BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm, engem nem zavar. Köszönöm szépen.
Miről szól ez a kampány, tisztelt képviselőtársaim? Ha ezt a kampányt a Kisgazdapárt indította volna, amelynek az álláspontja a föld kérdésében 1988 óta ugyanaz, mint amit ma képvisel, akkor elhinném, hogy ez a kampány a földről szól. Ezt a kampányt azonban nem a Kisgazdapárt indította, hanem a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum. És az a tény, hogy ezt a kampányt a Fidesz indította, azt bizonyítja (Dr. Dávid Ibolya: Mi ezt vállaljuk!), tisztelt képviselőtársaim... (Közbeszólás: Az MDF és a Fidesz.) Az MDF és a Fidesz. Bocsánat, elnézést kérek! Tudom, hogy itt még nem világos, hogy ki az ellenzék fő ereje. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Rendben van! Ha ezt a kampányt nem a Fidesz és MDF indította volna, akkor elhinném, hogy ez a kampány a földről szól. Csakhogy ezt a kampányt, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz és az MDF indította.
A Fidesz, eltérően a Kisgazdapárttól, nem ugyanazt mondja 1988-ban a föld kérdésében (Dr. Sepsey Tamás: Tárgyra!), hanem pont az ellenkezőjét mondja ebben a kampányban, mint amit 1988-tól az 1994-es választásokig mondott.
A Magyar Demokrata Fórum esete bonyolultabb. Itt tegnap többen idézték azt, hogy milyen és miképpen indokolt földtörvényt nyújtott be annak idején a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány, amikor Medgyasszay képviselőtársunk volt a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, egy olyan javaslatot, olyan indoklással - Kis Zoltán államtitkár úr a tegnapi földvitában idézte, kevesebben voltunk jelen -, amelynek az volt a lényege, hogy a korlátozások csak átmenetiek lehetnek, és tudatában vannak e a korlátozások súlyos hátrányainak.
(18.20)
De a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak - bocsánat, a Fiatal Demokraták Szövetségének - ugyanaz volt az álláspontja a földkérdésben 1994-ben, mint amit jelenleg a kormány képvisel; alapjában véve ugyanaz - Orosz Sándor helyesen igazított ki tegnap. A Fiatal Demokraták Szövetsége - ami nem azonos a Fidesz-Magyar Polgári Párttal - egy sokkal határozottabb, a földpiac felszabadítása melletti álláspontot képviselt 1994-ben.
Tegnap itt Kristóf István képviselőtársunk végigidézte azokat a passzusokat Glattfelder Béla módosító indítványából, amit a földkérdés vitájában benyújtott, meg a Fidesz választási programjából, amelyből számomra az indoklás legrokonszenvesebb mondatát idézem újra, mert most többen vagyunk itt, mint ahányan tegnap voltunk: "Nincs nyomós érv amellett, hogy a törvény a belföldi székhelyű, de külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok termőföldtulajdon-szerzését megtiltsa. E tilalom tovább nehezítené a földjelzálog intézményrendszerének kiépítését, és gátolná a külföldi tőke egyébként sem túlságosan jövedelmező magyarországi mezőgazdasági tőkebefektetéseit."
Ezt mondta Glattfelder Béla, aki jelenleg a Fidesz népszavazási kampányának első számú frontembere. Hadd tegyem hozzá, ugyanaz a Glattfelder Béla, aki a Fidesz vezető agrárpolitikusa volt a Fidesz megalakulása óta. Ő képviselte az egyik álláspontot, és ő képviseli ma ennek az ellenkezőjét. Persze mi tudjuk - igaz?-, hogy a Fidesznél nem egy egyedi eset... (Derültség az MSZP soraiban.), hogy az ellenkezőjét mondja 1997-ben és 1995-ben, mint amit mondott 1992-93-ban.
