DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Bauer Tamás képviselő úr által mondottak igen nagy vitát kavartak a Házban, és én azt hiszem, hogy az indulatok csitítására alkalmas lesz az a néhány jogszabály, amire felszólalásom kezdetén szeretnék hivatkozni.
Az első arról szólna, hogy mi is a népszavazás intézményének lényege, amit valójában az alkotmány fogalmaz meg. A magyar alkotmány 2. §-a úgy fogalmaz, hogy "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, mely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja". A közvetlen népszuverenitás gyakorlásának egyetlen nevesített intézményes eszköze van a magyar alkotmányban, és ez a népszavazás. Az alkotmány 19. §-a nevesíti ezt az egyetlen intézményt, mely úgy rendelkezik, hogy népszavazást az Országgyűlés rendelhet el, és a népszavazásról szóló törvényhez az Országgyűlés kétharmadának a szavazata szükséges.
Mindezt azért mondtam el, mert van egy olyan alkotmányos jog, ami nagyon kivételes jog. Nemcsak Magyarországon, Európában és a világon másutt is, különösen olyan országokban, ahol parlamentáris demokrácia működik, ahol csak kiegészítő szeletként tartják ezt az intézményt, a népszavazás intézményét.
Mi sem panaszkodhatunk. Hiszen annak ellenére, hogy ez egy adott jog volt éveken keresztül, nem volt példa arra, hogy Magyarországon apró-cseprő dolgokra akár csak százezer aláírást összegyűjtöttek volna, és kényszerhelyzetbe hozzák akár az Országgyűlést, akár a kormányt. Mindenki tudta az elmúlt nyolc évben is, hogy csak nagyon fontos és kivételes eszközként lehet használni magát a népszavazást.
Éppen ezért sokkal nagyobb tisztelet illetné meg magát ezt az intézményt és magát ezt a műfajt, mint ahogy előttem szóló képviselőtársam erről a székről vagy erről a helyről minősítette a népszavazás kezdeményezését, a népszavazásban részt vevő közel 300 000 ember aláírását. A tiszteletet, megítélésem szerint, meg kellett volna adni azzal is, hogy az egész vitát a nagy nyilvánosság előtt kellett volna lefolytatnunk, és talán elejét vehettük volna annak, hogy ilyen szintű vita alakuljon ki, ha tudjuk, hogy ezt a televízión a választópolgárok, bizony, végignézik.
Ez a népszavazási törvény - ami az alkotmányban, hangsúlyozom még egyszer: az egyetlen, ami nevesíti a nép közvetlen részvételét a demokráciában - egy olyan törvényjavaslat, ami feketén-fehéren megfogalmazza azt, hogy mi a különbség a kétféle népszavazás között.
Az egyik népszavazás az, amit a népszavazásról szóló törvény 5. §-a fogalmaz meg, a 10. §-ig, hogy népszavazás rendelhető el. Ez az úgynevezett mérlegelésen alapuló népszavazás. Taglalja, hogy a köztársasági elnök, a kormány, legalább 50 országgyűlési képviselő és 50 000 állampolgár kezdeményezhet. Ezt most az új alkotmány megváltoztatta, és 100 000 állampolgár szükségeltetik hozzá. Ők jogosultak kezdeményezni. Azonban effajta kezdeményezésnél a kérdésre csak javaslatot tehetnek. A jogszabály ezt kifejezetten előírja, hogy javaslatot tesznek, majd az általuk javasolt kérdést az alkotmány- és igazságügyi bizottság az, amelyik megvitatja, és megítélésem szerint, a végső kérdés formáját is meghatározhatja a mérlegelésen alapulónál, amilyen a kormány által előterjesztett népszavazás.
