DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a nyolcvanas évek elejére világossá vált, hogy az a minősítés, amit az ötvenes évek pártvezetése acél országaként fogalmazott meg, túlhaladottá vált. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy a nyolcvanas években szükségessé vált egy olyan nagy arányú rekonstrukció az acélipar területén, amelyik az igényekhez és a világ technológiai színvonalához alakította volna a magyar vas és acél gyártását. Sajnálatos módon ez a nyolcvanas években - elsősorban a felmérés, majd a valósághoz való igazítás - nem történt meg.
Ennek következtében reális, a katasztrófa elhárítását szolgáló, válságkezelő megoldásokat tartalmazó reorganizációra 1992-ben került először sor a Dunaferr vonatkozásában, és '93-ra dolgozta ki a kormányzat azt a reorganizációs programot, amelyet Csiha miniszter asszony is említett, amelyet '94 februárjában fogadott el a Magyar Köztársaság kormánya.
Azonban szeretném hangoztatni, hogy ez többek között olyan alapvető feltételeket fogalmazott meg, mint a valósághoz igazodó, lényegesen kisebb méretű, sokkal hatékonyabb, termelékenyebb, és a környezetet kevésbé szennyező acélipar megteremtése a borsodi térségben. A kormányzat tudatában volt, hogy egy hatékonyabb, egy kisebb teljesítményt, kibocsátó kapacitást biztosító acélipar kevesebb munkaerő foglalkoztatásával valósítható meg. Éppen ezért ebben a programban kiemelt jelentőséget tulajdonított a foglalkoztatásból kikerülők átképzésére és az új foglalkoztatások megteremtésére.
Én a most végrehajtott reorganizációnak legnagyobb hibáját abban látom, hogy pontosan ezeket a kérdéseket nem oldotta meg, és a kormányzat ezzel maradt adós. Tehát a reorganizáció nem fejeződött be, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert a munkahelyteremtés, és annak a 4-5 ezer embernek, aki most a foglalkoztatásból kikerült, a visszavezetése a termelésbe még az önök, a mi feladatunk.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