Trombitás Zoltán képviselőtársunk ezt el is magyarázta nekünk tegnap, ennek egyetlen oka van: más kormánnyal áll szemben. Tessék megnézni a tegnap esti jegyzőkönyvben! Nagyon örülök, hogy ezt végre valaki a Fideszből ilyen nyíltan kimondta, hogy nem az ügy a lényeg, nem a föld a lényeg, hanem hogy ki a kormány, és kivel állunk szemben. Ez a lényeg! Erről szól ez a kampány, és csak erről szól ez a kampány! (Pokorni Zoltán: Ez nevetséges!) Illetve nemcsak erről szól, tisztelt képviselőtársam, hanem arról szól... Hogy is mondta az Aktuálisban Orbán Viktor? "Önök jószerivel mindent eladtak már, csak a föld maradt." (Dr. Szájer József: Úgy van!)
Tehát szemben állunk mindennel, ami avégett történik, hogy ez az ország része legyen a modern világgazdaságnak, mert a modern világgazdaság - tessék körülnézni! - abból áll, hogy tulajdoni összefonódás van a különböző országok gazdaságai között. Ott van a japán tulajdonos Amerikában, Angliában, és ott van az angol tulajdonos Németországban, a német tulajdonos Franciaországban és viszont. (Dr. Balsai István: A magyarok meg Németországban! - Demeter Ervin: Egyetemi tanárok!) És ott vannak a magyarok Németországban, és a németek Magyarországon, persze.
Mi a lényege ennek a kampánynak, amit önök elindítottak, tisztelt képviselőtársaim ezen az oldalon? Az a lényege, hogy hogyan viszonyulunk a külföldihez, a külföldhöz: mint partnerhez vagy mint ellenséghez. Hallottuk ma itt Orbán Viktort, mi volt a legfontosabb ige a külföldiekkel kapcsolatban: megvédeni.
Tehát a külföldi ellenfél, ellenség, akitől nekünk csak félni kell; akitől nekünk meg kell védeni mindazt, ami itt van körülöttünk Magyarországon. (Dr. Dávid Ibolya: Ez szörnyű!) És nem az, ami minden modern világban gondolkodó számára az alapkérdés: hogyan lehet idevonzani a külföldit? Ezt még Glattfelder Béla az indoklásában tudta 1994-ben, és ma is tudja persze, csak nem mondja, mert nem ez a feladata. (Derültség az MSZP soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Erről szól ez a kampány (Dr. Sepsey Tamás: Te voltál a tanára!), hogy a külföldit valami idegennek ábrázoljuk, és ne partnernek, ne lehetséges és potenciális együttműködő társnak.
Most ez nem is volna baj, ha ezt attól hallanánk, akitől mindig is vártuk. Ha ezt a Munkáspárttól hallanánk, amely persze hogy ellensége Közös Piacnak, NATO-nak, külföldi tőkének, ezt tanulta 1937 óta; ha ezt a MIÉP-től hallanánk, amelynek persze hogy a vérében, a zsigereiben van ez. De azt hittük mostanáig, eddig a kampányig, hogy a Fidesznek nem ez van a vérében, és az MDF-nek nem ez van a vérében. Azt látjuk, hogy ők, legyen szó akár privatizációról - akár energiaprivatizációról, akár telefóniáról, akár bankprivatizációról -, mindig csak azt mondják, hogy védjük meg a szent magyar bankot a külfölditől - benne van a Fidesz programfüzetében -, védjük meg a szent magyar erőművet a külfölditől, védjük meg a szent magyar anyaföldet a külfölditől. Mutatja ez a tény is - hogy minden területen ezt mondják -, hogy nem a földről van szó.
Arról van szó, hogy meglovagolni a magyar polgár létező félelmét ettől a megváltozott világtól. Az elmúlt hét évben itt minden megváltozott, minden felfordult, és közben az életszínvonal csökkent, és közben munkanélküliség lett. A legegyszerűbb dolog azt mondani, hogy ennek két oka van: a kommunisták meg a külföldiek. Ez a legegyszerűbb! (Demeter Ervin: Meg a szabaddemokraták!) Meg a kommunisták bérencei, a szabaddemokraták, tudom, tudom, tudom. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Erről szól ez a kampány.