Azonban ugyanezen törvény 10. §-a a kötelezően elrendelt népszavazásról beszél. Kötelező elrendelni akkor, ha 200 000 aláírással ezt kezdeményezik. Azonban a kötelező aláírásnál van még egy formula, az, hogy kötelező a kezdeményezésben megfogalmazott kérdést föltenni. S miután itt kétféle népszavazásban, az én értékítéletemben, vitán felül áll az, hogy ha ütközik egy mérlegeléses népszavazás egy kötelezően kiírandó népszavazással, akkor elsőbbséget kell adnunk annak, amely 200 000, legalább 200 000 aláírással megtámogatott kérdés. Erre, túl azon, hogy a szememben vitán felül álló, azért szerettem volna az Országgyűlés figyelmét fölhívni, mert úgy teszünk, mintha nem nyújtott volna be az Országgyűlésnek ma vagy tegnap - ma délben - három vagy négy ellenzéki párt és négy-öt támogató szervezet több mint 280 000 aláírást. Ennek a 280 000 aláírásnak már kötőereje van. Nem tudom, illik-e az Országgyűlésnek tovább folytatni egy olyan vitát, amely - hangsúlyozom még egyszer - mérlegelésen múlik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor mi elkezdtük - és ebben a Magyar Demokrata Fórumnak volt kezdeményező szerepe, szemben azzal, amit Bauer képviselő elmondott, bár az ő koncepciójába az illett bele, hogy ez a Fidesz kezdeményezése, a valóságban ezt a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezte -, amikor mi elkezdtük az aláírás gyűjtését, kényszerpályán voltunk, és a kényszerpályát a kormány határozta meg nekünk. Én elfogadom, hogy a kormány programjában benne volt ez a megoldás. De miért nem tette máskor?
Itt szeretném megerősíteni mindazt, amit Boross Péter képviselőtársunk mondott el: a lehető legrosszabb időpontra időzítette a kormány a termőföldtulajdon módosításáról szóló törvényjavaslatot. Hiszen június-júliusban teljes volt az egyetértés közöttünk a NATO-ban, és ebben a mai napig teljes az egyetértés. Senki, egyetlenegy ellenzéki párt nem kívánja meghiúsítani a NATO népszavazásának az eredményességét. Elmentünk szabadságra. Ez idő alatt a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, egy olyan törvényjavaslatot, amiről hetekkel korábban már, itt, az Országgyűlés ülésén nagyon komoly vita volt, mert kiszivárgott a hír, hogy a kormány mire készül. Nem egy felszólalás, napirend előtti kérdés, interpelláció volt, lehetett látni, hogy tűzzel játszik az, aki most a NATO népszavazása idején benyújt egy ilyen javaslatot, és kényszerpályára küldi az ellenzéket. Mert mikor nyújtotta be? Néhány nappal azután, hogy az Országgyűlés megkezdte a nyári szabadságát. Várt, nyilván a szünetre várt a kormány. Azonban nagyon rosszul számított, mert az uborkaszezon ellenére sikerült, alig több mint három hét alatt, közel 300 000 aláírást összegyűjteni. Hangsúlyozom még egyszer, alig három hét alatt 300 000 aláírást, miközben nem volt más választásunk egy benyújtott, termőföldről szóló törvényjavaslat esetén, mint népszavazást kérni.
Hangsúlyozom még egyszer, az a vád, amit tegnap a külügyminiszter úr megfogalmazott, hogy mi, ellenzék mit kockáztatunk a kampányunkkal, ezt visszautasítom. A kormány kockáztatta a NATO-népszavazás eredményességét azzal, hogy nagyon rosszul számolta ki azt az időt, hogy ha be is akarja nyújtani, mikor kell benyújtania a termőföldről szóló törvényt.
(19.50)
Mert ha ennek a népszavazásnak bármiféle rossz eredménye lesz, vagy sikertelen lesz, ez a felelősség a kormányt terheli. A kormány a saját beterjesztésével húzza keresztül azt, hogy ma nem a NATO népszavazásának eufóriájában él az ország, hanem egy kegyetlen csapdahelyzetben próbálja megmagyarázni azt akár az ellenzék, akár a kormányzó párt, hogy ebben az eljárásban mit miért tett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg önök is megkapták tegnap a postával, néhányan írtak nekünk levelet. Nem is szeretném nevesíteni, egy nagy felháborodással kezdődő levél, ami úgy szól, hogy minden országgyűlési képviselő megkapja. Miért bántják önök szegény Horn Gyulát? Elolvastuk a javaslatokat, hiszen egy szó sincs arról, hogy ő a külföldieknek bármit is juttatni akar. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a miniszterelnök úr az eredeti szándékának megfelelően azt akarta elérni, hogy itt csak valóban belföldi személyek és belföldi személyekből - mondjam úgy, hogy devizabelföldi - személyekből álló társaságok szerezhessenek termőföldtulajdont, mert erről beszélt hónapok óta, hogy itt külföldi nem szerezhet, akkor ezt kellett volna a törvényjavaslatba beleírni.
