DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Örömömre szolgál, hogy e törvényjavaslat vitájában szólalhatok meg ismét, amely tulajdonképpen valahol minden parlamenti frakció támogatottságát alapvetően élvezi, de az előzőekben is hallhattuk, hogy számos részletkérdésben természetesen igen komoly vita folyik, és ez részben igaz arra is, hogy a frakciókon belül is eltérhetnek egymástól a vélemények, a koalíción és az ellenzéken belül is egyaránt.
A bűnözés elleni eredményesebb harc természetesen mindannyiunk nagyon fontos közös társadalmi érdeke. Ennek jegyében mindenképpen el kell mondanom azt, hogy dicséret illeti az MDNP és a Fidesz képviselőit, hogy nemcsak kritikai észrevételekkel, hanem konstruktív javaslatokkal is próbálták ezt a munkát segíteni. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat előkészítése kapcsán a kormányzat is figyelembe vette ezeket a véleményeket, de természetesen, miután ebben elég komoly szakmai vita is folyik, nem lesz könnyű egyezségre jutnunk.
A kormányzati eszközök között nemcsak a Btk. módosítása, hanem számtalan más eszköz is ismert és létezik, és én azt hiszem, hogy a kormány ezen a téren igen-igen komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt időben. Ezért feltétlenül elismerés illeti.
Többek között idetartozik az az elképzelés, hogy rövid időn belül jelentősen több rendőr lesz jelen az utcákon, készül egy olyan igazságügyi törvénycsomag, amely számos fontos területet érint. Nem régen készült el a rendőrségi törvény, amely megint csak egy nagyon lényeges dolog és előkészület alatt áll - és remélem, hogy hamarosan elénk kerül - az eljárási törvénynek, így a büntető-eljárási törvénynek a módosítása, amelyet én egy rendkívül fontos feladatnak tartok.
Legjobb tudomásom szerint a parlament 1989 óta 22 alkalommal módosította a büntető törvénykönyvet, 9 törvényi tényállást hatályon kívül helyeztünk, 41 új törvényi tényállást iktatott a parlament a Btk.-ba. Csak szeretném felhívni a tisztelt érdeklődők figyelmét arra, hogy a módosítások, amelyek alkalmanként a büntetési tételeket érintették, minden esetben szigorítást eredményeztek. Ez tehát egy nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a parlament alapvetően ezzel kapcsolatban nagyon fontos kötelezettségeinek tett eleget ezzel, persze nem maradéktalanul, ezt elismerem.
Én úgy gondolom, hogy amikor a büntetések szigorításáról, szigorúbb büntetési formák bevezetéséről beszélünk, nem szabad azt a nagyon-nagyon fontos elvet figyelmen kívül hagyni, amelyet előttem szólok is többen megemlítettek már itt a parlamentben, sőt a szakmai viták kapcsán a televízióban is hallhattuk ezt a véleményt, hogy nem feltétlenül a büntetés szigorítása az, ami komoly visszatartó erővel rendelkezik, hanem legalább ilyen, sőt, azt hiszem, mondhatjuk, hogy jóval nagyobb visszatartó erővel bír az a körülmény, ha az elkövető nem bízhat abban, hogy elkerülheti a büntetését, és ez a büntetés maradéktalanul és rövid időn belül megvalósul.
Azt hiszem, ezen a téren kell igazán nagyon sok mindent tennünk, hiszen a felderítetlenség aránya sajnos rendkívül magas, és az is igaz, hogy az eljárások bizony évekig elhúzódnak, s ez rendkívül káros.
Amikor a büntető törvénykönyv 87. §-át módosítottuk, és az enyhítő rendelkezés kivételezettsége megszűnt, való igaz, hogy a büntetőbírói gyakorlat egy kicsit átalakult és eltolódott az enyhébb büntetések kiszabása irányába. Én azonban ezt nem tartom problematikus dolognak, sőt, szeretném hangsúlyozni azt a mások által is hangoztatott véleményt, hogy meggyőződésünk szerint a magyar bírói karnak nagyon fontos szerepe van ezen gyakorlat alakításában, és igenis alkalmasnak tartjuk a bírói kart arra, hogy saját hatáskörében ebben a tekintetben komolyan tudjon mérlegelni és szabad mozgási területe legyen. Azt hiszem, hogy a Btk. mellett majd a büntető-eljárási törvény lesz az, ahol az eljárások gyorsítása és lehetőség szerint vagy reményeink szerint a felderítettség növekedése nagy valószínűséggel megvalósulhat.
Ez a javaslat bizonyos tekintetben szigorúbb fellépést szeretne elérni. Én ezt nagyon fontosnak, nagyon jónak tartom. Előttem Brúszel László igen hosszan és alaposan beszélt arról, hogy a bűnszervezet milyen jelentőséggel bír, illetve milyen jelentőséget kap az új módosítás kapcsán. Én ezt egy nagyon lényeges intézkedésnek tartom. Úgy gondolom, hogy ezzel reményeink szerint komoly eredményeket lehet elérni. Részben súlyosabban minősítő körülményként kell majd figyelembe venni, részben sui generis bűncselekménnyé válik bizonyos esetekben.
