DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitája mai napján is és az általam hallott egyéb szakaszokban is igaziból nagy megelégedéssel nyugtázhatom én is azt, hogy sok jó hangzott el arról, hogy mily alaposan egy jó elődolgozat előzte meg azt a javaslatot, amiről szól a vita - ez nagyon jó, bárcsak minden törvénynél elmondhatnánk.
Ugyanakkor a mai napon felkeltette a figyelmemet egy nagyon figyelemre méltó gondolat, és e gondolatot szeretném tovább vinni; nevezetesen pedig azért, mert szeretném nagy tisztelettel felhívni a jelen lévő államtitkár, Keller úr figyelmét, és személyén keresztül a tárca miniszterét, és szakembergárdájának figyelmét is ráirányítani erre az egyébként itt, a Házban kevésbé emlegetett problémára. A gondolat pedig úgy szólt, hogy ebben az esetben is - teszem hozzá zárójelben - a végrehajtási utasításnak nagy fontossága van; és azt kérte a hozzászóló, hogy ugyan, ha lehet, készüljön már el ez az utasítás még a törvény hatálybalépése előtt.
Azt hiszem, hogy ez a szerény kérés, ami elhangzott, ebben az esetben még az átlagosnál is fokozottabban figyelembe veendő kérés, mert számos indok alátámaszthatja azt, hogy a végrehajtási utasítás kidolgozására talán az eddigieknél vagy a szokásosnál komolyabb figyelmet szenteljünk; hiszen elhangzott, többen elmondták: új és reformértékű törvénnyel állunk szemben. Márpedig minden jel szerint - amikor ellenzéki padsorokból is hasonló vélekedéssel találkoztunk - az állítás igaz, és pontosan ezért nyilván az is igaz, hogy mint minden új, ez a törvény is nyilván érdekellentéteket is vált ki, és ezeket az érdekellentéteket, érdekcsoportok között feszülő, feloldandó ellentéteket egy jó végrehajtási utasítással segíteni lehet.
(21.40)
Azt hiszem, ezt indokolja az az általános dolog is, hogy mint minden új működésbe hozatala és állandó működési pályára állítása szintén különös figyelmet érdemel. Ebben az esetben pedig azért is érdemel különös figyelmet, mert a végrehajtás során meglehetősen nagyszámú szereplőgárdával, alannyal fogunk találkozni, önkormányzattól intézményekig, oktatókig; magukkal a gyermekekkel, akik különösen izgalmas alanyai a törvénynek.
Azt hiszem, ezt a figyelemfelhívást erősíti az is, hogy gyermekekről van szó. Azt hiszem, ez a lehető legérzékenyebb közeg, amelyre valaha is valahol parlamentben törvényt lehetett alkotni. Azt hiszem, éppen ez mondatja velem azt, hogy ebben az esetben önállóan szentelni kell pár percet a végrehajtási utasítás fontosságának és emellett még valaminek.
Megfigyelhettük, hogy ezen utasítás általában a képviselők figyelméből már kikerül; jó lenne, ha figyelnénk rá - megfelelő szakbizottságok -, segítendő az új pályára állítást.
Végezetül arra szeretném felhívni a figyelmet - mert reformértékű új rendszer életbe léptetését célozzuk meg -: sokkal többet kell mindemellett időben, gondoskodásban, figyelemben, munkában fordítani arra, hogy az a sok szereplő, aki majd érintett lesz, meg is értse és megértve el tudja fogadni azt, meggyőződéssel, hogy ez az új valóban minden szereplő, és köztük a legnehezebb, a legrosszabb sorsukban érintett gyermekekért folyik. Mert ha ez a megértési munka, ez a - valljuk meg őszintén - sokszor egyszerű, rövid mondatokra szorítkozó magyarázat elmarad, akkor mégoly jó törvény, még annál jobb végrehajtási utasítás sem vezethet minket a kívánt sikerre.
Tehát tisztelt államtitkár úr, még egyszer erre szeretném az önök figyelmét felhívni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