Tudomásom szerint kísérletet is tett a miniszterelnök úr erre. Komoly szakértői egyeztetések folytak, hogy hogyan lehet megoldani, hogy devizabelföldi magánszemélyekből álló társaságok, legyen az az igazi értelemben vett hazai szövetkezet, részvénytársaság, bármi, termőföldtulajdont szerezzen. Néhány kör után a kormánynak, a miniszter úrnak, a miniszterelnök úrnak be kellett látnia, hogy ez nem megy, mert tavaly márciusban az OECD-megállapodásban aláírtuk azt a kötelezettség-vállalást, hogy a nemzeti elbánás elve alapján nem teheti meg, csak azt, hogy belföldi, hangsúlyozom még egyszer: devizabelföldi személyekből álló társaság legyen.
Macska-egér harc folyik hónapok óta. Az emberek nagy többsége valóban nem tudja, hogy most szerezhet külföldi, nem szerezhet külföldi. Néhány szimpátia alapján döntenek alapján döntenek emberek. Az, hogy nem tudják eldönteni, mit jelent a belföldi jogi személy és a hazai vállalkozások, azt köszönhetjük a miniszterelnök úrnak, aki a tévé, a parlament nyilvánossága előtt legtöbbször elmondta azt, nem akarjuk, hogy külföldiek szerezzenek. De ki a külföldi? Nemcsak a természetes személy, külföldi a jogi személy is, és mindenki külföldi, még az is, aki esetleg egy itthon bejegyezett cégen keresztül, de külföldiként akar termőföldtulajdont szerezni. Ez az, ami okot adott a megtévesztésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy Machiavellinek tulajdonított szép elv, amely azt mondja: ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére. Ez egy nagyon bölcs gondolat, és nagyon bölcsen tette volna a kormány, ha miután belátta - és ezt ismételten mondom, a miniszterelnök úr nyilatkozta, ők belátták, hogy itt a népnek kell dönteni ebben a kérdésben -, akkor az élére állhatott volna annak a kezdeményezésnek. De nem ezt tette. Kicsavarta, elferdítette azt a kezdeményezést, amit - még egyszer hangsúlyozom - az alkotmány alapján egyedül, egyetlen nevesített közvetlen demokrácia-gyakorlásnak nevezünk.
Ez a problémája a Magyar Demokrata Fórumnak és mindazoknak, akik ezt a népszavazást kezdeményeztük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kezemben tartom a népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslatot, és még egyszer szeretném megerősíteni, hogy ebben az országgyűlési határozati javaslatban az első kérdés vitán felül áll, hogy mi mindannyian azt akarjuk: legyen a NATO ügyében népszavazás, és elfogadjuk ezt a kérdést. A probléma a továbbiakkal van.
A 2. számú kérdésnek nevezett kérdés valójában nem egy kérdés, hanem két kérdés. Itt egy nagy formai hibára szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét. A népszavazásról szóló törvény azt mondja, hogy minden egyes kérdést önálló sorszámmal kell ellátni. Ez nem véletlen. Önök egy szám alatt akarnak két kérdést feltenni.
Nagyon megnehezíti azok helyzetét, akik mondjuk azt akarják, hogy erre valaki ellentétes választ adjon. Nem lehet azt mondani, hogy a 3-asra, mert az állampolgár bemegy a szavazófülkébe, és nincs 3-as. Ugyanakkor a 2-es két részből áll. Tehát ha még erre be lehet adni módosító indítványt, akkor azt feltétlenül meg kell tenni, mert ez így ellentétes a népszavazásról szóló törvénnyel.
