DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kívánok néhány szóban reagálni, mert rendkívül érdeminek gondolom a Ház estközeli vitáját, és szeretném kifejezni tiszteletemet mindazoknak, akik hozzászóltak; elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy ez a parlamenti határozat valóban érdemi lehetőség arra, hogy a tisztelt Házban mind az egyéni képviselők, mind pedig a különféle politikai erők most eldönthessék három évre, hogy milyen prioritásokat kövessen a kormányzat a területfejlesztési politikában. Ez azért borzasztóan fontos, mert a közösség bölcsessége minden tekintetben mindig sokkal többet jelent, mint akár a szakma bölcsessége is.
Éppen ezért a javaslatok egy nagyon jelentős részét mindenképpen üdvösnek és elfogadhatónak tartom. Szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy fogalmazzák meg ezeket a javaslatokat módosító javaslatokban.
Egyébként egyetértek Veres János képviselőtársammal a tekintetben, hogy érdemes lenne minél hamarabb lezárni a parlamenti vitát, természetesen már csak akkor, hogyha a képviselőtársaim elmondhatták véleményüket és a módosító javaslataikat; de tényleg várják ezt a parlamenti határozatot, és bár a kormány a parlamenti határozathoz kötődően elkészítette már az első változatát, de mindenképpen szeretném, hogyha a kormányhatározat is mihamarabb megjelenne.
Külön szeretnék beszélni Nacsa képviselőtársam hozzászólásáról, amelyet én a magam részéről messze nem az agrárlobby hozzászólásának tekintek, hanem olyan felelős gondolkodásnak, amelynek a lényege az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz kötődően a területfejlesztéshez kötődő strukturális alapok, illetve az agrárágazathoz kötődő agrártámogatási rendszerek harmonizációját nekünk meg kell teremteni, és ennek a harmonizációnak az egyik alappillére igenis, az én véleményem szerint is a térségi integráció, a térségi agrárintegráció, mert ez teremthet olyan intézményrendszert, amellyel a magyarországi csatlakozás esetén, ha tetszik, mobil módon, ha tetszik, rugalmasan leszünk képesek a mindenkori Európai Unió mindenkori agrártámogatási rendszerét Magyarország számára fölhasználni.
Egy kulcskérdés az ország jövője szempontjából, hogy ebben az értelemben egy olyan rugalmas rendszert tudjunk kialakítani az elkövetkezendő két-három esztendőben, hogy az agrártámogatási rendszer, a strukturális alapok rendszere olyan magyarországi agrár- és területfejlesztési intézményrendszeren keresztül érkezhessen el a magyar vidékre, amelynek a feltételrendszerét nagyon gyorsan és rugalmasan tudjuk a brüsszeli követelményekhez hozzáigazítani úgy, hogy az megfelelő projektekben testesüljön meg Magyarország számára.
(20.30)
Ezen a két területen ha elrontjuk az elkövetkezendő két-három év kormányzati és parlamenti munkáját és szabályozását, százmilliárdokat veszíthet ez az ország, szilárd meggyőződésem. Ezért örültem a hozzászólásnak, és egyetértek azzal, hogy a módosító javaslatok során ezt figyelembe kell vennünk. Különösen a térségi agrárintegrációt tartom fontosnak, mert a térségi agrárintegráció egyben egy lépés lehet egyébként a programfinanszírozás irányába, amelyet ma nem tudunk még megvalósítani, mert még csak projektfinanszírozás van, de majd a megyei fejlesztési tanácsok és a megyei rendezési tervek elfogadása után valódi programfinanszírozási lehetőséget adhatunk, s a térségi integráció, és különösen a térségi mezőgazdasági integráció - amely nagyüzemet jelent, amely adott esetben esetleg a nagyüzemhez kötődő közhasznú társasági formát jelent, és ehhez kötődően kisüzemi beszállítást jelent - minden tekintetben egy valódi programfinanszírozás intézményesített alapja lehet Magyarországon, és ezt az intézményesítést az elkövetkezendő egy-két évben nekünk meg kell teremteni. Ezért örülök a pozitív hozzászólásnak.
Hatvani Zoltán hozzászólásához kötődően annyit szeretnék megemlíteni - miközben megköszönöm azt, hogy fölhívta a figyelmet arra vonatkozóan, hogy itt tizen-akárhány milliárd mellett több mint 300 milliárd forint természetesen ugyanúgy térben realizálódik fejlesztésként -, mi egy kísérletet tettünk a parlamenti határozattal, egy lépést. Itt azért az érzékelhető, hogy az ágazatokhoz kötődő alapok integrációját mi is fontosnak tartjuk, pontosan amiatt, mert ezek térbeli fejlesztése néha fölülírja a területfejlesztési politikát.
Hatvani Zoltán szavaival válaszolok egyébként picit Szabó Sándornénak, hogy igen, ebből a területfejlesztési közvetlen eszközrendszerből - kétségtelenül igaz - Kelet-Magyarország kap jelentős forrásokat. De az is igaz, hogy más olyan típusú támogatásból, ahol jelentős saját erő szükségeltetik, és ágazati alapokhoz kötődően, ott bizony a Dunántúl saját versenyhelyzetéből adódóan, egyébként helyesen, több ugyanilyen állami forráshoz tud jutni, csak más területekről és más alapokból, ahonnan Kelet-Magyarország meg azért marad ki, mert egész egyszerűen lehetősége nincs, mert nincs nyugati befektető, aki pályázna, illetve nincsenek sajáterő-feltételek, és nincsenek adott esetben még olyan programok sem - ezt sem vitatom -, mint a Dunántúlon.
