AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ez az egész történet nem a kormányról, hanem a jogállamról szól. A jogállamban a bíróság dönt ilyen ügyekben. Itt is arról van szó, hogy mi - ha úgy tetszik: a kormány - megpróbáltunk fellebbezni ameddig lehet, de most már jogerős ítélet született.
Min alapszik ez az ítélet? Azon alapszik, hogy Kunos Péternek volt egy munkaszerződése, attól tartok, hogy a '94-es választásokat megelőző időről. E munkaszerződés alapján, ha neki fölmondanak, akkor bizony ez a bizonyos összeg jár. Megpróbáltuk azt elérni, hogy eme munkaszerződés alapján ne kelljen neki ennyit fizetni, mivel elvesztette a jó hírnevét, hiszen büntetőeljárás van folyamatban vele szemben.
Mi történt? Az történt, hogy a bíróság úgy döntött, hogy jogilag nem áll meg ez az akció, mert hiszen amikor nyilvánosságra került az a dolog, hogy ő kvázi jó üzleti hírnevét elvesztette, az '94. november 15-én volt, amikor őrizetbe vették. Akkor három napon belül kellett volna valamit mondania annak az igazgatóságnak, aminek abban az időben ő volt a tagja és Kovács Mihály volt az elnöke, aki ellen szintén eljárás indult. Tőlük ezek szerint nem lehetett elvárni, hogy ezt a lépést megtegyék. Az az objektív határidő, ami esetleg jogilag adott volna még lehetőséget, az is fél év volt, hogy ezt az indokot használják. Amire az állam ott tulajdonosi pozícióba került '95 május végén, addigra ez a hat hónap is eltelt. Tehát magyarul, a bíróság ítélete azt mondja, hogy nem az állam mulasztott, nem a kormány képviselői mulasztottak a tulajdonosi jog gyakorlása során, hanem az előző magántulajdonos úgy járt el, amíg még ő ott volt birtokon belül, hogy ezt a bizonyos felmentést nem hajtotta végre.
Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy itt megáll a tudományunk, a független bíróság így döntött, és ebben az ügyben nem tudunk mit tenni. Ettől még a büntetőügy folytatódik ellene, és ettől még nyilván annak mindenféle következményei lesznek. Köszönöm szépen. (Dr. Sepsey Tamás: Nem kellett volna felmondani!)