A konkrét kérdésekről:
"Egyetért-e azzal, hogy hazai szövetkezet és más belföldi gazdálkodó szervezet megkülönböztetés nélkül termőföldtulajdont szerezhessen, ha tartósan mezőgazdasági tevékenységet folytat?" Ez a kérdés több sebből vérzik. Az első seb az, hogy az egyes vállalkozási formák között úgy differenciál, hogy ennek semmiféle alapját nem jelenti. Ki a "belföldi gazdálkodó szervezet"? A polgári törvénykönyv szerint belföldi gazdálkodó szervezetnek minősül az egyéni vállalkozó is, az őstermelő viszont nem. Miért kell különbséget tennünk?
Másik kérdés: "megkülönböztetés nélkül", ez a forma. Mit jelent a "megkülönböztetés nélkül"? Kihez mérem a viszonyítás alapját? A vállalkozásokat egymáshoz viszonyítom, az egyéni szerzést viszonyítom a vállalkozásokhoz. Ennek ebben az értelemben semmiféle célja nem lehet. A ködösítést fokozza a kérdésben, de megoldást nem találunk rá.
A harmadik probléma a "tartósan mezőgazdasági tevékenységet folytat". Itt nyilván ez a kérdés utalni kíván a termőföldről szóló törvényre, és sajnos egyetértek Orosz képviselő úrral, hogy ma itt beszélünk a termőföldről szóló törvényről, de nem kerülhetjük meg, hiszen ha elkezdjük elemeire bontani ezeket a kérdéseket, akkor oda jutunk, hogy mi minősül tartósan mezőgazdasági tevékenységnek. A mezőgazdasági tevékenységek sorát tartalmazza az a bizonyos TEÁOR. Ez egy hihetetlenül nagy és széles felsorolás. Ennek jó része olyan mezőgazdasági tevékenységet takar, ahol egyáltalán nem szükségeltetik a termőföldtulajdon megszerzése. Díszállatok, kisállatok, nem tudom, biztos, hogy az állattenyésztés különböző speciális fajtáin belül van olyan mezőgazdasági tevékenység, amelyhez nem szükségeltetik a termőföld megszerzése.
Mit jelent a "tartósan"? Nyilván azt jelenti, amit a törvényjavaslatba belefoglalt a kormány, hogy öt éven keresztül már ilyen tevékenységet kellett folytatnia. Nem szeretném megismételni azokat a felszólalásokat, amelyekben képviselőtársaim gyönyörű és ragyogó ötleteket adtak - még az ügyvéd szemével is kalapot emeltem néhány ilyen javaslat előtt -, hogyan lehet kibújni az alól, hogy itt jön egy külföldi vállalkozás, és felvásárol, egyesül, nem tudom, számtalan variációs lehetősége volt annak, hogy jogutódja legyen annak a cégnek, amellyel ő kapcsolatba kerül. A tartós mezőgazdasági tevékenység sem jelent megoldást.
Probléma számomra még az, hogy hol szerezheti meg ezt a termőföldtulajdont az állampolgár. És itt megint vissza kell idéznem azt a termőföldről szóló törvényjavaslatot, amellyel sajnos nem tudok egyetérteni. Nagyon csúnyán és igénytelenül fogalmaz a törvény, mert azt mondja: "székhelyén (telephelyén)", és folytatja tovább a mondatot, hogy "szerezhet termőföld tulajdonjogot". Ha megnézzük az értelmező szótárban, hogy mi a székhely, akkor a székhely az ügyintézés helye. A vállalkozások igen nagy része azt teszi, hogy a vállalkozása vidéken van, de a jobb megközelíthetőség, az infrastruktúra és egyéb miatt nagyobb városokba viszik ezeknek a társaságoknak a székhelyét, így például a fővárosba.
Kérdezem: célunk-e az, hogy egy olyan cégnek a fővárosban is legyen termőföldvásárlásra jogosultsága, amelyik valójában csak Szeged környékén folytat mezőgazdasági tevékenységet? De ha az a "(telephely)" azt jelenti a törvényben - és ezt hátul az indokolás már úgy mondja, hogy "vagy", tehát mind a kettőn szerezhet -, hogy a telephelyén is szerezhet és szerezhet a székhelyén is, akkor már két helyen szerezhet. De aki székhelye mellett telephelyet létesít, jogosult fióktelephelyre, és miután a telephely gyűjtőfogalom, harmadik jogcím, ahol megszerezheti a termőföld tulajdonjogát a külföldiekből álló társaság, a székhely a telephely és a fióktelephely. A javaslat még azt sem írja elő, hogy csak ott szerezhet termőföldtulajdont, ahol a kézzel fogható mezőgazdasági tevékenységet végzi.
