazdaság csak egy része, fontos eszköze. Az agrártevékenység önmagában nem tudja felvállalni az adott terület foglalkoztatási, szociális gondjait, a komplett regionális politika jelentős pénzeszközöket kell hogy juttasson térségfejlesztésre, hogy beinduljon az ipari, feldolgozói, szolgáltatói tevékenység, új jövedelemforrásokat jelentve ezzel a lakosságnak.
Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése a természeti erőforrások megőrzésére, az azokkal való gazdálkodásra és a jelenlegi termelési technológiák olyan megváltoztatására irányuló törekvés intézményes megvalósítása, amely lehetővé teszi az emberiség jelenlegi és jövőbeni generációi élelmiszer- és egyéb igényeinek harmonikus kielégítését. A fenntartható vidékfejlesztés az agrárgazdaság és ezen belül a mezőgazdaság, illetve az élelmiszertermelés fenntartható fejlődésénél tágabb fogalomkör, de azokkal szoros összefüggésben áll, mert magába foglalja a vidéki lakosság és a vidéki települések nem mezőgazdasági jellegű tevékenységi körét is, amelyek sok esetben az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének nélkülözhetetlen elemei.
A fenntartható regionális fejlődésnek az életminőség és életfeltételek javítását kell célul tűznie. A termelés jelentős emeléséhez szükséges a válságkezelés, a más tárcáknál meglévő források olyan összehangolt felhasználása, ami garantáltan az agrárgazdaság versenyképes kibocsátását is szolgálja azáltal, hogy a térségi, a szociális, a munkaerőgondok orvoslását az agrárérdekeket is figyelembe véve oldja meg. A vidék modernizációjához mindez nélkülözhetetlen, a vidékfejlesztés viszont a vidék modernizációját kell hogy szolgálja.
Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában nem csupán a három évről beszélt, hanem hosszabban, a teljes időtávot is bemutató, 10-15 éves programról is szólt, azt mondván, hogy természetesen amennyiben sikerül ezen előrehaladnunk, lépést tennünk, akkor ez 10-15 évre előre meghatározza azon térségeknek, a vidéknek a sorsát, amelyről itt most szólunk. Valóban erről szól a történet: amennyiben sikerül megállapodnunk, az elvi kérdéseket rögzítenünk, ezt határozatba foglalnunk, akkor valóban a vidék szociális gondjainak a megoldása, a térségfejlesztés, az agrárgazdaság fejlesztése egy egységes rendszert tud alkotni. Ehhez kívántam hozzájárulni hozzászólásommal.
Köszönöm a figyelmet. Köszönöm. (Taps.)