Tehát én csak erősíteni szeretném Hatvani képviselő úrnak az igényét, hogy fogalmazza meg még szilárdabban a parlamenti határozatban azt, hogy ezeknek az alapoknak egy területi integráció szempontjából szorosabban kell együttműködniük.
Én azért vagyok e tekintetben szintén optimista, mert a magyar kormány a hágai válaszokhoz kötődően elfogadta azt, hogy az Európai Unió támogatási alapjaihoz hasonlóan fogjuk átalakítani támogatási rendszereinket, és ez bizony érinteni fogja a többi terület harmonizációját. Azt pedig, hogy közügy legyen a területfejlesztés, én mélységesen köszönöm. Mi magunk úgy gondoljuk, én azt hiszem, hogy az elkövetkezendő években ez valóban közüggyé válik, és azt is rendkívül fontosnak tartom, amit elmondott - és néhány képviselőtársam, azt hiszem, láthatja -, ez az intézményrendszer valóban valódi pezsgést hozott a megyei és kistérségi fejlesztési politikákba, valóban elindult egy gondolkodásmód, sok vitával, helyi konfliktusokkal, helyi programokkal. Ez ennek az országnak a valódi értéke, hogy egy adaptív helyi közéletet és helyi intézményrendszert képesek vagyunk megjeleníteni.
Ebben az értelemben vagyok egy picike gondban Danis képviselőtársam hozzászólásával, mert minden mondatával egyetértek, nehezen látom azonban annak a beépítését, hogy az egyedi programok, az egyedi projektek, az úgynevezett pilot-projektek támogatási rendszerét hogyan lehet a normativitással és a parlamenti határozattal összekötni.
Én nagyon köszönném, hogyha ennek valamilyen egzakt megfogalmazását módosító javaslatként benyújtaná, s ezzel fogódzót adna ahhoz, hogy valóban egyedi olyan mintafejlesztéseket, ahol immáron nem pénzzel, hanem egyéni teljesítménnyel, felkészült programmal egy csoport, egy kis közösség letett az asztalra, lehessen mintaként támogatni kiemelten, akár még ezen kötöttségek mellett is. Hogy ennek milyen feltételrendszere legyen, hogy esetleg ez az Országos Területfejlesztési Tanács döntésére bízva legyen, vagy kiemeltként kerüljön be, ilyen célokra a megyei fejlesztési tanácsnak x százalékú kerete el legyen különítve, és ezzel adjunk prioritást ezeknek az ökológiai mintaprojekteknek, ezt kérem, hogy gondoljuk végig közösen. Én nyitott vagyok a módosító javaslatra, mert fontosnak tartanám azt, hogy ezek az egyedi értékes ügyek ne veszítsenek azon a normativitáson, amely viszont általánosságban nagyon fontos a törvény szempontjából. Én a biogazdálkodástól kezdve az ökológiai szempontig egyébként csak egyetérteni tudok vele.
Szabó Sándornénak pedig azt szeretném mondani, hogy a vezetékes gázt természetesen megértettem. Én abszolút pozitívumnak tartom, hogy a képviselők, egyéni képviselők ebben a Házban adott törvényről - és nagyon örülök annak, hogy ennél a törvénynél - bátran kimondva, vállalva azt mondják, hogy igen, Győr szempontjából ez most így és így lesz előnyös, vagy így és így lesz hátrányos.
Azért tartom ezt fontosnak, mert ez szerintem a modern demokráciának a lényege. Közvetlenül valóban nem előnyös egyébként Győr számára ez a törvény. De azt kell mondjam, hogy közvetetten mindenképpen igen, hiszen az ország számára olyan régiókat tud fölzárkóztatni viszonylag kisebb állami forrásokból, amelyeket hogyha nem sikerül fölzárkóztatni, akkor bizony Győr fejlődése is megtorpanhat esetleg.
Azt tudom ígérni egyébként mindenütt, ahol a Dunántúl, vagy a modernizáció erősítését tekintjük, hogy minden olyat, amelyik az egyéb támogatáshoz kötődik, amelyik olyan típusú döntése akár a törvénynek vagy a parlamenti határozatnak, hogy segítsük ebben a régióban az önszerveződést, hogy ne legyenek úgymond statisztikai térségi határok, hogy ebben a régióban járhassák a saját útjukat, és alakítsuk a mi igazgatási rendszerünket ahhoz, amit ott már kidolgoztak, kiizzadtak - tudom, hogy miről van szó, tehát hogy statisztikai régió legyen, vagy vállalható saját régió legyen -, itt ezeken a területeken mindenképp nyitott vagyok; pont azért, mert az a típusú felelős gondolkodásmód, amelyik a saját érdeket megfogalmazza, egy kistérségi érdeket megfogalmaz, a fejlett és a kevésbé fejlett érdekütközését parlamenti keretek között, felelős gondolkodással és kompromisszum jegyében megfogalmazza, az szerintem ennek az országnak az érdeke, és ebben az értelemben nem lehet más, csak pozitív gondolat. Úgyhogy én köszönöm szépen a vitában elmondottakat, és várom a módosító javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