Magyarul, tisztelt képviselőtársaim, ez nem kiskapu, itt már a kerítést is lebontottuk. Akkora lyukak vannak ebben a törvényben, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt ilyen módon, még ha tiszteletben is tartom a kormány szándékát, az az eszköz, ahogy ezt a törvényben megfogalmazta, alkalmatlan arra, hogy kivédje azokat a visszaéléseket, amelyek kivédésére maga a kormány is lépéseket akar tenni.
(20.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Hangsúlyozom még egyszer, hogy a NATO-népszavazást támogatjuk, és innentől kezdve, ami ellenvetésünk van, az mind a termőföldtulajdonnal kapcsolatos.
Amennyiben önök is felismerik azt, hogy itt jó megoldás nem születhet... - empátiával próbáltam a kormány kérdéseit végiggondolni, hogy mi lenne a megoldás. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi más megoldást nem látok, mint azt, hogy a kormány vonja vissza a termőföldtulajdonról szóló törvényjavaslatát, ezt követően tekintsünk el attól, hogy ebben a kérdésben népszavazás legyen, és ígérje meg a kormány azt, hogy ebben a ciklusban nem terjeszti még egyszer elő ez a törvényjavaslatot. Egyébként minden egyéb eljárás veszélyezteti - túl azon, hogy a NATO-csatlakozásunkat veszélyezteti -, nagyon nehéz megtalálni azt a jogi szövegezést, amely ne ütközne nemzetközi szerződésbe, ahogy miniszterelnök úr fogalmazott, ne minősülne Európa-ellenes megoldásnak.
Nagyon örültem volna, ha nemcsak arra történik hivatkozás ilyen nagy általánosságban, hogy az ellenzék által javasolt kérdés Európa-ellenes, hanem ezt konkrétan is megjelölték volna, hogy ez mivel ütközne egyébként, mert megítélésem szerint az európai uniós csatlakozásig garantáltan semmivel nem ütközik. Hiszen ha végignézzük az erre vonatkozó nemzetközi szerződéseinket, akkor az első helyen van az európai emberi jogi egyezmény. Ez az egyezmény már csak a megszerzett tulajdont védi. Itt szó sem lehet erről, mert még nem megszerzett tulajdonokról van szó. A római szerződés nem érinti a különféle tagállamok tulajdonszerzését, az európai megállapodás pedig kétféle dolgot rögzít: ez a nemzeti elbánás és az örököslista elve.
A probléma az, hogy a kormány eredetileg szándékolt javaslata, hogy csak belföldiekből álló vállalkozások szerezhessenek termőföldtulajdont, ez az OECD-megállapodásba ütközik. Itt mérlegelnünk kell: mi fontos nekünk. Az OECD nyilván fontosabb. Ha ez fontosabb nekünk - és ezt már aláírtuk -, akkor nagy tisztelettel arra kérem a kormányt, tekintsen el most a termőföldtulajdonra vonatkozó szabályok megváltoztatásától, hiszen most már nincs más üzenete ennek a termőföldtulajdonról szóló törvénynek, mint néhány kedvezményezett tsz érdekében vagy kénye-kedve érdekében, áraként azzal fizetünk, hogy az egész magyar termőföldet kiszolgáltatjuk a külföldi befektetők felvásárlásának, miközben teljesen bizonytalan az, hogy később ennek - akár a jogutód nélküli megszűnésnek, akár az öröklésnek - az eseteit hogyan tudja korlátozni.
Nagyon örültem volna egyébként, ha a kormány még néhány olyan törvényre benyújtott volna módosító javaslatot, mint a magyar polgári törvénykönyv, a szövetkezetekről szóló törvény, és akkor teljes egészében láthattuk volna azt, hogy milyen végső megoldásra törekedik a kormány.
Tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és még egyszer azt kérem, gondolja meg a kormány: mit nyerhetünk vagy veszíthetünk azzal, hogyha tovább feszegeti a termőföldtulajdonról szóló törvény megváltoztatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