Ez természetes, és sokan elmondták már, hogy ez árt az ország nemzetközi megítélésének. Árt az ország nemzetközi megítélésének, tisztelt képviselőtársaim, halljuk sokszor. Amikor elkezdődnek a tárgyalások - már elkezdődtek NATO-ügyben, és heteken vagy hónapokon belül elkezdődnek az Európai Unió ügyében -, akkor a külvilág felé egy üzenet megy Magyarországról ezzel a kampánnyal. Az az üzenet, hogy: nem, hogy nem engedünk be titeket, megvédjük tőletek, külföldiektől, idegenektől ezt az országot! (Dr. Balsai István: Ti akarjátok sulykolni!) Nem! Ezt halljuk állandóan.
Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon gyakran elhangzik az, hogy valamit azért ne csináljunk, mert mit szól hozzá a külföld. Nem ez itt az igazi baj! Itt az az igazi baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar társadalom számára sulykolnak önök egy rossz üzenetet. Annak a magyar társadalomnak, amelynek azt kellett megszoknia az elmúlt években, hogy bizony, külföldi áruk - amelyek nagy részét persze Magyarországon gyártják most már, de mégis külföldi áruk -, külföldi vállalkozók versenye; annak a magyar társadalomnak, amelynek ahhoz kell hozzászoknia - ha minden jól megy a következő években -, hogy egy magyar vállalkozónak a jövőben már ne a Honvéd utcába kelljen mennie meg a József nádor térre, ha valamit el kell intéznie, hanem Brüsszelbe, mert a holland és a német vállalkozó már tudja, hogy Brüsszelben kell neki mindent intézni. Ezzel szemben bizony idegenkedtek egész Európában, és ezeket az embereket - akiket a magyar politikai pártoknak együtt kellene meggyőzniük arról, hogy ez a haladás iránya - arról győzik meg, hogy ez veszély az országra nézve. Ez a legnagyobb baja ennek a kampánynak, amit itt az elmúlt hetekben önök folytatnak!
Végül hadd mondjak valamit magáról a népszavazásról és arról a helyzetről, ami itt kialakult azzal, hogy átadták a 277 ezer aláírást. Mit mondanak önök? Önök azt mondják - azt hallottam legalábbis a sajtóértekezleten, és azt mondták ma délelőtt -, hogy ez a dolog eldőlt. A 277 ezer aláírást összegyűjtötték, átadták, a népszavazási törvény szerint most már 200 ezer hiteles aláírás felett ki kell írni a népszavazást, tehát nincs mese. Azt is hozzáteszik, hogy aki egyáltalán kérdésessé teszi, hogy ha egyszer megvannak az aláírások, akkor ki kell írni az népszavazást, az semmibe veszi az állampolgárok akaratát. Ugye, Balsai képviselőtársam? (Dr. Balsai István: Pontosan így van!) Pontosan így van!
A kezemben van egy szavazási lista. Az áll rajta, hogy Dr. Balsai István: igen, Pokorni Zoltán: igen, Szájer József: igen, Demeter Ervin: igen. A szavazási lista az 1995. december 19-i szavazás az alkotmányügyi bizottság javaslatáról, hogy ne írjuk ki a Munkáspárt által kezdeményezett népszavazási kezdeményezést. (Demeter Ervin: Nem a földről volt szó!)
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ne legyen félreértés, tisztelt képviselőtársaim! A Munkáspárt népszavazási kezdeményezése egy csalárd, ördögi - hogy Torgyán Józsefet idézzem - kezdeményezés volt avégett, hogy megkeressék azt a témát, amellyel a saját pártjuk felhozható a két százalékról; nem ők az egyetlenek. (Demeter Ervin: Az a határozati javaslat, amit te mondtál. - Moraj, zaj.) A határozat arról szólt, hogy ne írjunk. (Dr. Balsai István: Nem volt aktuális!) Mi az, hogy nem volt? Bocsánat, most nem akarok ennek a részleteibe belemenni. (Derültség az ellenzék soraiból.) Egy pillanatig várjanak! Itt arról volt szó, hogy volt 180 ezer aláírás, és én a Munkáspártot nem akarom a Fideszhez meg a Magyar Demokrata Fórumhoz hasonlítani, hiszen a Fidesz meg a Magyar Demokrata Fórum a szabaddemokratákkal együtt a magyar rendszerváltás harcosa volt, és szégyenteljes lenne, ha őket összehasonlítanám a Munkáspárttal.
