CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, indokolt ez a megszólítás ma, hiszen oly kevesen vagyunk, hogy aki még ilyenkor is kitart, igazán kedvesnek, beleérzőnek gondolhatjuk egymást, mindnyájunkat.
Számomra különösen fontos és különösen kedves ez a törvényjavaslat is, hiszen azokról a gyermekekről, azokról a fiatal felnőttekről, ifjakról szól, akik a társadalomban a leghátrányosabb, a legnehezebb helyzetben vannak. S igazán sajnálom, hogy az általános vita eme szakaszában jószerével csak kormánypárti képviselők előtt mondhatom el. A választóközönség ugyanis azt hiheti, hogy a parlamentben úgy megy a munka, mint a tévéközvetítések idején. Ott ugyanis csak az látszik, hogy ellenzékiek vannak, hébe-hóba talán még kormánypártiak is, de nem nagyon. Pedig ez az a törvényjavaslat, amely nem indulatokat és háborúságot, hanem érzelmeket és gondolatokat váltott ki az országgyűlési frakciókban, a patkó különböző oldalain.
Számomra különleges élmény volt ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése és az általános vita eddigi lefolyása is. Az történt ugyanis, hogy a mindenkori szokásomtól eltérően ezúttal az általános vita indításakor nem itt bentről figyeltem a történéseket, hanem közel negyven fokos lázban otthon, a tévéből követtem.
(20.40)
Előtte a napirend előtti ütés-vágás, adok-kapok zajlott, és amikor 10 órakor rákerült a sor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalására, mintha a televízió is kicserélődött volna, mintha a tízéves készülékem is emberibbé vált volna, és a mutatott kép is humanizálódott, és az akkori, addigi céklaszínű vad indulatok helyett egy humanizált emberi légkör kezdett kijönni a készülékből. És én ezt nagyon fontosnak tartom.
Akkor, afféle vén tanárként, Arany János jutott eszembe, Arany Jánosnak is induló alapmunkája, a Toldi. Amikor az előzményekből arra lehetett következtetni, hogy György, a rókalelkű báty és a jóravaló, ám nála sokkalta erősebb Miklós között már-már elkerülhetetlen az összeütközés, akár az egymás agyoncsapása is, és amikor a gonosz György után Miklós következett volna válaszra, azt mondja Arany János: "Lelke gyűlölségén erőt vett valami, valami, nem tudom én azt kimondani."
Vagyis itt is az történt. Mert gyermekről, mert hátrányos helyzetű gyermekről van szó, mindenki lelke gyűlölségén erőt vett valami, valami, nem tudom én azt kimondani. És ez nagyon fontos. Kár, hogy a választóközönség sem mindig érezheti meg, hogy itt bármelyik oldalon ül valaki, ugyanaz a cél, a jobbítás, a szebbítés, a különbbé tétel vezethet mindenkit.
Úgy látszik, mégiscsak van remény. Valamennyien fontosnak érezzük a gyermekek védelmét és ezt a gyámügyi igazgatást is. Meggyőződésem, hogy módosító indítványokkal, amiről előttem szóló képviselőtársaim már többen szóltak, valóban jobbá, hatékonyabbá tehető ez a törvény.
Egy ilyen részről, egy kis részről, kívülről talán jelentéktelen részről szeretnék én magam is szólni. Voltaképpen a 25-26-27. §-hoz köthető az én mondandóm. Ez az otthonteremtési támogatásról szól, nagyon helyesen; a dolog lényegével magam is teljesen egyetértek. Nevezetesen, hogy a otthonteremtési támogatás célja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésből kikerült fiatal felnőtt lakáshoz jutását, tartós lakhatása megoldását elősegítse. Ez így rendben is van.
Azt gondolom, hogy az állami gondozásból kikerülőknek van egy kisebb csoportja: az enyhén és középsúlyosan fogyatékos fiatalok csoportja, akiket szintén kezelni kell ebben a körben. Jól tudom, általában gondolatilag, lényegileg a törvényben ez benne van. Az enyhén és középsúlyosan fogyatékos fiataloknak azonban épp az a sajátosságuk, hogy fogyatékosságuk miatt lassabban fejlődnek, nehezebben válnak felnőtté, és ha általában egy fiatalnál a huszonnegyedik életév mint korhatár, helyénvaló, esetleg még egy évvel megtoldva, ezekre a fogyatékos gyermekekre talán még két-három év kellene. Azt mondják a hozzáértők, hogy ők huszonhét-huszonnyolc éves korukra érik el azt a kort, azt a fejlettséget, azt az érettséget, hogy igazán alkalmasak az önálló élet- és pályakezdésre.
Az én választókörzetemben van egy ilyen nevelőotthon Balmazújváros-Nagyháton. Ebben a nevelőotthonban enyhén és középsúlyosan fogyatékos gyermekeket nevelnek. Ezek a gyermekek tizennyolc éves korukra még nem, de egy részük később, az önálló élet- és pályakezdésre, az önálló otthonban való élésre alkalmassá válik. Az intézetben most is van nyolc-tíz ilyen fiatal, akiket lehetne támogatni, de nem húsz, nem huszonnégy, hanem talán huszonöt-huszonhat, esetleg huszonhét éves korukban.
Azt gondolom, hogy egy apró módosító indítvánnyal, amely a 27. § a) pontjához illeszkedne, meg is lehetne oldani ezt a nem is olyan nagy tömeget, nem is olyan nagy pénzt érintő változtatást. Arra gondolok, hogy a nagykorúvá válást követően, de legkésőbb a huszonnegyedik évének betöltéséig - mondja az előterjesztés -, és én kiegészíteném azzal, hogy illetve betegség vagy fogyatékosságuk miatt később részesülhessenek ebben az otthonteremtési támogatásban.
Kevés fiatalt, kevés állami gondozottat érint ez az én módosítványom, de azt gondolom, hogyha ők alkalmassá válnak az önálló életre, akkor ne ítéljük arra őket, hogy életfogytiglan állami gondozásban maradjanak. Lassabban, nehezebben, ám annál nagyobb örömmel tudnának ők az önálló életre készülni. Segítsük őket!
Köszönöm szépen. (Taps.)
