T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam is úgy gondolom, nem érdemes firtatni, hogy mely törvényt mely kormány hozott meg, mert ez nem vezet tulajdonképpen semmire. De azért szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést arra, hogy a villamos energiáról szóló 1994-es új törvényt az előző kormány terjesztette be az Országgyűlésnek, és április 6-án az utolsó ülésen szavazta meg.
Ennek a törvénynek az "A" fejezete kötelezte az új kormányt és annak tagját, az ipari és kereskedelmi minisztert arra, hogy költségfedezetű árakat alakítson ki. (Közbeszólás a jobb oldalról: Nem külföldieknek!) Már az akkori Országgyűlés képviselői előtt is és természetesen a következő Országgyűlés képviselői előtt is nyilvánvaló volt, hogy az energiaár emelése mindenképpen társadalmi feszültségeket okoz, nehézségekkel jár. Éppen ezért hagyta az Országgyűlés azt a két és fél éves időszakot, amely 1997. január 1-jéig terjedt, hogy a minisztérium áttekintse, illetve a kormány megfelelően megalapozottan meghozza a döntését. Ennek megfelelően az erre hivatott szervezet kialakította az új költségfedezetű árakat, amelyek tartalmazzák az indokolt beruházásokat, az engedélyesek indokolt költségeit és természetesen a biztonságos működéshez szükséges költségeket. Ezek az árak azonban még nem tartalmazzák például az új fogyasztó bekapcsolásához szükséges beruházási pénzeket, fejlesztési költségeket. Tehát az '97. január 1-jével kihirdetett és hatályba lépett villamosenergia-ár előkészítése és megállapítása a törvényben foglaltak szerint történt. A költségeknél az árak alkotói elismerték a legkisebb költség elvét, azaz csak megfelelő költségeket ismert el a minisztérium.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
