SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértünk abban Demeter Ervin képviselőtársunkkal, hogy a távfűtés mint rendszer, a szocializmus hátrahagyott időzített bombáinak az egyik legjelentősebbike. Igen drága tüzelőanyagot igen kicsiny hatékonyságú erőművekben tüzelünk el, hosszú távvezetékeken juttatjuk el a hőt a lakásokba, ezek a lakások rossz hőszigetelésűek, és ráadásul a legrosszabb, legolcsóbb fűtési móddal, az egycsöves fűtési móddal rendelkeznek.
Ráadásul egy bizonyos fajta szolidaritást is feltételez ez a fűtési rendszer, hiszen tudnivaló, hogy a lakók, a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók fegyelmezettségére, együttműködésére, fizetésére van szükség, és minél többen tagadják meg a fizetést és minél többen lépnek ki a rendszerből, annál nagyobb teher hárul a bentmaradókra, a visszamaradókra.
A helyzet tulajdonképpen elméletileg is alig feloldható, és a megoldást nem sikerült megtalálni az elmúlt hét-nyolc évben egyik kormánynak sem. És én nem hiszem, hogy most bármilyen kormányzati közbeavatkozás eredményes lehetne.
A Főtáv kísérlete, hogy privatizálják ezt a rendszert, reményt ad arra, hogy a szükséges beruházásokat a tőkeerős befektető meg tudja valósítani, méghozzá nem méregdrága hitelek felvételével, hanem saját beruházással, tőkeberuházással. Ugyanakkor egy olyan árképletet dolgozott ki a Fővárosi Önkormányzat, amely - eltérően a villamosenergia-privatizációban alkalmazott árképlettől - nem teszi lehetővé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a beruházónak, hogy árat emeljen, meghatározott eszközarányos nyereséget nem biztosít neki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nyereséget csakis a költségmegtakarításból érhet el. Ezért azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ez a privatizáció reményt ad arra, hogy valami megoldást találjunk a főváros fűtési gondjaira.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