(18.30)
De azok az állampolgárok, akiket a Munkáspárt bepalizott az ő ívének aláírásával, azok ugyanolyan magyar állampolgárok, mint akiket önök bepaliztak az önök ívének aláírásával. (Derültség és taps a kormánypárti padsoraiban.) És ha a választópolgárok akaratának (Sepsey Tamás: Mi ez?) semmibevételét jelenti az, hogy valaki nem feltétlenül, gondolkodás nélkül és mindent figyelmen kívül hagyva írja ki az önök által kezdeményezett népszavazást 277 000 aláírással, akkor ugyanúgy a választópolgárok akaratának semmibevétele volt az a másik eset is, amire önök egységesen igennel szavaztak. Mi is - félreértések elkerülése végett.
Még nem állnék meg ezen a ponton, mert nem állhatok meg. Mit mond a magyar alkotmány, mit mond a népszavazási törvény az alkotmány alapján? Azt mondja egyrészt, hogy ha a - most már - 200 000 aláírás megvan, akkor kötelező kiírni a népszavazást. Nemcsak ezt mondja, nemcsak az állampolgároknak van népszavazás-kezdeményezési joguk, hanem a kormánynak is van ám! Az is benne van a népszavazási törvényben! A kormány is kezdeményezhet népszavazást, neki is alkotmányos joga az, hogy népszavazást kezdeményezzen, meg az állampolgároknak is joguk! Ezek egyforma jogok. Nincs köztük különbség. (Dr. Balsai István: Nem egyforma jogok. Visszaélnek vele. - Dr. Demeter Ervin: Nem egyforma, Tamás! Ebben tévedsz.) Majd jönnek a kétpercek. (Derültség.)
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy (Pokorni Zoltán: Akkor miért mondasz valótlant?) abban a helyzetben, ami kialakult, a kormány is föltette a maga kérdéseit. Milyen kérdések ezek a kérdések? Ezek a kérdések azok a kérdések - az az álláspont a földtulajdonról, nevezetesen, hogy a szövetkezetek és társaságok kaphassanak, vásárolhassanak földet -, ez a kérdés nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint ami a Szocialista Párt választási programjának 49. oldalán megtalálható, ahol a Szocialista Párt a választások előtt megígérte a választóknak, hogy ha megnyeri a választást, akkor lehetővé teszi a szövetkezetek földvásárlását. Meg a szabaddemokraták programjában is megtalálják azt a 93. oldalon, hogy ilyen és ilyen formában lehetővé kell tenni a földhöz jutást. Erre a két programra a Szocialista Párt 1,7 millió szavazatot kapott a választásokon, a szabaddemokraták az első fordulóban 1 millió, a második fordulóban 1,2 millió szavazatot. (Dr. Szájer József: Vonjál le belőle 300 000-et!)
Nem tehette meg ez a kormány, amelyik megígérte a választóknak, hogy lehetővé teszi a földtulajdonra vonatkozó törvényi szabályozás módosítását, nem tehette meg, hogy ezt nem nyújtja be a parlamentnek. Nem volt joga megtenni a 3 000 000 választópolgárral szemben, hogy nem tesz valamit a földtulajdon kérdésében. Hogy mit, arról most nem beszélek, arról nálam hozzáértőbbek beszéltek.
Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánynak joga van népszavazást kezdeményezni - ugyanúgy, mint az állampolgároknak -, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy helyesebb lett volna, persze, ha ezt a földtörvényjavaslatot a kormány három évvel korábban nyújtja be - ebben egyetértek önökkel -, azt gondolom, hogy kötelessége ezt megtenni a magyar mezőgazdaság és a magyar társadalom érdekében.
Befejezésül: sajnálom, hogy most sincs itt Glattfelder Béla (Dr. Avarkeszi Dezső: Talán nem véletlen.), aki megmondhatná, hogy miért változtatta meg az álláspontját - Trombitás Zoltán erre tegnap adott egy őszinte magyarázatot -, mert szeretnénk végre tudni, hogy van-e a Kisgazdapárton kívül olyasvalaki a népszavazás kezdeményezői között, akit érdekel a föld és érdekel a magyar mezőgazdaság. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