Ha azt vesszük figyelembe - és azt hiszem, ezt megint csak nagyon fontos végiggondolnunk -, hogy amennyiben súlyosabban minősítő körülményként jelenik meg a bűnszervezetben történő elkövetés, akkor kötelező lesz a vagyonelkobzás. Ez hihetetlenül súlyos következményekkel jár az elkövetőkre nézve. Azt hiszem, ha ebbe alaposabban belegondol valaki, rájöhet arra, hogy ez nagyon-nagyon komoly fenyegetettség, és őszintén remélem, hogy jelentős visszatartó ereje is lesz.
Kritikai megjegyzések érték - részben joggal, de azt hiszem, nem feltétlenül - a közérdekű munkára vonatkozó átalakuló szabályozást. Magyarországon eddig a gyakorlati nehézségek miatt ezt a büntetést valóban viszonylag ritkán alkalmazták. Ez nyugaton egy elég jól bevált büntetési gyakorlat. Szeretném kiemelni ezzel kapcsolatban azt, hogy a mostani törvényjavaslatban egyrészt az, hogy a bíróság az ítéletében konkrétabban meghatározhatja, hogy milyen természetű munkát kell végezni, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy az elkövető milyen egészségi állapotban van, lehetőséget biztosít arra, hogy egy alaposabb mérlegeléssel ezt sokkal precízebben és sokkal eredményesebben lehessen alkalmazni. Én szívesen támogatom, hogy jobban elterjedjen Magyarországon ez a büntetési forma. Már csak azért is, mert meggyőződésem szerint egy bármilyen tartalmú szabadságvesztés nagyon sok káros következménnyel jár. Egyrészt igaz az, hogy egy rövid tartamú szabadságvesztés is rendkívül költséges dolog, tehát ez a társadalomnak komoly anyagi erőforrásokba kerül. Másrészt pedig meggyőződésem szerint nem feltétlenül szolgálja jól sem a speciális, sem a generális prevenciót.
(10.50)
Egy bármilyen tartamú börtönbüntetés letöltését követően az elkövető társadalomba való visszailleszkedése aránytalanul nagy nehézségeket jelent a mai körülmények között, ezért a szabadságelvonással nem járó közérdekű munka egy jó alternatív lehetőséget biztosít.
Többen szóltak - sőt előttem Balsai István elég hosszan beszélt - arról, hogy az életfogytiglan tartó szabadságvesztés ügyével kapcsolatban milyenek az elképzelések a különböző frakciókban. Mi is úgy gondoljuk, hogy ha a halálbüntetés kikerül a büntető törvénykönyvből, akkor ennek az életfogytig tartó szabadságvesztésnek valóban nagyjából igazán olyan jellegűnek kell lennie, amely igen-igen komoly súlyú büntetés. Úgy gondoljuk - ezt egyébként több alkalommal jeleztük, sőt erre vonatkozóan módosító indítványt is előterjesztettünk -, hogy annak az időtartamnak, amikor legkorábban felül lehet vizsgálni a feltételes szabadságra bocsátás időintervallumát, indokolt felemelni azt a 40 éves időtartamot, amelyet korábban mi is javasoltunk. Ezt elmondta Hack Péter is. Indokoltnak tartjuk, és nagy valószínűséggel erre vonatkozóan módosító javaslatot is elő fogunk terjeszteni. Erről nem kívánok bővebben beszélni, mert Szigethy István az SZDSZ frakciója nevében beszélt erről az elmúlt alkalommal.
A kábítószerrel való visszaélés problémaköre valóban egyre súlyosabb terület. Itt van a kábítószeres bűnözés Magyarországon, nagyon komolyan kell vennünk. Őszintén örülök annak, hogy a parlament erre vonatkozóan felállított egy különbizottságot néhány hónappal ezelőtt. Ez a különbizottság - amennyire én tudom a bizottsági tagok elmondása alapján - minden héten komoly munkát folytat; ülést tart, sőt kihelyezett üléseken vettek részt Miskolcon, Aszódon, Szegeden, Pécsett különböző drogambulanciákon és egyéb helyeken. Ha jól tudom, szeptemberre terveznek a parlament elé terjeszteni egy ajánláscsomagot, amelyből talán a törvényhozás számára is igen hasznos következtetéseket tudunk majd levonni. Hogy ma Magyarországon ezzel a területtel nagyon komolyan kell foglalkoznunk, azt messzemenőkig elfogadom és támogatom.
Végül nagyon röviden szeretnék tenni egy kritikai észrevételt. Sajnálom, hogy a bántalmazás hivatalos eljárásban és a kényszervallatás bűncselekmények mint hivatali bűncselekmények területével egyáltalán nem foglalkozik ez a javaslat. Meggyőződésem szerint hosszabb ideje indokolt lenne felülvizsgálni az ezzel kapcsolatos törvényi rendelkezéseket. Úgy gondolom, hogy a bántalmazás minősített eseteiben a legmagasabb büntetési tételnek meg kellene haladnia a hozzá hasonló testi sértés legmagasabb büntetési tételét. Igaz és nagyon-nagyon fontos szempont, hogy a hivatalos személyeket fokozott védelem illeti meg, de ez egyben - meggyőződésem szerint - nagyobb felelősséget is jelent. Még egyetlen mondat: a hivatali bűncselekmények esetén a törvénynek büntetnie kellene azt a hivatalos személyt, aki az előző cselekményeket nem jelenti fel. Meggyőződésem szerint ez egy kellő védettséget biztosítana.
Mindezzel együtt a javaslatot támogatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és kérem, hogy a módosító javaslatainkat a parlament is támogassa. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
